NYELVÉSZNET

     
Címlap
 
Ismeretterjesztő cikkek
 
Egyéb cikkek
 
 
A portálpályázatra beérkezett cikkek

   

A nomen actionis szerepe az északi-szölkupban

Beke Marietta
SzTE Nyelvészeti Doktori Iskola
mariettabeke@freemail.hu

 

Az uráli nyelvcsalád szamojéd ágához tartozó egyetlen ma is élő déli-szamojéd nyelv a szölkup. A kutatók a szölkupban három nagyobb (északi-, középső-, déli-szölkup) nyelvjáráscsoportot tartanak számon, amelyeken belül több kisebb nyelvjárás létezik. Ma a szölkupok a Jenyiszej és az Ob közötti területen élnek.

A szölkup nyelv grammatikájáról már a 19. században is készültek leírások, jelentős mennyiségű lejegyzett folklór- és egyéb szöveg áll a szamojédisztikával foglalkozó nyelvészek rendelkezésére. A leíró nyelvtanok és a nyelvészeti szakirodalom egyetlen hiányos része – mint az uralisztikában általában – a mondattan, az ezzel foglalkozó tanulmányok száma csekély.

A szölkup nyelv mondattanának behatóbb vizsgálata fontos eredményekkel szolgálhat más nyelvészeti tudományterületek, pl. az általános nyelvészet számára is.

A mondattanon belül különösen érdekesek az összetett mondatok. Ezeket a szölkup kötőszó nélküli, igeneves szerkezetekkel fejezi ki. (Ez a jelenség megfigyelhető többek között a többi szamojéd nyelvben – és a finnben is.) A kötőszót is tartalmazó összetett mondat kialakulását minden bizonnyal areális hatásra, pl. az orosz nyelv befolyására vezethetjük vissza.

Mivel a szölkupban gyakran fordulnak elő igeneves szerkezetek, így a szölkup esetében mindenképpen szükséges, hogy ne csak az igeneveket, hanem az igeneves szerkezeteket  is megvizsgáljuk. Ugyanis, ha a hagyományos magyar nyelvtanokhoz hasonlóan az igenevek mondatban betöltött szerepét vizsgáljuk (azaz hogy milyen mondatrészt helyettesítenek), a legtöbb esetben az igenevek jelzői, határozói funkciójára találunk csak példákat. A szölkupban ennél jellegzetesebb használatukra derül fény, ha az igeneves szerkezeteket bővítményeikkel együtt vizsgáljuk. Ezeket a szerkezeteket a más nyelvekben is használatos terminólógia alapján (vö. a finn igeneves szerkezetek) nevezhetjük mondatsűrítő szerkezeteknek. A mondatsűrítő szerkezetek tartalmazzák a nem-igei (non-verbal) alakot, mellyel önálló tagmondatot fejeznek ki, ezeket magyarra vagy oroszra alárendelői mellékmondattal fordíthatjuk.

(1. a.) qumïtït kït qantï tü=ptää=qïn čjasïq esïkka

emberek–GenPxPl3 folyó–Gen.  -hoz/felé megy–Nact.–Loc. hideg lenni–Praet.

’amikor/mialatt az emberek elmentek a folyóhoz, hideg lett’

(1. b.) tan njenjnjantï šjütpïlj porqal tokkaltätï

te–Nom. nővér–Gen.–PxSg3 varr–Part.Perf. bunda–PxSg2 vesz–Nact–PxSg3

’vedd fel a nővéred által varrott bundát’

(~’vedd fel azt a bundát, amit a nővéred varrt’)

Dolgozatomban nem vizsgálom az összes igeneves szerkezetet, csak egy alcsoportot, mégpedig a nomen actionist tartalmazó típust.

