NYELVÉSZNET

     
Címlap
 
Ismeretterjesztő cikkek
 
Egyéb cikkek
 
 
A portálpályázatra beérkezett cikkek

   

Az erza-mordvin névmások alaktani viszgálata, különös tekintettel a névmásképzésre

Hevér Krisztina
SzTE Finnugor Doktori Program
khever@hotmail.com

1. Az alapnyelvi szóalkotásban nagy szerepe volt a képzőknek. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a rokon nyelvek képzőgazdagsága, és az alapnyelvre visszavezethető képzők nagy száma. Hajdú Péter (1989: 79) megemlít néhány magyar etimológiát, amelyeknek előzményei már az alapnyelvben képzett szavak voltak: pl. m egér ~ fi hiiri < PFU *šiηe-re; m nyúl ~ md numolo< PFU *ńuma-la; m holló ~ eny kuruke < PU *kola-ke stb.

Már a finnugor alapnyelvnek gazdag képzőrendszere volt, a *δ, * δ’, *γ kivételével szinte minden mássalhangzó előfordult képzőként, a zöngétlen zárhangok geminátaként is (Bereczki 1998: 92). Mivel magánhangzóelemet is tartalmazhattak, így szótagalkotásra is képesek voltak.

A képzőknek rendszerint több funkciójuk volt. Hajdú Péter (1989: 80) nézete szerint a deverbális nomenképzőknek az alapnyelvig visszavezethető csoportjai a nomen agentis (v. actoris), a nomen actionis és az igenévképző. A deverbális verbumképzők között voltak frekventatív, kontinuatív, duratív, inchoatív-ingressív, kauzatív és reflexív képzők. A denominális nomenképzők deminutív-augmentatív és talán determináló értékűek lehettek.

A névmásképzők ma már mind a magyarban, mind a volgai-finnugor nyelvekhez tartozó erza-mordvin nyelvben elavultnak tekinthetők, mert annyira egybeolvadtak a névmástővel, hogy képzett voltuk elhomályosult, új képzésben már nem vesznek részt. /Más nyelvekben a névmásképzőknek jóval nagyobb szerepük van, hiszen például, miként Hajdú Péter (1989: 80) is utal rá, a balti-finn nyelvekben Ojansuu kb. 20 névmásképzőt mutatott ki./ Mivel a névmásképzők eredeti funkciója a determinálás volt, lehetővé tették, hogy az önálló használatú névmás elkülönüljön a grammatikai szerepben alkalmazott és a kezdet kezdetén partikulaszerű képzőtlen névmástőtől.

Ezért csak a névmás rendeltetéséhez képest lehet a névmási képzők eredeti értékét nyomatékosítónak, intenzív-félének vagy kiemelőnek tekinteni (Budenz 1886-87: 455).

 

Mivel a névmásképzők már nem produktívak, vagyis új képzésben már nem vesznek részt, ezért a szakirodalmak a deriváció tárgyalásakor mellőzik a névmásképzés témakörét. Dolgozatomban az erza-mordvin névmások alaktani vizsgálatával foglalkozom, a névmásképzésre helyezve a hangsúlyt, felvázolva az egyes erza-mordvin névmások keletkezését. A(z ősi) névmásképzők keletkezésével és funkcióival nem foglalkozom, e téma tanulmányozására szolgál Balázs János Funktionswerte der pronominalität című munkája (1973). Az erza-mordvin névmások morfológiai viszgálatakor az Uralisches Etymologisches Wörterbuch (1988; Rédei Károly) adatait használtam fel.

                                           

2. Az alapnyelvre feltételezik a szabad morfémák közül a névszókat (N), igéket (V) és a névmásokat (P). Az N és a V kategória két-három szótagú morfémákra épült, a P kategóriába tartozó morfémák általában egy szótagúak voltak. A névmásokban a képzés értéke az egyes nyelvekben elhomályosult, mert a képzett tövek voltak használatosak. Az eredeti tövek csak megmerevedett ragos alakokon (adverbiumokon) ismerhetők fel: pl. mdE tona ’az’ távolra mutató névmás, töve: to-, inessívus ragos alakja hol? kérdésre válaszoló határozószóvá vált: toso ’ott’ (Mészáros 2000: 37).

