Népszabadság Online

2003. október 7.

hirdetés

hirdetés



   Szavazás  Fórum  Adatpark  EMIL  Hotelek
Oldal küldése Oldal nyomtatása  Archívum, Keresés: 




NOL Rovatok

Amerika háborúi

EU

Belföld

Külföld

Gazdaság

Kultúra

Sport

Papírkosár

Utazás

Alternatív

NOL Galéria

Sziget 2003

Népszabadság mellékletek

Infovilág

Budapest

Hétvége

Jövő7

Kerékvilág

Gyógyász

Ingatlanpiac

NOL Állandó

Országimázs

Kiemelés tőlem

A nap linkje

Adatpark

A Wittman fiúk

Szerda-összes




Szolgáltatások

•  NOL Fórum

•  NOL Hírlevél

•  Keresés

•  Regisztráció

•  Oktatási Központ

•  Visszajelzés

•  Segítség

A Népszabadságról

•  Akcióink

•  Népszabadság Rt.

•  Szolgáltatásaink

•  NOL-impresszum

•  Partnereink

•  Online médiaajánlat

•  Print médiaajánlat




NSZ » Kultúra » Másként vagyunk finnugorok?

Másként vagyunk finnugorok?
Pusztay János nyelvünk több tízezer éves mélységeit kutatja
NSZ • 2003. szeptember 25. • Szerző: Daniss Győző

"Nyelvünk mindenkülső hatás ellenére mindmáig őrzi sok ezer éves nyelvi szerkezetét, hat-nyolcezer esztendős finnugor szókincsét" (kép: MTI - Czika László)
A magyar nyelv több másikkal együtt a hatezer évvel ezelőtti uráli alapnyelvből alakult ki, miközben mindezen nyelvek, nyelvelődök többségének használói az Urál hegység vidékéről nyugat felé vándoroltak – többségünk így tanulta iskolai tanulmányai során. Lehet azonban, hogy nem így történt – a nyelvek európai napja (szeptember 26.) előtt erről beszélgettünk Pusztay Jánossal, a szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskola tanszékvezető egyetemi tanárával.

– Néhány esztendeje régészek olyan leletekre bukkantak, amelyek azt bizonyítják, hogy a mai finnek, észtek, vótok, lívek, vepszék, karjalaiak elődei már nyolc-tízezer éve a mai Finnország, illetőleg a Baltikum területén éltek, és azóta folyamatosan ott élnek. Ez ellentmond annak a hagyományos családfaelméletnek, amelyik szerint a hatezer esztendeje az Urál vidékén élő népesség zöme nyugat felé kezdett vándorolni, és e vándorlás közben az addig egységes uráli alapnyelv különféle ágakra, majd az ágak különféle mai nyelvekre váltak szét. A kutatók nemigen vizsgálták, hogy milyen nyelven beszéltek az emberek az uráli alapnyelv korának nevezett időszak előtt. Pedig ez nem kevésbé érdekes probléma, mint a legutóbbi hat évezred kérdései. Tudniillik a hagyományos finnugor összehasonlító nyelvészet teljes alapnyelvi rendszert rekonstruál, s annak valamikor ki kellett alakulnia. A nyelvi fejlődés legfontosabb kérdései már az alapnyelvi kor előtt eldőltek. Azt is tudjuk, hogy a neandervölgyi ember beszélőszervei fejletlenebbek voltak a mai emberekéinél. Az Afrikából jóval utánuk vándorlásra indult, negyven-ötvenezer éve Európába és Ázsiába kerülő, cro-magnoninak nevezett, anatómiailag modern ember már sokkal jobban artikulálhatott. Az európai jégkorszakok idején főként két „menedékhelyen”, refúgiumban, a Pireneusok környékén és a mai Dél-Ukrajnában élhettek.

Őseink biztosan vándoroltak

|Végső soron tehát az említett népek valamilyen módon továbbvitték a nyelvüket?