A szölkup nyelvvel foglalkozó nyelvtani leírások a nomen actionist az igenevek közé sorolják és e szófaji csoporton belül tárgyalják képzésüket, funkciójukat is (vö. Kuznecova et al. 1980: 250-253; Čeremisina et al. 1991: 52-57). Így a szölkupban megkülönböztetnek főnévi, melléknévi és határozói igenevet, valamint nomen actionist. Egyedül Hajdú (vö. Hajdú 1989: 142) említi a nomen actionis -ptä képzőjét a deverbális névszóképzők között (és nem igenévképzőként). Véleményem szerint, és ahogy ez az általa adott példákból is látható (am-tä ’evés’, tü-ptä ’jövés, jövetel’ stb.), Hajdú a -ptä képzőjű nomen actionist azonosítja a magyar -Ás névszóképzővel, melynek „egyszerű esemény/cselekvés” használatát emeli ki. A nomen actionis egyéb funkcióit és tulajdonságait pedig nem tárgyalja, így annak az igenevekhez való (mind morfológiai, mind szintaktikai) hasonlóságára nem derül fény.

A szölkup leíró nyelvtanokban az alábbi főbb tulajdonságai miatt kerül az igenevek közé a nomen actionis: 1) igéből képzett alakok, melyek a cselekvést nevezik meg, 2) képesek birtokos személyragok felvételére, 3) névszóként ragozhatók, 4) járulhatnak hozzájuk névutók (ekkor a nomen actionisos szerkezet genitivusban áll), 5) emellett az alapige argumentumait megtartják. Összefoglalva: mind névszói, mind pedig igei tulajdonságokkal egyaránt rendelkezik, vagyis „átmeneti” kategóriát alkot a névszók és az igék között, azaz igenévnek tekinthető (vö. Kuznecova et al. 1980: 252). Mindez akkor áll fenn, ha a hagyományos nyelvtanokat követve valóban átmeneti kategóriának tekintjük az igeneveket.

Összevetésképpen röviden tekintsük át a magyar igenevek problematikáját. Hasonlóan az eddigiekhez a hagyományos magyar nyelvtanok is az „átmeneti szófajok” közé sorolják az igeneveket, hangsúlyozva azok mondatrészi szerepét (vö. Keszler 1995). Az újabb grammatikák (Kenesei 2000: 116) ezzel szemben megkérdőjelezik azt, hogy az igenevek valóban szóképzéssel jönnek-e létre. Kenesei az igeneves szerkezeteket inkább tagmondatnak tekinti, melyet a saját vonzataival és bővítményeivel alkot. Felhívja a figyelmet az igenevek igei tulajdonságaira is, miszerint például: „…a melléknévi igenevek igei tulajdonságai egyáltalán nem elhanyagolhatók. Tudjuk például, hogy az igéből képzett főnév vagy melléknév általában nem őrzi meg az ige vonzatszerkezetét, ezzel szemben az igenevek minden vonzatukat megtartják […] Sőt amíg a főnév, melléknév vagy határozószó nem képes tárgyesetet adni vonzatának (ha egyáltalán van vonzata), az igenevek nemcsak képesek, de kötelesek is, amennyiben tranzitív igéből származnak.”

 

1.      Ez a hír (*Pétert) megdöbbentő.

2.      *Ez a férfi szalonnát falatozó.

3.      a Pétert megdöbbentő hír

4.      a szalonnát falatozó férfi

(Kenesei 2000: 117)

A fent említett tulajdonságuk alapján tekinthetjük az igeneveket továbbra is igei természetűnek (miszerint megtartják az alapige vonzatszerkezetét), ezáltal nem változtatnak szófaji kategóriát, tehát nem szóképzéssel jönnek létre. Kenesei az igeneveket nem képzett, hanem ragos alaknak tekinti, mivel nem hoznak létre új szófajt, nem képezhetők tovább más szófajú elemekké, és nem vehetnek fel ragokat. Természetesen itt is akadnak ellenpéldák, jóllehet a főnévi igenév felvehet személyragot, vagy a jelző szerepű melléknévi igenév a főnévi csoporton belül a szövegkörnyezetben már korábban előfordult főnév végződéseit átveheti (számjelet, birtokos személyragot vagy esetragot) (vö. Kenesei 2000: 121-127). Végső következtetésként megállapítja, hogy az igenevek szófaji besorolása lehetetlen. Legegyszerűbb megoldásnak a hagyományos „átmeneti kategóriába” való szófaji besorolás tekinthető, ha mindenképp szükségesnek tartjuk az igenevek szófaji besorolásást.

A továbbiakban tekintsük át, hogy a magyar igenevekről tett elméleti megállapításokból mi az, amit a szölkup igenevekre vonatkozóan hasznosítani tudunk.

