Molnár Cecília Sarolta (MTA NYTI)

Nem is olyan egyszerű, ugye. – Az ugyé-t tartalmazó mondatok formai és használati sajátosságai

 

Időpont: 2018. december 18. (kedd) 17 óra

Helyszín: MTA NYTI földszinti előadóterem

 

Absztrakt

Az ugye az egyik leggyakrabban használt partikula a magyarban. A vele foglalkozó irodalom az ugyé-s mondatoknak két nagyobb típusát különíti el: a „kérdő” (Nem is olyan egyszerű ez, ugye?) és a „kijelentő” mondati (Ugye, ez nem is olyan egyszerű.) előfordulást. Előbbi esetben az ugye a kérdés elfogultságát, a beszélőnek az egyik válasszal kapcsolatos erős elköteleződését kódoló, utókérdés-szerű elemnek tűnik. Az utóbbi  esetben pedig a beszélő attitűdjét fejezi ki azzal kapcsolatosan, hogy az adott mondat információtartalma hogyan viszonyul a beszélgetőpartnerek által ismert és megosztott közös  információkhoz (ti. hogy a mondat információtartalma már ismertnek tekinthető az adott kontextusban).

A nyelvleírás szempontjából érdekes kérdés,  hogy megadhatók-e pontosan a azok a formai sajátosságok, amelyekben ez a fenti két használati típus különbözik egymástól. És ha megadhatók ezek a formai különbségek, akkor azok együtt járnak-e bizonyos használatbeli különbségekkel. Elméleti szemantikai/pragmatikai szempontból pedig kihívást jelent ennek a kétféle tipikus használatnak az egységes keretben történő interpretációja.

Az előadásban egy korpuszvizsgálat, egy szintaktikai kérdőív és egy pragmatikai kísérlet eredményeire támaszkodva amellett érvelek, hogy a két tipikus használat között nem kategorikus, hanem tendenciaszerű különbségek vannak  mind a formai, mind pedig a használati jegyek szempontjából. Végül azt vizsgálom, hogy az elfogultsággal (bias), illetve a beszélgetőpartnerek elkötelezettségeivel (commitments) foglalkozó pragmatikai elméletek mely jelenségeket tudják megmagyarázni az ugyé-s mondatok viselkedéséből.