Ittzés Ambrus és Lagos Mátyás (NYTK ÁMNYI)

 

Mennyire nyitótövek a mennyire összetett szavak?

 

 

 

 

Olyan főneveket vizsgáltunk, amiknek a tárgyeseti alakjukban fontaktikailag motiválatlanul kötőhangzó jelenik meg – ezek a nyitótövek, pl. a “tár”. Amikor ilyen főnevek szerepelnek egy összetett szóban utótagként (pl. “naptár”), különböző mértékben elkezdhet ingadozni a kötőhangzó megjelenése tárgyesetben. A hipotézisünk az, hogy az ingadozás mértéke attól függ, hogy a beszélők mennyire érzik összetettnek az adott szót: minél jobban érzik felbonthatónak a szót elő- és utótagra, annál jobban örökli meg a szó a nyitótőséget az utótagtól. Az összetettség mérésére egy gyakoriságalapú mértéket használtunk, Hay (2001) és Rebrus és Törkenczy (2017) alapján: minél nagyobb az előtag (“nap”) és az utótag (“tár”) külön-különi gyakorisága az összetétel (“naptár”) gyakoriságához képest, annál jobban érezhető felbonthatónak az adott összetétel. A Szószablya korpuszból vett adatok alapján megnéztük hogy van-e korreláció az összetettség és az ingadozás mértéke között. Az eredmény nem meggyőző, de nem kizárt, hogy a mérték finomításával jobb eredményt kaphatunk. Az előadásban kitérünk az általunk használt összetettségi mérték hibáira és lehetséges alternatíváira is.  

 

 

Hivatkozások:

- Hay, J. (2001): Lexical frequency in morphology: Is everything relative? Linguistics 39–6.

- Rebrus, P. és Törkenczy, M. (2017): Gradient harmonicity in compounds. Proceedings of AMP 2016.