NYELVÉSZNET

     
Címlap
 
Ismeretterjesztő cikkek
 
Egyéb cikkek
 
 
A portálpályázatra beérkezett cikkek: II. helyezett

   

Vár a nyelv
avagy a nyelvet ostromló szavak támadásainak visszaveréséről

Weber Katalin
PTE Nyelvtudományi Doktori Iskola
kweber@dpg.hu

 

            1991 tavaszán egy amerikai egyetem konyháján dolgoztam, ami azt is jelentette, hogy amíg mások ebédeltek, addig én ... nem ebédeltem. Felszolgáló diáktársam egy ígéretes ebédadagot tartva a kezében meg is kérdezte tőlem: Shall I save it for you? Lelki szemeim előtt megjelent az éhes diákok hada: Igen, mentsd meg az adagomat! De kisvártatva eszembe jutott a Future Perfect mintamondata is:  By the end of the year he will have saved 500 dollars. Ahá, szóval kedves kollégám nem megmenti az adagomat, hanem elteszi az ebédemet későbbre.

            Az eset után nem sokkal a számítógép monitorjára szegzett tekintetemet megütötte valami. Lehetséges, hogy a számítógépes nyelvezetben a Fájl menüoszlop alatt található Mentés, Mentés mint parancsok jószándékú magyarítás okán keletkeztek; hogy suta fordítási hibák? A hajdani nevenincs fordító miután nem akarta a fájlt (no és miért nem iratot?) széjvelni, gondolt egy merészet, és nem látván el az ige többedik jelentéséig, lefordította a save-et rögtön az elsővel (megment). Kétségtelenül ez a jelentés áll legközelebb az angol nyelvismeret hétköznapi szintjéhez, ez a jelentés használatos az S.O.S., azaz a Save Our Souls! (Mentsd meg lelkeinket!) közismert kifejezésben is. A szavaknak is megvan a maguk sorsa, és bizony sajtóhiba, félrehallás, félrefordítás révén más szavak is bekerültek így a nyelvünkbe. A menteni ige és a mentés főnév az azóta eltelt évtizedben mindennek ellenére óriási karriert tudott befutni, és a magyar nyelv részévé vált. A jószándékú fordítás egy furcsasággal szaporította nyelvünket, egy olyan jelentéssel toldva meg a menteni igét, amely mintha a két fő jelentés által kijelölt köztes mezőben helyezkedne el. Ráadásul kiejtett vagy leírt változatban a mentés, menteni a hihetetelenül nagy gyakoriságú szavak körébe léptek, a nap minden pillanatában magyar emberek tízezrei klikkelnek rá vagy ütnek entert a mentés, menteni parancsokra. A számítógépes műszavak garmadájának ellenőrzöttebb, szakszerű vagy éppen szakszerűtlen, de a hangzás hasonlósága okán humoros magyarítására történtek ugyan kísérletek az elmúlt években, ám e tudatos szándéknak mintha éppen a magyar nyelv és beszélői álltak volna ellent, s a későújkori nyelvújítási szavak, kifejezések nem tudtak lábra kapni. Nagyjából ma is azokat a jó-rossz kifejezéseket használjuk, amelyek akkor, kezdetben átkerültek és meghonosodtak nyelvünkben. Mintha a nyelv egy erős vár lenne, saját szerkezettel, statikával, nyílásokkal, járatokkal, valamint ezek rendjével és használati módjával. Az egész pedig vagy önmagában hordozza egy idegen szó tartalmának megfelelő magyar szó frappáns lehetőségét vagy nem. Persze minden kifejezhető minden nyelven körülírásokkal, metaforikus megoldásokkal -- a nyelvek  e tekintetben (is) egyenlők. Ám azonnal érződik a megoldások mesterkéltsége, s egy rossz magyarítás is lehet éppoly idegen a nyelvtől, mint maga az idegen szó. S akkor még végig sem gondoluk azt az el nem hanyagolandó  kérdést, hogy ki végzi el a sok millió nyelvhasználó helyett a fordítást. Vajon ki veszi a bátorságot és dönt más helyett, vállalva döntésének felelősségét? Képviselhet-e pár ember sok milliót a sok millió nyelvének használata ügyében?˛Valamennyien a nyelv munkásai vagyunk"  -- megfontolandók Kosztolányi szavai.

            Avégett, hogy ez mennyire így van, érdemes még néhány szó erejéig visszatérni a save fejleményeire, a hajdani fordító a ment fenti jelentése mellett kardoskodó döntésének következményeire. Manapság a számítógépek feltehetőleg jó nyelvérzékkel megáldott magyar használói sosem azt mondják, hogy 'Mielőtt kikapcsolod a gépet, mentsd, amit írtál!  vagy: 'El ne felejtsd megmenteni a fájlodat!'. Ehelyett olyan kifejezések használatosak, mint 'elmenteni', 'kimenteni lemezre', 'menteni' egy előző fájlra -- vagyis csupa olyan megoldásokat hallani, amelyek akár a következőket is jelenthetnék: eltenni az adatokat, kitenni a lemezre az adatállományt, rögzíteni valamire. A magyar nyelvi rendszer igekötőhasználata -- akár egy vár tárt kapuja -- számtalan új szó képzésének lehetőségét kínálja fel. Mint az említett esetben is, a meg-et elhagyva képes a ment szó jelentésébe visszalopni a hajdan elsinkófált eltenni (félrerakni későbbre) jelentést; a meg-kaput bezárni és a az el-kaput kinyitni.