Bereczki Gábor (1998: 92) a következő ősi, a magyar nyelvben is megtalálható, névmásképzőt emeli ki, noha a névmásképző, mint morfológiai kategória nyelvünkből teljesen eltűnt:

PU *-nA (pl. osztj ma-n ’én’; vtj, md, lp, mo-n ’én’, to-n ’te’; cser mn’ ’én’; vog ān-um ’engem’(:am ’én’), ma-n ’melyik’; fi mi-nä ’én’, ke-n ’ki?’; nyeny ma-n’ ’én’);

PUg *-hk vagy *-h (m engem, téged; vog nah ’te’; osztj mh ’mi’, h ’te’; cser thge ’így’). „A vogulban az efféle névmásokat –ki elemmel nyomósítani lehet: nahki ’te’, D h ’minket’. A magyar -g- talán ehhez hasonló nyomósított forma közvetlen folytatója.” (Hajdú 1989: 148)

PUg * -k (osztjK c ’ő; osztjD tw; vog taw ’ő’).

 

Az erza-mordvin névmások alaktana

Az erza-mordvin névmásoknak a magyarhoz hasonló kategóriái: személyes, birtokos, visszaható, kölcsönös, mutató, kérdő, vonatkozó, általános, határozatlan és tagadó névmás.

 

1. Személyes névmás

Az erza-mordvin személyes névmások alanyesete:

Sg. mon ’én’, ton ’te’, son ’ő’

Pl. miń ’mi’, tiń ’ti’, siń  ’ők’ (U *me, *te, *se)

Az egyes számú személyes névmások -n eleme ősi névmásképzőnek (PU *-) tekinthető (pl.  fi  mi-nä, lpN mō-n, mdE mo-n, cser KB m ’én’, vtj  mo-n ’én’, osztj V mä, DN ma-n ’én’, vog  äm ’én’, m é-n), melynek nyomósító, tőtestesítő funkciója volt (Benkő 1967: 765). „Az uráli nyelvek többesi, valamint duálisi személyes névmásai szintén ezekre az 1-3. személyű alapformákra vezethetők vissza, de a kettős és többes számú személyes névmások képzésének változatossága és egyéb okok folytán a személyes névmás alapnyelvi Du-Pl alakjai rekonstruálhatatlanok” (Hajdú 1989: 60).

Az erza-mordvin ton ’te’ és tiń ’ti’ azonos tőből alakultak ki (<U *te), azonban önmagában sem a tő eredeti vokálisa, sem a képző nem ad magyarázatot a magánhangzó kétirányú fejlődésére: ennek oka bizonyára a nominatívusi névmások erősen analogikus hatása volt.

A erza-mordvin son ’ő’ és a lapp sōn ~ son ’ő’ veláris magánhangzója talán az egyes számú 1. és 2.személyű személyes névmás hatásával magyarázható, de az is lehet, hogy az egyes számú személyes névmásoknak két alakváltozatuk volt a finnugor alapnyelvben: egy palatális és egy veláris magánhangzójú (Lakó 1967: 510).

 

2. Birtokos névmás

Az erza-mordvin személyes névmások birtokos esete egyben birtokos névmás is. A személyes névmások tárgy- és birtokos esete egyébként megegyezik: moń ’engem; enyém’, toń ’téged; tiéd’, sonze ’őt; övé’, mińek ’minket; miénk’, tink ’titeket; tietek’, sinst ’őket; övék’. A birtokos névmást tovább már nem ragozzuk (a birtos jelző nem veszi fel a jelzett szó esetragját):

pl. sonze              moda-zo                   ’az ő földje’

     P 3SG             föld-Px

           GEN                 3SG

     sonze              moda-so-nzo            ’az ő földjén’

     P 3SG            föld-INESS- Px

         GEN                   Indet     3SG

 

3.Hármas szófajú névmások

 

 3.1. Mutató névmás

Az erza-mordvin nyelvben megkülönböztetünk főnévi, melléknévi és számnévi mutató névmást.

