John Myhill 2004-es tanulmányából kiindulva feltételezem, hogy nem minden „preskriptív helyesség” okoz társadalmi feszültséget és károkat, csak az olyan, mint a magyar, amiben a „preskriptív helyesség” és a „presztízs-alapú helyesség” egymást támogatják. Korábban úgy mondtam, hogy a standard változat glorifikálja az erőfeszítést, stigmatizálja a normális nyelvhasználatot, s a standard beszélői ezt tudatosan kihasználják, a társadalmi hierarchia fenntartásának érdekében. Természetesen rögtön voltak, akik ezt szent felháborodással utasították vissza. Ha a tudatosságot kikapcsolom ebből, akkor is marad a csak empirikusan cáfolható tény: a magyarországi magyar társadalomban túl erős a korreláció a „preskriptív helyesség” és a „presztízs-alapú helyesség” között ahhoz, hogy ezt a kérdést a szőnyeg alá lehessen söpörni.

Tolcsvai Nagy Gábor: Nyelv, társadalom, stigmatizáció

Nincs közösség értékek nélkül. A mai európai típusú kultúrák plurálisak értékvilágukban. Az egyének és csoportok (meg)értik és értékelik mások nyelvi viselkedését. A vernakuláris és más nyelvváltozatok általános ismerete választási lehetőségeket ad. A nyelvi ítéletek lehetnek egyéniek vagy csoportból vagy a teljes közösségből származóak, spontának vagy intézményesek, központosítottak vagy szabadpiaciak. A nyelvi értékelés többfokozatú (kontinuum mentén). A spontán értékelés jó része rejtve marad, nem lesz visszacsatolás része. A nyelvi stigmatizáció nyílt negatív értékelés, megbélyegzés, áttételes következményekkel. A nyelvi diszkrimináció közvetlen szankció valamely nyelvi viselkedés miatt. A nyelv rendkívül összetett jelenség, a negatív értékelés különböző mélységű részjelenségeket érinthet. Egy közösségnek vagy közösségek hálózatának belső koherenciájától és a kérdéses nyelvi viselkedéshez való viszonyától függ, hogy egy stigmatizációs aktus az integrációt segíti vagy rombol.