Jóllehet a szölkup igeneves szerkezetek önálló tagmondatnak tekinthetők, melyben az igenév megtartja az alapige argumentumszerkezetét (ennyiben megfelelnek a magyar igenevekről tett megállapításoknak), azonban még felvehetnek (és általában fel is vesznek) birtokos személyragokat, mely az igeneves szerkezet alanyára utal, ha az eltér a főmondat alanyától. Az eddigiek ismertetését a szölkup nomen actionis vizsgálata szempontjából azért tartom fontosnak, hogy beláthassuk, mennyire nehéz az igenevek pontos meghatározása, azok jellemzőinek, általános szerepkörének leírása. Ha a szölkup nomen actionis grammatikai (igéből képzett alak, mely felvehet birtokos személyragot stb.) és szintaktikai funkcióit (megtartja az alapige argumentumszerkezetét) vesszük figyelembe, valóban jogosnak tartható az igenevek közötti említése.

Véleményem szerint mégis szerencsésebb a szölkup nomen actionist nem igenévnek, hanem a magyar -Ás képzős főnevekhez hasonlóan „az ige argumentumszerkezetét megőrző főnévképző”-nek tekinteni, ezek a magyarban általában „komplex esemény”-t jelölő főnevek (vö. Laczkó 2000: 293-371).

A következőkben a szölkup nomen actionis képzését és szintaktikai funkcióját mutatom be az eddig megjelent szakirodalmat feldolgozva. A rendelkezésünkre álló munkák száma igen csekély, ezek is főként leíró grammatikák, így többnyire a nomen actionis képzésével foglalkoznak (vö. Kuznecova et al. 1980: 250-253; Tereščenko 1973). Ezekre a hagyományos munkákra építve 1991-ben megjelent egy tanulmány, amely a szölkup igék és igeneves szerkezetek szintaktikai funkcióit mutatja be élőnyelvi példákon (lásd Čeremisina et al. 1991). A példákból néhányat felhasználok, saját elemzéssel és megjegyzésekkel bővítve (az egyes alakváltozatokra tett javaslataimat Erdélyi (1969) és Hajdú (1989) munkájára alapozom). Az említett tanulmány mindenképpen hiánypótló, kisebb hibáitól eltekintve fontos alapot ad a szölkup mondattan további vizsgálatához.

A nomen actionis alapjában véve igéből képzett névszó, melynek morfológiailag két típusa különböztethető meg, azok is már csak a tazi (északi) dialektusban használatosak (vö. Čeremisina et al. 1991: 52).

Nomen actionis I.: [–p(t)]ä vagy –čjä

tü-qo ’jönni’ > tü-ptä ’jövés, jövetel’ (magánhangzó után)

am-qo ’enni’ > am-tä ’evés’ (mássalhangzó után)

šjeer-qo ’belépni, bejönni’ > šjeer-ä ’belépés, bejövés’ (-r után)

suurïšj-qo ’vadászni’> suurïčjjä ’vadászat’ (-s, -l után)

Nomen actionis II.: –ku (csak Kuznecova, Castrén és Lehtisalo tesz említést ilyen alakról; Prokof’evnél nem szerepel)

Mindig névutóval együtt használt forma, amely előtt a nomen actionis genitivusban áll, a szerkezet általában valamilyen időtartamot fejez ki.

Például:

uučjusak qu=ku=nï tettï

dolgozik–Praet.–Sg1 meghal–Nact.II.–Gen.Px1 -ig (az ideig)

’egészen a halálomig dolgoztam’

(vö. Kuznecova et al. 1980: 253)

Mivel ez a forma mindig névutóval együtt fordul elő a továbbiakban a szölkup nomen actionis ezen alakjával nem kívánok foglalkozni, így ezután nomen actionis alatt az I. alakot ([–p(t)]ä) értem.

A nomen actionis megtartja az alapige szintaktikai tulajdonságait, azzal a különbséggel, hogy a cselekvés alanyát mindig kifejezi, ha nem is explicit módon, de legalább birtokos személyraggal. Az esetragok közül nomen actionisos szerkezetekben gyakran szerepel a genitivusi, translativusi, locativusi, ritkábban az accusativusi és elativusi esetrag.