A, főnévi mutató névmás

Az egyes számú főnévi mutató névmások uráli eredetűek. A közelre mutató erza-mordvin főnévi névmás t’e ’ez’, rekonstruált alapalakja: U *tä( ~*te ~*ti): pl. fi tämä ’ez’; cser ti ’ez’.

„A főnévi mutató névmások többes számú alakjai közül csak a t’e ’ez’ pluralisa rendhagyó, mert más – ősi eredetű, többes számú – tőből képezi alakját: ńet’  ’ezek’ ”(Mészáros 1998: 208). Az Uralisches Etymologisches Wörterbuch (1988: 300) szerint az mdE ńe, ńet’ és a mdM ńä, ńat ’ez, ezek’ jelentésű névmások közfinn eredetűek (FP *nä(~ne~?ni) ). Pl. fi nämä ’ezek’; lp ? N na ~navt (Adv.); cser KB nin; zrj. V na ’ő’.

A távolra mutató śe ’az’ névmás U *će ~ *ći alakban rekonstruálható (UEW 1988: 300).

A még távolabbra mutató tona ’az, amaz’ jelentésű mutató névmásnak szintén uráli eredetű töve van: *to- ’az’ . Más uráli nyelvben is megvan ez a névmástő (pl. m to-va; fi tuo ’az’; lp N duot (duo-); cser U tu ’az’; vtj S tu ’az’stb.). A névmás -n eleme Serebrennikov (1967: 100) szerint névmásképző, amely megtalálható többek között a cser tu-na-m ’akkor’ alakban. Az UEW (1988: 527) szerint is a mdE -na (<*-) képző: md E M to-na ’az, amaz’; vog K U P to-n, LO tō-n ’az, amaz’; tvg tât’ifa-ne ’ott’.

Ugyancsak rendhagyó a tona ’az, amaz’ névmás többesszáma: nona(t’ńe) ’azok’ és a t’eke ’ugyanez’ pluralisa: ńeket’ ’ugyanezek’. Ugyanakkor szabályosan, –t’ többesszám jellel, képződik a śe ’az’ és a śeke ’ugyanez erza-mordvin névmás pluralisa: śet’ ’azok’, śeket’ ’ugyanazok’.

 

B, melléknévi mutató névmás

Közelre és távolra ugyanaz a melléknévi névmás mutat: iśt’amo ’ilyen, olyan’.

A névmás három morfémája: iś-t’a-mo (Serebrennikov 1967: 103).. Alapja az ősi *e- finnugor névmástő (fi että ’hogy’, é et ’mi?’, zrj esije ’az’, han in ’az’). Ugyanebből a puszta magánhangzós névmástőből vezethető le a magyar ’ez’ mutató névmás is.

A másik két elemről Serebrennikov (1967: 103) úgy véli Lehtisalo (1936: 390-391) munkájára hivatkozva, hogy azok uráli névmásképzők, a –*(cser  ku-δo ’ki?’, milyen; tu-δo ’ő’; zrj ko-d, ko-di ’ki?’), illetve –*m (fi tä-mä ’ez’; zrj  tatšö-m ’ilyen/olyan; kutšö-m ’milyen’; nyeny cibe ’ki?’) folytatásai.

A névmás többes számú alakban iśt’at ’ilyenek, olyanok’, azaz a mutató névmás -mo képző nélküli töve veszi fel a többesjelet (-t), ugyanúgy mint kodamo ’milyen?, amilyen’ névmás esetében is kodat ’milyenek?, amilyenek’.

