Kétnyelvű közösségek összehasonlítása új klasszifikációs módszerrel

Borbély Anna

 

 

MTA NYTI 2017. december 12. 11 óra

Pauwels nemrégiben megjelent, nyelvmegőrzésről és nyelvcseréről szóló könyvében így fogalmaz: a nyelvmegőrzés fogalma kiváltképpen a társadalom bizonyos szegmenseire vonatkozik, a két- vagy többnyelvű gyakorlatokra (pl. a bevándorló és a honos csoportokra) és csupán bizonyos időintervallumra szorítkozva. (…) A honos közösségekre gyakorolt és egy másik nyelvcsoport felől érkező fenyegettetés, veszélyeztetés miatt a figyelem középpontjában inkább a nyelvcsere, a nyelvvesztés és végső soron a nyelvhalál áll (Pauwels 2016: 13–14). A kétnyelvű közösségekről szóló és változatos, a megfigyeléssel és a statisztikai módszerrel végzett kutatási eredmények azt igazolják, hogy a tárgyalt stabil és instabil kétnyelvűségen túlmenően fontos az instabil (dinamikus) állapoton belül vizsgálni a fenntartható kétnyelvűség (a továbbiakban FK) működését (Borbély 2014). A tavalyi intézeti előadásban egy új klasszifikációs módszerrel, a klaszterelemzéssel (vö. pl. Vargha – Bergman – Takács 2016) bemutatásra kerültek a kétnyelvűség dinamikai összefüggései: egy kétnyelvű (nemzetiségi/kisebbségi) közösségben, három terepmunka során gyűjtött megfigyelések homogén csoportokba (ún. FK klaszterekbe) rendezésével (Borbély 2016). A jelen kutatás (előadás) is arra világít rá, hogy az FK klaszterek alkalmasak arra, hogy az FK és a nyelvcsere folyamatának dinamikájáról, immár hat közösség adatainak klaszterelemzésével, az eddigieknél összetettebb ismereteket szerezzünk. A feldolgozott kétnyelvűségi adatok a következő magyarországi nemzetiségi közösségekből származnak: beások, németek, romák, románok, szerbek és szlovákok (MaBiLing adat- és hangtár – MTA NYTI TKK, lásd pl. Bartha 2003). A feltárt tíz klaszter (KL1–KL10) tíz létező beszélőtípust azonosít. Közülük a teljes minta (n=421) közel kétharmadát kitevő KL6–KL10 klaszterek még dominánsan kisebbségiek, de az öt közül négyben a megkérdezettek már „lépés(eke)t tettek” a nyelvcsere (nyelvvesztés), illetve az asszimiláció irányába.  

 

Hivatkozások:

Bartha Csilla 2003. A nyelvi másság dimenziói: a kisebbségi nyelvek megőrzésének lehetőségei – egy országos szociolingvisztikai-kétnyelvűségi vizsgálatról. In: Hajdú Mihály–Keszler

Borbála (szerk.) Köszöntő Kiss Jenő 60. születésnapjára. Budapest, ELTE Magyar Nyelvtudományi és Finnugor Intézete–Magyar Nyelvtudományi Társaság. 304–311.

Borbély Anna 2014. Kétnyelvűség – Variabilitás és változás magyarországi közösségekben. L’Harmattan Könyvkiadó, Budapest.

Borbély Anna 2016. A fenntartható kétnyelvűség mérése klaszteranalízissel. Előadás: MTA NYTI 2016. november 29. Pauwels, Anne 2016. Language Maintenance and Shift. New York, Cambridge University Press.

Vargha, András – Bergman, Lars R. – Takács, Szabolcs 2016. Performing cluster analysis within a per-son-oriented context: Some methods for evaluating the quality of cluster solutions. Journal for Person-Oriented Research. Vol. 2. Nos. 1–2. pp. 78–86. http://dx.doi.org/10.17505/ jpor.2016.08