– Amíg Európa nagy területeit jég borította, addig Szibéria gyakorlatilag jégmentes volt. A dél-ukrajnai refúgiumból körülbelül negyvenezer évvel ezelőtt kivándorlás indult meg a Bajkál-tó felé, illetve később – esetleg mindkét központból – Észak-Szibériába. A jég visszavonulását követte az élővilág, így jelenik meg az ember a mai Kelet-Oroszországban és a Baltikumban is. A különböző etnikai csoportok évezredes – régészetileg, antropológiailag és genetikailag igazolható – kapcsolatai a nyelvek szerkezetében nagyfokú egységesülést eredményeztek. Ezeknek a nyelveknek a szókincse, persze, nem volt azonos. Az egymáshoz közel élő csoportok mégis megértették egymást, hiszen a mindennapi életükben – gazdasági, kereskedelmi és házasodási kapcsolatokban – gyakran találkoztak, így egy egész seregnyi dologra, fogalomra lehetett azonos vagy hasonló kifejezésük. A távolabb élők természetesen kevésbé vagy alig-alig értették meg egymás nyelvét. A ma ismert nyelvi, régészeti és antropológiai adatokból azt a következtetést vonom le, hogy a Baltikumtól az Altáj vidékéig, illetve a Csendes-óceánig húzódó sávban több nagy nyelvi tömb létezett. Ennek a láncolatnak három nyugati láncszeme lehetett a mai uráli nyelvcsalád előzménye. Közülük a keletiből alakultak ki a későbbiekben az ugor nyelvek – a magyar, a vogul és az osztják –, valamint a mordvin és a többféle szamojéd. A nyugati tömbből lettek a balti-finn nyelvek – a finn, a karjalai, a vepsze, az izsór, az észt, a vót és a lív. E két tömb között létezhetett egy harmadik, és abból lettek a permi nyelvek – a zürjén és a votják –, valamint a cseremisz. A lappok eredete többnyire ma is vitatott. Szibériai komponens éppúgy található bennük, mint ősi európai. A keleti és a nyugati tömb nyelvei között sok különbözés van, míg a középsőben vannak keleti és nyugati hatások, sajátosságok is. De a középső tömb nyelveit beszélő népek, csoportok elődei inkább délről északra, mintsem keletről nyugatra vándoroltak. Ők nem vettek részt a magyarok – és talán velük együtt a mordvinok – későbbi vándorlásában sem. A későbbi uráli nyelvek elődeit magában foglaló három tömb keleti tagja eredetileg úgynevezett paleoszibériai, azaz ősszibériai volt. A paleoszibériai nyelvi láncot nyolc-tízezer esztendeje egy dél felől a Jenyiszej folyása mentén északra törő népcsoport szakította szét. Ez a jenyiszejinek nevezett csoport az addig ott élőkétől szerkezetileg is különböző nyelvet, nyelveket beszélt – ilyen típusú nyelv ma már csak egy van, a ket. A különbözésre az egyik legfontosabb példa az egyes szám és a többes szám kifejezése. Az agglutináló nyelvekben a többes számot toldalékkal fejezzük ki – a magyarban: láb és lábak –, a flektáló, azaz hajlító nyelvekben, köztük a ketben pedig a magánhangzó megváltoztatásával – hogy a „láb” és a „lábak” ismert angol példáját mondjam: foot és feet. A „jenyiszeji ék” behatolása utáni helyzet következtében a paleoszibériaiak legnyugatibb tömbje közelebb került a középső és nyugati csoportnak nevezett tulajdonképpeni finnugorokhoz. Így kezdődhetett a hagyományos felfogás szerinti uráli alapnyelvi kor.

Szibériai elem: 15 százalék

|Az idő tájt miben különböztek egymástól a nyugati, a keleti és az immár kettészakított keleti tömb „nyugati”, ugor felének nyelvei?