Az mdE iśt’amo melléknévi mutató névmást a jelzett szóval számban egyeztetjük: pl Iśt’amo čuvto kasi t’ese. ’Ilyen fa nő itt.’ De: Iśt’at čuvtot kasit’ t’ese. ’Ilyen fák nőnek itt.’(Mészáros 1998: 70)

Az 1998-ban megjelent mordvin Etimológiai szótár (Etimologijań valks) szintén három komponensűnek véli az iśt’amo ’ilyen, olyan’ névmást, de Serebrennikov nézetével ellentétben, és véleményem szerint helytelenül, a következőképpen tagolja azt  morfémákra: i-śt’a-mo, elativus ragnak tekintve a névmás második morfémáját (mint pl. viŕ ’erdő’- viŕste ’erdőből’). A szótár a -mo morfémáról nem tesz említést.

Balázs János könyvében (1973: 208) a névmás a következő morfológiai felosztásban  szerepel: E. iśt’amo M. stamặ < i- (névmástő) + *-sta (suffix) + *-m (suffix).

 

C, számnévi mutató névmás

Már Budenz József (1886-87: 459-460) felismerte, hogy egyes erza-mordvin névmások szóösszetétellel keletkeztek. A źńaro ’ennyi, annyi’ számnévi mutató névmásnak szerinte a cser ńare (nare, nara) ’felé, körül’ névutóval egyező ńaro, ńara ’súly’ utószava van (cser S meńare, M mańer ’mennyi’; tunare ’annyi’; tinare ’ennyi’).

Serebrennikov (1967: 105) úgy vélte, hogy ez az erza-mordvin számnévi mutató névmás a moksa-mordvin mźaro ‘hány ? mennyi ?’alakból jött létre metatézissel : mźardo>ńźardo>źńardo. 

Majtinszkaja úgy vélte, hogy (id. Serebrennikov 1967: 105) olyan alakokon, mint az mdE źńaroška/źaroška ’ilyen/olyan méretben, milyen méretben?; źńaroškas/źaroškas ’ilyen fokig, milyen fokig?’, źńaroń/źaroń, źaroń-źaroń ’annyiban amennyiben’ a kezdő ź mássalhangzó nem a meź- névmástőből származik, hanem a śe mutató névmásból.

A legújabb mordvin etimológiai szótárban Cygankin és Mosin (1998: 50) a következőképpen adja meg a névmás etimológiáját mintegy ötvözve a korábbi elképzeléseket: me (kérdő névmás) + śe (mutató névmás) + ńar (ńaro) ’súly’ > *meśeńaro.

 

3.2.  Kérdő és vonatkozó névmás

           

A, főnévi kérdő és vonatkozó névmás

Az erza-mordvin ki(je) ’ki?; aki’ kérdő-vonatkozó névmás rekonstruált alakja : *ke(ki)  aki’ FU, ?U (UEW 1988 : 140). (Pl. fi  ken- (gen. kenen) ‘ki ?’ ; cser KB kü, U B kö, C ke ‘ki ?’ ; mdM kijä votj. G kin ; ma ki ? ; ?szam.jur  śa ‘mi ?’)

A kije alakjában megjelenő -je morféma a -ke képző variánsa és fokozó szerepe van  (fi jo-ka ’minden’) (Serebrennikov 1967: 104).

A meźe, meje ’mi?, ami’ kérdő-vonatkozó névmás uráli alaptőből jött létre (U*me: pl. fi. mikä ’mi?’; lpN mi (mậ-); vtj. S ma ’mi?’; zrj. S P mij), a morféma pedig csakúgy, mint a fi mikä ’mi?’ - morfémája névmásképző (UEW 1988: 296). Valószínűleg ugyanarról a névmásképzőről van szó, mint a kodamo ‘milyen ? amilyen’ névmásban.

Kevésbé valószínű Cygankin és Mosin (1998: 104) elképzelése, miszerint a névmás szóösszetétellel keletkezett, a me kérdő és a śe mutató névmás összetételéből (me ’mi’ + śe ’ez’= ’mi ez?’).