A nomen actionis funkcióját tekintve szerepelhet:

 

        időkifejezésekben

        okhatározói szerkezetekben

        magyarázó szerkezetekben

Tulajdonképpen ezekben a szerkezetekben mondatsűrítő szerkezet állítmányaként szerepel a nomen actionis, ahol a megfelelő esetraggal fejezi ki a fent említett viszonyokat.

 

Az időkifejezésekben többnyire locativusi esetragot találunk a nomen actionisos szerkezetben, mely előidejűségre vagy általános idejűségre utal.

(2. a.) qeelïčjjä=qïn qeelïčjij qumïn uurïn messïkåtïn

 halászni–Nact–Loc. halászó ember–Gen. korán kel–Intr.Pl3

’amikor halásznak, a halászok korán kelnek’

(2. b.) apanï kora=ptää=qïn šjöttï imijamï ärïsï

apa–PxSg1 utazni–Nact–Loc. erdő nagyanya–PxSg1 meghal–Praet.

’ amikor az apám a tajgába utazott, meghalt a nagyanyám’

Itt a nomen actionis előidejűséget fejez ki, az ige befejezett aspektusú lesz, így a már korábban megtörtént cselekvésre utal.

(3.)  kinom tatï=ptää=qïn=tïn merqï qumïn uukon qentåtïn kluptï

mozi–Acc. hoz–Nact–Loc–PxPl3 nagy ember–(Pl)Gen előbb elmegy–Intr.Pl3 klub–Illat.

’amikor a faluba elhozzák a mozit, akkor legelőször az öregek sietnek a klubba’

Jól megfigyelhető a fenti mondatban, hogy az ’elhozni vmit (vhová)’ alapige bővítményei megtalálhatók a nomen actionisos szerkezetben is. A tranzitív ige tárgya a szerkezet elé kerül accusativusi esetraggal, a mondat alanyára a Px utal, a locativusi esetrag az előidejűséget fejezi ki. Ha az alapige „egyszerű cselekvés”-re utalna (’hozás’)  a bővítménye genitivusba kerülne (jelen esetben mozi-Gen).

(4.) illä mašip üüti=ptää=qïn=tï moqïnä tüŋït

le én–Acc. elereszt–Nact–Loc.–GenPxSg3 haza megy–Imp.Intr.Pl2

’amikor engem eltemetett, menjetek haza’

A Px-es szerkezet genitivusba kerül, ha a szerkezet alanya élő(lény).

(5.) šjeenqïn (seŋkï-) tatï=ptää=qïn imatï too ninkïlsït

siketfajd–Gen. hoz–Nact–Loc.(–ØPx) feleség–PxSg3 által megkopaszt–Praet.–Tran.Sg3

’amikor ő siketfajdot hozott, akkor az ő felesége megkopasztotta (azt)’

(~’a siketfajdnak a hozásakor a felesége által megkopasztatott’)

Itt a főnév (’siketfajd’) genitivusba kerül, ebben eltér például a hasonló alapigére (’hoz’) épülő (3)-as példamondattól, ahol megmarad az ige eredeti tárgyi bővítménye. Valószínű, hogy jelen esetben az alapige „egyszerű cselekvés” (’hozás’) jelentésben áll.

Čeremisina az időkifejezések közé sorol még egy általános előidejűséget kifejező szerkezetet, mely véleménye szerint mindig tartalmazza a ’tarašja’ kifejezést (szerintem az (5.) példamondat is értelmezhető általános időt kifejező szerkezetként), amely mindig a nomen actionisos szerkezet előtt áll. A ’tarašja’ szó a ’tarï’ (~’-ig’) ’jšja’ (~’nem’ módosítószó) összeolvadása, együttes jelentése ’még nem, eddig még nem’.

(6.) tat tarašja qeen=tä=qïn=tï man tassa mulimentaŋ

te–Nom. még nem megy–Nact–Loc.–GenPxSg2 én–Nom. után beszél–Lat.–Intr.Sg1

’mielőtt te elmész, akarok veled beszélni’

(7.) tarašja mettïm (wettï) purqalti(purkalï–)=ptää=qïn=tï qellomïn

még nem út–Acc. (be)fúj–Nact–Loc.–PxSg3 megy–(Fut.?)Intr.Pl1

’amíg nem fújja be az utat a hó, megyünk’

 

Névutós szerkezetben is utalhat időkifejezésre a nomen actionis, amely ilyenkor mindig a névutó előtt áll genitivusban (többnyire birtokos személyraggal). Jellemző névutók: kuntï ’vmilyen idő alatt’, tettï ’vmeddig’, nånï ’vmi után’.