– Az évezredekig, évtízezredekig tartó egymás mellett élés során a nyelvek szerkezete nagyon sok dologban homogenizálódott, egységesült. Új környezetében még a flektáló jenyiszeji ék is átvett az agglutináló nyelvekre jellemző szerkezeti elemeket, például sok esetben – az említett „foot-feet”-tel ellentétben – toldalékkal jelölte a többes számot. A magunk rokonságánál maradva pedig: kétféle, alanyi és tárgyas ragozást csak a magyar, a vogul, az osztják, a mordvin, valamint a szamojéd nyelvek különböztetnek meg – látok egy fát és látom a fát –, a többiek nem. Csak a mordvinban van meg a névszók igei ragozása. Ha egy mordvin azt akarja mondani, hogy én nagy vagyok, te nagy vagy és így tovább, akkor ezt „magyarra fordítva” szerkezetileg így teszi: én nagyok, te nagysz, ő nagy, mi nagyunk, ti nagytok, ők nagynak. Múlt időben pedig: én nagytam, te nagytál, ő nagyott. A mordvinon kívül ez a szerkezet csak a szamojéd nyelvekben, illetőleg a jenyiszeji ék túloldalán beszélt nyelvekben van meg, és hiányzik a finnugorokból. Sajátos a mordvinban az is, hogy a határozott tárgyat tárgyraggal és határozóraggal egyaránt kifejezheti: én megettem a kenyeret és megettem a kenyérben. Ennek a kettősségnek az emlékét két példában a magyar is őrzi: ismernek bennünket és ismernek benneteket. A mordvin és a legkeletibb rokon nyelvek azonosságai, hasonlóságai, illetőleg a mordvin és a cseremisz közötti számottevő különbségek azt a feltevést is megengedik, hogy a mordvin és a cseremisz közös közvetlen eredetét mutató családfaelmélet ezen a ponton nem helytálló. A mordvinok az Urálon túlról vándorolhattak a mai európai Oroszországba. Úgy látszik, észt kutatók meggyőző genetikai bizonyítékokat találtak arra, hogy a mordvinoknak szibériai gyökereik vannak. Egyébiránt ugyancsak genetikai vizsgálatokból kiderült, hogy a honfoglalás kori magyarságban körülbelül 15 százaléknyi volt a szibériai elem. Ma ez az arány még mindig 5 százaléknyi.

Talán másféle az uráliság

|Változtat-e ez a felfogás a magyarok finnugor voltán?

– Nem. Mint ahogy az egységes uráli alapnyelv „részekre osztásával” sem vitatom a finn és a magyar, az észt és a cseremisz, a karjalai és a vogul vagy a szamojéd nyelv rokonságát. Csupán azt mondom, hogy hatezer esztendővel ezelőtt nem volt egységes uráli alapnyelv, hanem volt három egymással közelebbi-távolabbi nyelvi rokonságban lévő tömb. És nehogy valaki félreértse: az egységes alapnyelvvel szembeni kételyeim nem jelentenek semmiféle azonosságot délibábos elképzelésekkel! Nyelvünk nem ufóktól, még csak nem is a sumertól származik. Ezt nyelvtani és szókészleti elemzéssel korábban magam is igazoltam. De ha így lett volna is – mármint, hogy létezne a sumer–magyar rokonság –, nyelvünk attól nem lenne „előkelőbb”. A nyelvrokonság nem érzelmi kérdés. Az igaz, hogy vándorlásunk során találkoztunk sokféle néppel. A latintól a szlávig és a némettől a románig a Kárpát-medencében is sokféle hatás érte a magyar nyelvet. Ám ez nem változtatott a jellegén. Szerkezete szibériai, és szókincsének meghatározó része finnugor maradt. Igaz, „uráliságunk” talán nem ugyanolyan, mint amilyennek ma a kollégáim zöme véli. A magam nyelvészeti vizsgálatai és a régészeti leletek, az antropológia és a genetika új eredményei megengedni látszanak az én felfogásom igazát. Délibábos álmok kergetése helyett azon volna érdemes eltűnődni, hogy nyelvünk minden külső hatás ellenére mindmáig őrzi sok ezer éves – szibériai – nyelvi szerkezetét, hat-nyolcezer esztendős finnugor szókincsét, az utóbbi ezer évben, a Kárpát-medencében pedig fogalmilag teljes mértékben igazodott az európai kultúrkörhöz.



A nap cikke

SZDSZ által megcsalatva?




Nyitóoldal  • Belföld • Külföld • Gazdaság • Kultúra • Sport • NOL fórum • Adatvédelmi nyilatkozat