 

B, melléknévi kérdő és vonatkozó névmás

A kona ’melyik?, amely(ik)’ és a kodamo ’milyen?, amilyen’ melléknévi kérdő-vonatkozó névmások ugyanabból az uráli névmástőből származnak: *ku- (~ *ko-)   (UEW 1988: 191): pl. fi ku-, ko-: kuka ’ki?’, kumpi ’melyik?’; lpN gutti –d-; cser U B kuδo ’ki?, melyik?’. A mdE kona ’melyik?, amelyik’névmás –na eleme, a vog.TJ kan, KU χon, χan, P kon ’ki?’, So. χæηka ’aki’ -n morfémája és a t.szam. kua, kunie ’melyik?, amelyik’ névmások névmásképzőt tartalmaznak  (<*- ) (UEW 1988: 191).

Az mdE  kodamo ’milyen?/melyik?’, amilyen’ jelentésű névmásban a szótőhöz  egy mutató névmási eredetű –da képző (<*tз) járul. Ezt a képzőt Serebrennikov (1967: 104) a  uráli *tγ- ’az’ névmástővel egyeztette, vagyis eredete szerint mutató névmásról van szó: pl. lp  -tti: gutti ’ki?, melyik?’, cser -δ,- δo: KB  kδ∂, UB kuδo ’ki?, melyik?’, permi: -d: zrj. S kod ’wer’, vtj. S kud, kudiz (Wichm.) , G kudiz ’melyik?, amelyik’osztj. ti, t V kŏti, DN χŏt, O χŏti ’mi?, ami’. A kodamo ’milyen?, amilyen’ névmás -mo/-ma morfémája névmásképző, mint a –m: zrj. S  kučem, P kičem ’melyik?’ ; -m: jur. χūjum? ’welcher von beiden’, -m:  kamasz kāmn ’wenn’ (UEW 1988: 191),.

 

C, számnévi kérdő és vonatkozó névmás

A źaro ’hány?/mennyi?; amennyi’ számnévi kérdő-vonatkozó névmás a źńaro ’ennyi, annyi’ számnévi mutató névmás mintájára alakult. A –će/-eće sorszámnévképzővel ellátott alakja: źaroće ’hányadik?, ahányadik’(pl. kolmo ’három’- kolmoće ’harmadik’, ńil’e ’négy’ - ńil’eće ’negyedik’ stb.)

 

4. Visszaható névmás Az erza-mordvin  ’saját, maga’ visszaható névmásról Serebrennikov (1967: 93) úgy véli, hogy önálló uráli alapnyelvi szóból keletkezett, melynek eredeti jelentése ’lélek, személy, árnyék’. Az Uralisches Etymologisches Wörterbuch (1988: 79) szerint a névmás finnugor eredetű és rekonstruált alapalakja: *iće ~ iśe ’árnyék, árny’. (Pl. fi itse ’maga’, lp N ieš ~jieš (Du., Pl.)ieâ ~ jieâ ’maga’, cser KB ške, ške ’maga’, zürj. S P aćim, ma. (dial.) ísz, isz, iz ’fene, rákfene; a foghúst pusztító betegség’.)

Ez a visszaható névmás jelzőként leggyakrabban ‘saját’ jelentésben szerepel :   ked’se ‘saját kézzel, sajátkezűleg’.

Az ’saját, maga’ visszaható névmás a kifejezendő személytől függően birtokos személyragokat vehet fel: eśeń ’sajátom, magam’, eśet’ ’sajátod, magad’, eśenze sajátja, maga’, eśeńek ’sajátunk, magunk’, eśeńk ’sajátotok, magatok’, eśest’sajátjuk, maguk’. (pl. Eŕva ŕiveźeś eśenze pulonzo šni. ‘Minden róka a saját farkát dicséri.’) Ha önállóan áll, akkor általában ‘maga’jelentésű, és esetragokat is felvehet : pl. Eśt’ed’eń kortan. ‘Magamról beszélek.’ (Mészáros 1998 : 82).

