A munkacsoport közcélú feladata A magyar nyelv nagyszótárának készítése. A munkacsoport korábban a Szótári Osztály részeként működött, az osztály fő feladata a Nyelvtudományi Intézet megalakulásától magyar egynyelvű szótárak készítése volt. E munkaközösségben készült az 1950–60-as években A magyar nyelv értelmező szótára I–VII. (főszerk.: Bárczi Géza és Országh László, Budapest, Akadémai Kiadó, 1959–1962), illetve a Magyar értelmező kéziszótár (szerk.: Juhász József, Szőke István, O. Nagy Gábor és Kovalovszky Miklós, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1972).

Országh az értelmező szótárak két típusát különböztette meg, a normatív és a tájékoztató jellegű szótárakat. A normatív hagyományba a francia és az orosz lexikográfia akadémiai műveit sorolta: „A normatív szótár a kívánatos és helyes nyelvhasználat törvénykönyvét alkotja meg.” A sokféle változatban élő ún. tájékoztató szótárak között első helyen az angolszász szótárakat említette. Az e kategóriába tartozó történeti jellegű és tudományos célú művek „fő célja a viszonylagos teljes­ség s ezen belül a nyelv egyes, kevésbé ismert vagy nem teljesen érthető lexikai elemeinek magyarázata” (Országh 1954: 119). Az Országh-féle tervnek megfelelően megjelent, általa kéziszótárnak mondott A magyar nyelv értelmező szótára a normatív szótártípust képviseli, a 2000-es évek közepén útjára induló Nagyszótár pedig a tájékoztató szótárak mintapéldája a magyar lexikográfiában.

1831-ben döntött a Magyar Tudós Társaság a Nagy magyar szókönyv elkészítéséről. Több jelentős kezdeményezés után, amelyek azonban nem mutattak fel nagyszótári méretű és mélységű eredményeket, 1985‑ben új alapokon indult meg a modern nagyszótár adatgyűjtése: elektronikusan rögzített és adatbázisként használható korpusz összeállítása kezdődött meg, majd 2000 után megindult a lexikográfiai munka. A magyar nyelv nagyszótára a magyar nyelvtudomány eddigi legnagyobb szótári vállalkozása, amely a magyar lexikográfiái gyakorlatból még hiányzó, új műfajt képvisel. A Magyar Tudományos Akadémia által 2000-ben elfogadott szerkesztési koncepciója szerint elsősorban a köz- és irodalmi nyelv, illetve kisebb részben egyéb nyelvi rétegek (tájnyelv, szaknyelv, szleng stb.) szókészletét nyomtatásban megjelent szövegek felhasználásával dolgozza fel a nyelvújítás korától napjainkig. Forrásanyaga a 30 millió szövegszónyi elektronikus Magyar történeti szövegtár, a 19. század végétől a 20. század közepéig létrehozott, mintegy 6 millió cédulából álló archivális gyűjtemény, valamint egy CD-tár anyaga. A szótár céljaira 1985 és 2000 között összeállított elektronikus adatbázis első kiegészítése és javítása 2005-ben történt, majd 2016-ban újabb 3 millió szövegszóval bővült az elektronikus korpusz, amelynek felső korhatára jelenleg 2010.

A forrásadatbázisok archiválási módszereiben korunk digitális evolúciója is megfigyelhető. Az archivális gyűjtemény nagyrészt kézírással, kisebb részben írógéppel készült A6-os méretű papírcédulákból áll. Az elektronikus korpusz építése manuális adatrögzítéssel kezdődött, a kiválasztott szövegeket kézzel írták be a számítógépbe. A 2015-2016-os bővítéskor azonban már az optikai karakterfelismertetés játszotta a legnagyobb szerepet. Mivel az OCR szoftver (ABBYY FineReader) digitális képeket ismer fel, a különböző könyvekből és folyóiratokból kiválasztott szövegeket digitalizálni kellett. Ez jórészt szkenneléssel, néhány száz oldalnyi szöveg esetében pedig digitális kamera használatával történt. A digitális képek alapján a szoftver képes volt felismerni a szövegeket – beleértve a szövegstílust és a formázást is –, érzékenységének és fejlett szókincsének köszönhetően szinte 100%-os pontossággal. Az így létrejött anyag a magyar szókincs történetének vizsgálatához és különféle szótárírási munkákhoz kínál jó alapot. A Magyar történeti szövegtár kutatási célból külső felhasználók számára is hozzáférhető a szótár weboldalán, akárcsak a források bibliográfiai adatainak adatbázisa.