(8.) mat iijam etï=ptä=n=ï kuntï lïpkïmosa

én–Nom. fiú–Acc. vár– Nact–Gen.–PxSg1 azalatt besötétedik–Praet.

’amíg vártam a fiamat, teljesen besötétedett’

(9.) tepït qenpï=ptä=n nånï nokïr pootï qentï

ők–Nom. megy–Nact–Gen. után három év–(PxSg3) megy–Lat. (Lat.=Latentív)

’azóta, hogy ők elmentek, eltelt 3 év’

(~ ’az elmenésük után 3 év eltelt’)

(10.) tep šütïrïsï repkïmo(remqïmaat–)=tä=t tettï

ő–Nom. varr–Praet. sötétedik–Nact–PxSg3 (!nincs genitivus) vmeddig

’ő addig varrt, amíg be nem sötétedett’

(~’sötétedésig varrt’)

A főmondat alanya genitivusi esetraggal szerepel a mondatsűrítő szerkezetben, illetve ha az alapige tranzitív, a nomen actionisos szerkezet mellett is mindig áll tárgy (accusativusi esetraggal, lásd pl. (8)-as mondatot).

 

Okhatározói szerkezetben a nomen actionishoz birtokos személyrag és (általában) translativusi esetrag járul.

(11.) tat kluptï aš(ša) qen=tä=ntoo(=)qa(qo) manaj moqïnnan (moqïnä) qalentan

te–Nom. klub–Illat. nem megy–Nact–PxSg2Trans. én is (man ’én’+ aj ’is’ klitikalizálódva) vissza/hátra marad–Lat.–Intr.Sg1

’ha már egyszer te nem mész el a klubba, akkor én is otthon maradok’

(12.) amamï masim (mašim) totenta (tottï-, totï-) man tepïnanïn ašša

nekïcï(nekïr–)=ptä=noo(=)qa(qo)

anya–PxSg1 én–Acc.szid én–Nom. neki nem ír– Nact–PxSg1Trans.

’az anyám meg fog engem szidni, mert nem írok a bátyámnak’

(~’anyám meg fog szidni a nem írásomért’)

 

Okhatározói jelentés is kifejezhető névutós szerkezettel (čjåtï ’-ért, miatt’), amelyben a nomen actionis mindig a névutó előtt áll genitivusban (többnyire birtokos személyraggal).

(13.) iijatïn pisïc=cä=n=tït čjåtï

gyerek–GPxPl3 nevet–Nact–Gen.–PxPl3 –ért/miatt

’a gyerekek nevetéséért’

(~’azért, hogy a gyerekek nevessenek’)

(14.) tat takkïlï(taqqïl–)=ptä=n(=)tï čjåtï mee samoletqïn qallentånïn(-mïn)

te–Nom. összegyűjt–Nact–Gen.–PxSg2 miatt dolog repülőgép–Gen. marad–Lat.–Pl2

’azért, mert te egész eddig nem készültél el, le fogjuk késni a repülőt’

 

Čeremisina tárgyalja még a nomen actionis szerepét magyarázó szerkezetben.

(15.) man suurïnïk jurïšj-) kora=ptä=mï tenïmal (tänïmï-, tenïmï-)

én vadászni–Intr.Sg1 megy–Nom.act.–PxSg1 tud,ismer–Tran.Sg2

’emlékszel arra, hogy elmentem medvére vadászni’ (?)

(16.) tanïn (taŋït) orsä pötpï=ptä=qïn

nyáron nagyon meleg–Nom.act.–Loc.

’nem szeretem, amikor nyáron nagyon meleg van’ (?inkább időhatározói mondat, márcsak a locativusi esetrag miatt is, vö. (1.)–(7.) példamondatokkal)

Véleményem szerint az utóbbi példák nem túl meggyőzőek, ezért ennek a típusnak (magyarázó) a külön csoportként való tárgyalását nem tartom indokoltnak.