 

A pŕa (folk. piŕa) ’maga’ visszaható névmás nem más, mint a ’fej, fő’ jelentésű finnugor eredetű önálló szó. A kifejezendő személyt birtokos személyrag jelöli: pŕan ’magam’, pŕat ’magad’, pŕanzo ’maga’, pŕanok ’magunk’, pŕank ’magatok’, pŕast ’maguk’. „Jól összevethető a pŕa szó eredeti fogalmi és az új, grammatikai jelentése: ŕiveś ki-bokas mać, čapaksne pŕazo vad’ńiźe di kuliks pŕanzo t’ejś. (MdV. III, 272-4) ’Egy róka az útszélre feküdt, fejét tésztával bekente és holtnak tette magát’” (Salamon 1989: 98).

Gyakran a két visszaható névmás együtt szerepel: eś pŕa ’saját maga’ jelentésben: Kije pŕanzo šni, śe eś pŕańt’ t’eji beŕańks ’Aki magát dicséri, az saját magát teszi rosszá’ (Mészáros 1998: 83).

 

5. Kölcsönös névmás Nincs pontos megfelelője a mordvinban a magyar ’egymást’ kölcsönös névmásnak. A reciprocitás az erzában kétféleképpen fejezhető ki. Az első mód a vejke  ’egy, egyik’ / ikte (ükte) ’egy, első’ FP (UEW 1988: 81) / lexémát ismétléssel tartalmazza: vejke vejke  ’egymás’ . Névmások keletkezésében szóösszetétellel való alakulás is szerepet játszhatott, erre a fentiekben már volt példa (lsd. źńaro ’ennyi, annyi’). Az erza-mordvin kölcsönös névmás egymás mellé rendelt tagokból áll. Összetett szónak tekinthető, mert az összetevő elemekhez viszonyítva jelentéskülönbséget tapasztalunk. Az erza-mordvin kölcsönös névmás esetragot vehet föl, amely a névmás utótagjához járul: vejke vejkeń ’egymást, egymásnak a …’, vejke vejkeńeń ’egymásnak (számára/részére) stb.

Másik lehetősége a kölcsönös viszony kifejezésének a karčo/karšo ’szemben vmivel, vkivel’ névutón alapul: karado karčo kaźńit’ (OMdD. III, 129) ’Megajándékozzák egymást’ (Salamon 1989: 98).

 

6. Határozatlan és tagadó névmások

A határozatlan és tagadó névmások kérdő névmásokból és egy nyomósító szerepű partikulából (-jak, -kak, -gak) tevődnek össze:

kijejak/kijak ’valaki’, tagadó mondatban a jelentése: ’senki’;

meźejak ’valami’, ’semmi’;

kona-jak ’valamelyik’, ’semelyik’;

kodamojak ’valamilyen’, ’semmilyen’;

źarojak ’valamennyi’, ’semennyi’.

Határozatlan névmások szóismétléssel is alkothatók: kije-kije ’valaki’; meźe-meźe ’ valami’; kona-kona ’valamelyik’; kodamo-kodamo ’valamilyen’; źaro-źaro ’valamennyi’. A beszélt nyelvben a -but’i utótaggal (pl. ki(je)-but’i ’valaki’; meźe-but’i ’valami’; kona-but’i ’valamelyik’ stb. ), vagy koj-, illetve ta-, tago- előtaggal (pl. koj-kije, ta-kije ’valaki’; koj-meźe, tago-meźe ’valami’ stb.) alkotott névmások használatosak (Mészáros 2000: 47). A but’i utótag orosz eredetű: o. будто, будто бы ’talán, mintha’ (Cygankin-Mosin 1998: 70).

A határozatlan és tagadó névmások esetragokat vehetnek föl, amely a névmás előtagjához járul : kid’ejak ‘valakiről’, kiń-but’i ‘valakit’, meźńeń-but’i ‘valaminek, valamihez’ stb.