Ez a nagyszótári jellegű, értelmező és történeti típusú szótár az 1772 és 2010 közötti korszak szókincsét minden eddigi szótárnál bővebb címszókészlettel és gazdagabb jelentésszerkezettel mutatja be, érzékeltetve a lexémák történeti fejlődését is. A jelentéseket példamondatokkal illusztrálja, megjelölve azok pontos lelőhelyét. Minden esetben felveszi a szótár az adott jelentés korpuszbeli első előfordulását, és a modern nemzetközi lexikográfiai gyakorlattal összhangban világosan megkülönböztetve, önálló nyelvi egységként dolgozza fel a szóadatokat, illetve az ún. értelmezett szókapcsolatokat (idiomatizmusokat). A szótár jelentős számú szaknyelvi szót is tartalmaz, s – a magyar lexikográfia történetében egyetlenként – ezeknek a szavaknak az értelmezéseit a különböző tudomány- vagy szakterület jeles képviselőivel szakmai szempontból lektoráltatja.

A szótár xml (= Extended Markup Language) formátumú adatbázisként, a szöveg tartalmi egységeinek azonosítására szolgáló nemzetközi szabvány szerint készül. A nyomtatott formában megjelenő és 2017 óta webes felületen is elérhető több mint 20 kötetesre tervezett sorozat mintegy százezer szócikkben 110 ezer címszót dolgoz fel. Az adatbázis formátum folyamatos bővíthetőséget és frissíthetőséget tesz lehetővé, illetve a legkülönfélébb szempontok szerinti keresésre, csoportosításra és összehasonlításra is módot ad.

A magyar nyelv nagyszótárának első két kötete 2006 novemberében jelent meg. Az első kötet a szótár használatához szükséges segédleteket tartalmazza: tájékoztat a szótár jellegéről, szerkezetéről és lexikográfiai elveiről, röviden ismerteti a nagyszótári munkálatok történetét, a szótári feldolgozás alapjául szolgáló szöveggyűjtemények összetételét, illetve a szótári adatbázis és a korpusz informatikai hátterét. Ebben a kötetben kapott helyet a szöveggyűjtemények mintegy harmincezer tételes bibliográfiája, a szótár filológiai módszereinek és megoldásainak ismertetése, valamint a szerzői névlista, amely a forrásjegyzékekben szereplő szerzőket és a fordított művek eredeti szerzőit tartalmazza. A segédletek között találhatók a magyar szókészlet paradigmáit, ragozási sorait áttekinthető formában bemutató táblázatok, valamint az a rövidítésjegyzék is, amely a lexikográfiai leírásban használt rövidítéseket, nyelvtani és lexikai minősítéseket sorolja fel. A példamondatokban előforduló rövidítések jegyzékét az egyes szótári kötetek tartalmazzák.

2022-től az elkészült nagyszótári szócikkek folyamatos publikálásra kerülnek a szótár online felületén.

A magyar nyelv nagyszótára kötetei, szintén xml formátumú forrásadatbázisa és egyéb kiegészítő anyagai elérhetők a nagyszotar.nytud.hu oldalon is.

Ittzés Nóra főszerk.: A magyar nyelv nagyszótára. 1. Segédletek. MTA Nyelvtudományi Intézet, Budapest, 2006.

Ittzés Nóra főszerk.: A magyar nyelv nagyszótára. 2. A–azsúroz. MTA Nyelvtudományi Intézet, Budapest, 2006.

Ittzés Nóra főszerk.: A magyar nyelv nagyszótára. 3. B–bes. MTA Nyelvtudományi Intézet, Budapest, 2011.

Ittzés Nóra főszerk.: A magyar nyelv nagyszótára. 4. Besz–by. MTA Nyelvtudományi Intézet, Budapest, 2011.

Ittzés Nóra főszerk.: A magyar nyelv nagyszótára. 5. C–de. MTA Nyelvtudományi Intézet, Budapest, 2013.

Ittzés Nóra főszerk.: A magyar nyelv nagyszótára. 6. Di–ek. MTA Nyelvtudományi Intézet, Budapest, 2016.

Ittzés Nóra főszerk.: A magyar nyelv nagyszótára. 7. El–elz. MTA Nyelvtudományi Intézet, Budapest, 2018.

Ittzés Nóra főszerk.: A magyar nyelv nagyszótára. 8. Em–ez. Nyelvtudományi Kutatóközpont, Budapest, 2021.

Főszerkesztő: Ittzés Nóra, PhD E-mail: ittzes.nora@nytud.hun-ren.hu Telefon: +36 (1) 342-9372/6035