Láthattuk, hogy a nomen actionis különböző esetragokat felvéve más-más határozói viszonyt jelöl. A nomen actionis genitivusi esetraggal többnyire névutók előtt áll, locativusos alakban időkifejezésekben szerepel (egyidejűséget és általános idejűséget jelöl), translativusos alakjai okhatározói tagmondattal helyettesíthetők. A ritkább accusativusi és elativusi esetragok (utóbbira nem találtam meggyőző példát), akkor jellemzőek, ha azok az alapige kötelező bővítményei. Lásd az alábbi példát:

 (17.) tü=ptä=m=tï (etïltïsap)

jön–Nact–Acc.–PxSg3 vár–Praet.–Tran.Sg1

’(én vártam) az ő megérkezését’

(~’vártam azt, hogy megérkezzen’)

Meg kell még említeni egy nomen actionist tartalmazó szerkezetet, amelyben cääŋka ’hiányzik’ ige szerepel. Ily módon valamilyen cselekvés hiánya fejezhető ki, tehát valójában a szerkezet egy tagadott mondatnak felel meg.

(18.) man amïr=ä=mï cääŋka

én–Nom. enni–Nact–PxSg1 hiányzik–Sg3

’az én evésem hiányzik ~ nem eszem’

A nomen actionis mindig birtokos személyraggal együtt szerepel, amely a hiányzó cselekvés alanyára utal.

(19.) seerïptäntoo (sorïntä) tü=ptä=tï cääŋka

eső–Illat. jön–Nact–PxSg3 hiányzik

’az eső jövése hiányzik ~ az eső nem jön’

Ebből az igéből kialakult egy tagadó partikula is (). Amennyiben ez szerepel a mondatban, akkor mindig a nomen actionis elé kerül.

(20.) kutïnej cä ürkï(ürqï-)=ptä=tï

senki hiányzik eltéved–Nact.PxPl3

’senki sem tévedt el’

Láthattuk az elemzett példákból, hogy a szölkup nomen actionis mondattani szerepe igen összetett, pontos elkülönítése az igenevektől problematikus. A vizsgált példák alapján elmondható, hogy a nomen actionis felvehet esetragokat (névszóként ragozható), és hogy az egyes esetragok más-más határozói tagmondatot fejeznek ki. Az igenevek a szölkupban nem ragozhatók névszóként, viszont birtokos személyragokat a nomen actionishoz hasonlóan felvesznek. A nomen actionisos szerkezetben mindig van alany. Mindig megtartja az alapige argumentumait (ez alapján igeként viselkedik), ez az igeneves szerkezetekre is jellemző.

 

 

 

 

Felhasznált irodalom:

Čeremisina–Martynova 1991 = Черемисина, М.И.–Мартынова, Е.И.: Селькупский глагол: формы и их синтаксические функции, Новосибирск

Erdélyi, István 1969: Selkupisches Wörterverzeichnis: Tas-Dialekt, Akadémiai Kiadó, Budapest

Hajdú, Péter 1989: Chrestomathia Samoiedica, Budapest, Tankönyvkiadó

Helimski, E. 1998: Selkup, in Abondolo, D. (szerk.), The Uralic Languages, London, Routledge, 548–578.

Kenesei, István 2000: Szavak, szófajok, toldalékok; Az igenevek problémája in Kiefer, F. (szerk.), Strukturális magyar nyelvtan, 3. kötet, Morfológia, Akadémiai Kiadó, Budapest, 116–128.

Keszler, Borbála 1995: A mai magyar nyelv szófaji rendszere in Faluvégi et al. (szerk.), Magyar leíró nyelvtani segédkönyv, Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó, 43–51.

Kuznecova–Helimski–Gruškina 1980 = Кузнецова, А.И.–Хелимский, Е.А.–Грушкина, Е.: Очерки по селькупскому языку: Тазовский диалект, Москва

Laczkó Tibor 2000: Az ige argumentumszerkezetét megőrző főnévképzés in Kiefer, Ferenc (szerk.), Strukturális magyar nyelvtan, 3. kötet, Morfológia, Akadémiai Kiadó, Budapest, 294–372.

Tereščenko 1973 = Терещенко, Н.М.: Синтаксис самодийских языков, Ленинград