 

7. Általános névmás

Az erza-mordvin általános névmások közül a veśe ’mind, minden, mindenki, mindannyian, egész, összes’ az UEW (1988: 568) tanúsága szerint ősi örökség az uráli korból (*weńćз ~ wećз U). A rokon nyelvekben: pl. ?vtj. G voć összes, minden’, udm. вочак, zrj. S vаć ’összes’; osztj. Kaz. wotśa ’együtt’, O ot’śa ’összes’; ?ma. össze; szam. Tavgi bánsa, kam. buušša. (pl. Veśe vejse ozińek di jarsińek. ’ Mindnyájan együtt leültünk és ettünk.’) Cygankin és Mosin (1998: 32-33) tévesen tekintik orosz eredetűnek az erza-mordvin veśe ’mind’ névmást, és helytelenül azonosítják az orosz все  ’minden, mindenki’ jelentésű névmással.

Az eŕva ’minden, mindegyik’ általános névmás szótöve török eredetű, és tatár közvetítéssel került az erza-mordvin nyelvbe, ahol er, är ’minden, minden egyes’ (Cygankin-Mosin 1998: 224). A -va elem pedig ugyanolyan nyomósító elem, mint a śeke ’ugyanaz’, t’eke ’ugyanez’ mutató névmások -ke eleme: -k ~ -ko ~ -ke ~ -kæ; -ka, -ga ~ -ge ~ -ηga ~ -jæ ~ -va; -gak ~ -jak ~ -jok → -væk (Serebrennikov 1967: 99, 102).

A ’mindenki’ jelentésű eŕva kije, eŕva ki és ’minden, mindenféle’ jelentésű eŕva meźe erza-mordvin névmások egy általános és egy kérdő-vonatkozó névmásból alakultak. (pl. Eŕva meźe ramiń tosto. ’Mindent (mindenfélét) vásároltam onnan.’)

Cygankin-Mosin (1988: 96) a l’ija ’más, másik’ finn-volgai eredetű általános névmást (fi liika ’túlságosan sok’; cser. molo, moli ’más, másféle’) a cseremisz névmás ло (лы) morfémájával egyeztetik < *лий, és balti eredetűnek vélik (litván likas ’idegen, más’). A névmás eredetére nézve más forrást nem találtam.

 

Összegzés

Az erza-mordvin névmások alaktani vizsgálatából kitűnik, hogy a legtöbb névmás keletkezésében valamilyen képzőmorféma játszott szerepet.

A leggyakoribb névmásképző az uráli –nз volt (>md E –n), amely az

erza-mordvinban élőlényeket, személyeket jelölő személyes névmásokon figyelhető    meg: pl. mon ’én’, ton ’te’ stb. Gyakori névmásképző az –na, amely az előbb említett uráli névmásképzőből alakult, és mutató valamint kérdő-vonatkozó névmási alakon tűnik fel: tona ’az, amaz’; kona ’melyik?, amelyik’.

Uráli névmásképzőt (*-tg)  találunk a mdE iśt’amo ’ilyen, olyan’ melléknévi mutató névmáson és a kodamo ’milyen?, amilyen’ kérdő-vonatkozó névmáson, amely képző feltehetőleg mutató névmási eredetű. Képző ugyancsak az említett névmások –mo morfémája (> *-m).

Feltehetőleg deriváció során jött létre a kije ’ki?, aki’ és a meźe ’mi?, ami’ kérdő-vonatkozó névmás.

A źaro ’hány/mennyi?, amennyi’ számnévi kérdő-vonatkozó névmás produktív –će sorszámnévképzővel ellátott alakja: źaroće ’hányadik?, ahányadik’.

Mivel a határozatlan és tagadó névmások kérdő névmástőből keletkeztek, ezért a szóképzést itt is valószínűsíteni lehet.

            A névmásképzők funkciók szerinti megkülönböztetése nem könnyű, hisz a szótő jelentéséhez viszonyítva nem tapasztalunk jelentésmódosulást. A névmási származék gyakran szinoním a szótővel, így a képző funkciójának közelebbi megállapítása nehéz, történeti szempontból pedig lehetetlen.