            Vagy vegyünk egy másik példát. Az Új Magyar Nyelvtanban az elinternetezik még mint˛csak" morfológiai szó, azaz a szóalkotás lehetőségének példája szerepel. De az internet-kávézók elterjedésével nem lesz-e valóság egy olyan kulturális-nyelvi kontextus, melyben: amíg a szülők beugranak az internet-kávézóba kávézni, addig a gyerek elinternetezik? De azt, hogy szótári szó lesz-e, aligha döntheti el egy-két ember. Egy 1999-ben megjelent könyv szerzőpárosa több mint 2000 újnak mondható vagy új jelentéssel használt szót talált csak az 1997. évi sajtótermékekben! Ennyi szó szűréséhez, ízlelgetéséhez, felülvizsgálatához nem nyelvészek, bizottságok szükségeltetnek, hanem nyelvhasználók és az általuk éltetett nyelv.

            Az elmenteni szóalak jól mutatja, hogy a nyelv maga is képes terelgetni a bekerülő új szavakat. Az elinternetezik szóvégi toldaléka pedig már előremutat a képzőcsoport felé, mely a magyar nyelvnek az igekötőhöz hasonló másik nagy nyitott kapuja-szűrője, s mint ilyen, képes a rajta keresztül beérkező eredetileg idegen szavakat a magáévá szelídíteni.

            Ki gondolná ma már, hogy a Kosztolányi által a tíz legszebb magyar szavunk közé sorolható gyöngy ótörök? Pontosabban ótörök eredetű, mert a gyöngy ilyenformán persze hogy magyar szó! No és a búza? Egy nem is annyira idegen, mint inkább másik kultúra elemének bekerüléséről tanúskodó szó ez is, s ma már éppen azért is nem idegen, mert az általa jelölt kultúrelem is kultúránk sajátja. Nem csak a magyar nyelv szótárába került be a szintén ótörök eredetű búza szó, hanem kultúrnövényként a földbe is. Az ilyesmi menthetetlenül megtörténik, mert a nyelvnek igen  kifinomult eszközei vannak a más jellegű hangzás megszelídítésére. A magyar ragozáskor használt előhangok is például magukhoz idomítják  az˛idegen" szót -- elképesztő térhódító erővel -- a szóvégi magánhangzó megnyújtásának segítségével: kólát, pizzát kérünk, nem pedig colat, pizzat. Sőt: szörföt mondunk és nem szörfet. A magyarra oly jellemző hangrendi harmónia mellett -- ahol lehet -- még az illeszkedés törvénye is életbe lép.

            Az idegen szavak magyarításának szándéka természetesen dicséretes igyekezet, tolerálandó is -- de nem kötelező. Az együttélő szóhasználati verziók még gazdagíthatják is a magyar nyelvet, akár adalékkal szolgálhatnak használóik társadalmi hovatartozásához. Sok magyar egyetemen például még ma is a hand-out szó használatos az órán kiosztott nyomtatott anyagra. Egy másik magyar egyetemen azonban valaki úgy gondolta, hogy  egy olyan gazdag képzőrendszer mellett, mellyel a magyart idegen nyelvként tanuló diák alig bír megbirkózni, vétek lenne nem a kiosztmány szót rendszeresíteni a hand-outra. Ma még többnyire egy-egy meghatározott egyetem berkeihez tartozás jelentésárnyalatait is képes hordozni a megoszló szóhasználat, holnap akár az egyik kiszorítja a másikat. Ezt azonban hagyjuk a nyelvre és használóira! Nekem például most még ez a kiosztmányi légkör egy kicsit olyan kosztolányi.

            Amellett érvelek tehát -- a nyelvből vett példákkal! --, hogy sokkal jobban lehetne bízni a nyelv saját törvényeiben, saját rendszerében, használóiban, irodalmában, semmint külső törvényekkel, előírásokkal szabályoztatni szókincsének változásait: egyesektől megvonni az idegen szavak használatát, másokat felruházni a szóhasználati döntés jogával. Egyéni, kisközösségi törekvések beleszólhatnak, szóljanak is bele a nyelvhasználatba, ha úgy akarják. Sőt, még előírni is lehet. De  a szavakat nem lehet mások szájába adni. A legnemesebb nyelvjobbító szándék is csak külön számít, mint egy szavazat a demokráciában. A szavak a használatban, a szavazatok a többségben válnak egy testté.

            A nyelv elég erős rendszer ahhoz, hogy önmagát védje (új szavakat beemeljen vagy kitaszítson), s önmozgásait érvényesítse. Eléggé képlékeny ahhoz is, hogy idomulni tudjon a környezethez, és hogy a megállíthatatlan kulturális változások mentén önmagának is és használóinak is megfelelő nyelvi formákat kreáljon.

            Mostanság ugyan már kreatív igazgató is van. Kötelessége találékonynak lenni, újító, első látásra külön álló területek között ötletes kapcsolatokat teremteni, hogy az általa képviselt cég terjeszkedését, virágzását biztosítsa. A nyelvnek lehetnek találékony aligazgatói, de a kreatív  minősítéssel magát a nyelvet díjaznám. Mert figyeljünk csak a következő különbségre! Sokszor bántotta a fülemet egy lusta copy writer, bocsánat, reklámszöveg-for dító munkájának eredménye a TV-ben: Fa. Huszonnégy órás aktív deo-system. De garantálom, hogy a reklámon kívül soha senki szájából  nem hallottam még csak részleteiben se semmi hasonlót, miközben az emberek nyilván dezodorálják magukat.

            Úgyhogy nem kell senkinek megmentenie a nyelvet az idegen szavaktól. Mi magunk nap mint nap mentjük a szavakat egymásra. A nyelv meg elmenti.