 

 

 

 

 

IRODALOM

Balázs János 1973: Funktionswerte der pronominalität, Bp., Akadémiai Kiadó

Bárczi Géza – Benkő Loránd – Berrár Jolán 1994: A magyar nyelv története, Bp., 

  Nemzeti Tankönyvkiadó

Bencédy – Fábián – Rácz − Velcsovné 1994: A mai magyar nyelv, Bp., Nemzeti

  Tankönyvkiadó

Benkő Loránd (főszerk.) 1967: A magyar nyelv történeti és etimológiai szótára 1-3, Bp.,

  Akadémiai Kiadó

Bereczki Gábor 1998: A magyar nyelv finnugor alapjai, Bp., Universitas Kiadó

Budenz József 1886 –87: Az ugor nyelvek összehasonlító alaktana. Első rész: Az ugor

  nyelvek szóképzése II. Névszóképzés, Nyelvtudományi Közlemények 20, 401 –474

Cygankin, D. V. szerk. 1981: Slovoobrazovanije v mordovskih jazykah, Saransk

Cygankin, D. V. – Mosin, M.V. 1998: Etimologijań valks, Mordovskij knižnoj

  izdatel’stvas’, Saransk

Hajdú Péter 1989: Bevezetés az uráli nyelvtudományba, Bp., Tankönyvkiadó

Keresztes László 1990: Chrestomathia Morduinica, Bp., Tankönyvkiadó

Lakó György (főszerk.) 1967, 1971, 1978: A magyar szókészlet finnugor elemei:

  Etimológiai szótár 1-3, Bp., Akadémiai Kiadó

Mészáros Edit 1998: Erza-mordvin nyelvkönyv kezdőknek és középhaladóknak,

  JATEPress, Szeged

Mészáros Edit – Raisa Širmankina 1999: Erza-mordvin – magyar szótár = Studia Uralo

  –Altaica Supplementum 8, Szeged

Mészáros Edit 2000: Az erza-mordvin nyelv alapjai, Budapesti Finnugor Füzetek 14, 

  Budapest

Rédei Károly 1988: Uralisches Etymologisches Wörterbuch, Wiesbaden

Salamon Ágnes 1989: Tárgyas szerkezetek az erza-mordvinban, Folia Uralica

  Debreceniensia 1, Debrecen, KLTE, 87-107.

Serebrennikov, B.A. 1967: Istoričeskaja morfologija mordovskih jazikov, Izdat’el’stva

  „Nayka”, Moszkva

Sipos Pál 1991: A névmások, in E.Abaffy Erzsébet – Rácz Endre szerk.: A magyar

  nyelv történeti nyelvtana. A korai ómagyar kor és előzményei I, Budapest, Akadémiai,

  353 -399

 

Rövidítések

cser = cseremisz

cser B = Birsk-dialektus

cser C = Carevokokšajsk-dialektus

cser KB = Kozmodemjansk-(Berg-)-dialektus

cser U = Uržum-dialektus

eny = enyec

fi = finn

FU = finnugor

kam = kamasz

lp = lapp

lp N = norvég-lapp nyelvjárás

m= magyar

mdE = erza-mordvin

mdM = moksa-mordvin

MdV. = Paasonen, H., Mordwinische Volksdichtung, Helsinki

N = névszó

nyeny = nyenyec

o = orosz

OMdD. = Očerki mordovskih dialektov. Saransk

osztj = osztják

osztj DN  = demjankai nyelvjárás

osztj Kaz = Kazym-nyelvjárás

osztj O = Obdors –nyelvjárás

osztj V = Vach-nyelvjárád

P = névmás

Pl = pluralis

 

PU = uráli alapnyelvi (protouráli)

PUg = ugor alapnyelvi (protougor)

PX = birtokos személyjel (possessivsuffix)

Sg = singularis

tvg = tavgi-szamjéd

U = uráli

UEW = Uralisches Etymologisches Wörterbuch

V = ige

vog = vogul

vog KU = Konda terület-dialektus

vog P = Pelymka-dialektus

vog So. = Sosva-dialektus

vog TJ = Tavda-dialektus

vtj = votják

vtj G = Glazov-dialektus

vtj S = Sarapul-dialektus

zrj = zürjén

zrj S = Sysola-dialektus