fiatal kutatói pályázat

MTA Nyelvtudományi Intézet

 

Viszket Anita

 

Kutatási terv

 

 

 

1. A probléma ismertetése

 

A jelenlegi közoktatásban a magyar nyelvtan tanításával kapcsolatban két problémát látok: az egyik az oktatott tananyag tartalmával, a másik az oktatási módszertannal kapcsolatos[1].

 

A magyar nyelvtan tananyag egy ún. hagyományos, leíró nyelvtani modellt vesz alapul. Az ebben a modellben adott elemzések az elemzések módszertanát tekintve tudományosan nem állják meg a helyüket: az elemzési eljárások heterogének, és az elsődlegesen alkalmazott módszer az egyes szintaktikai vagy alaktani elemek megállapítására a parafrázis létrehozása, és abból az asszociatív következtetés az egyes elemek szerepére (általában a mondatrészek, különösen az igeneves szerkezetek mondattani szerepének megállapítása). Jelentős hézagok is mutatkoznak ebben a tananyagban. A PTE BTK Nyelvtudományi Tanszékén minden évben részt veszek a magyar szakra felvételizők vizsgáztatásában, és az a tapasztalatom, hogy (például) bár a felvételizők egy-egy ragozott szóalakról pontosan tudják, milyen alkotóelemekre bonthatóak, de ezek funkciójával és mondattani szerepével nincsenek tisztában. A felvételizők és a már felvett magyar szakos hallgatók a magyar mondat alapvető felépítésével nem ismerkednek meg a nyelvtan tanulása során (az ige előtti speciális mondatpozíció, a szórend szerepe), ugyanakkor rengeteg, nem alaposan definiált fogalmi besorolást ismernek (például nagyon sokféle típusú, nem egyértelműen elkülöníthető határozót).

 

A második probléma a közoktatás nyelvtantanításával az oktatás módszertana. Az általános és középiskolában a nyelvtan tanítása során a tanulók nem tanulják meg összevetni az idegen nyelvekről és a magyarról szerzett ismereteiket (például a magyar nyelvtan tanulása során soha nem találkoznak a vonzat fogalmával, és nem próbálnak idegen nyelvi mondatokat alaktanilag vagy mondattanilag elemezni), a parafrázissal megadott, ad hoc fogalmi definíciók nem segítik őket a magyar mondat szerkezetének feltárásában, és ez megnehezíti számukra a helyesírás (központozás) és a hatékony olvasás elsajátítását.

 

A tapasztalatom alapján tehát úgy gondolom, hogy mind a tananyag tartalma, mind az oktatás módszertana és célkitűzése szempontjából meg kell újítani a magyar közoktatásban a nyelvtan tanítását. A Nyelvtudományi Intézetben fiatal kutatóként a Kálmán László vezetésével már működő projektbe bekapcsolódva ezzel a témakörrel szeretnék foglalkozni.

 

A magyar nyelv tantárgy valójában három tantárgyat foglal (vagy foglalhatna) magába: a nyelvi készségfejlesztést (írás, olvasás, kommunikáció), a nyelvtudomány oktatását (mint ahogy tanítják a fizikatudomány vagy a kémiatudomány alapjait is) és a magyar nyelv legfontosabb jellemzőinek tudatosítását (ahogy a közoktatásban feladat a magyar történelem, a magyar irodalom legfontosabb adatainak megismerése, ami természetesen különbözik az  anyanyelv adatainak tudatosításától, de ettől a különbségtől ez a feladat még nem kevésbé fontos). Ebben a hármas felosztásban fogom tárgyalni az anyanyelvi nevelés megreformálásának kérdését.

 

2. Előzmények, korábbi eredmények

 

Több olyan alternatív tananyag is készült az elmúlt évtizedekben, amelyek a modern nyelvészet eredményeit dolgozzák fel általános és középiskolai tananyagokban.

 

A ’70-es években készültek a Fiatal Nyelvészek Munkaközösségének munkafüzetei[2] a középiskolák számára. Ezek a munkafüzetek elsősorban a grammatika (főleg az alaktan és a mondattan) témaköreire összpontosítottak, elméleti keretként a közvetlen összetevős elemzést, továbbá a transzformációs generatív modellt véve alapul. A munkafüzetek ezért kevésbé foglalkoztak a nyelvtudomány más területeinek megismertetésével, a magyar nyelv általános feltérképezésével és a nyelvi készségek fejlesztésével.

 

A ’70-es évek második felében és a ’80-as években jelentek meg Bánréti Zoltán és munkatársai együttműködésének eredményeként a NYKI munkafüzeteinek előzményei, és később az NYKI munkafüzetek (Nyelvtan – Kommunikáció – Irodalom), majd ezek újabb és újabb kiadásai egészen a ’90-es évek végéig[3]. A szerzők nagy hangsúlyt fektettek a készségfejlesztésre, de a nyelvészetből ők is elsősorban a grammatikára, azon belül főleg a mondattanra koncentráltak. A tartalmilag is új tananyag egyik legfontosabb újdonsága a módszertani reform, ebben – a szemléletmódot tekintve – követték a Fiatal Nyelvészek Munkaközösségének munkafüzeteit. Például a program kifejlesztői arra építenek, hogy a gyermek tudja az anyanyelvét, ezért a cél a már meglévő tudást más formájúra alakítani, gazdagítani. További újítása az NYKI programnak a differenciált foglalkoztatás a tanórákon (minden témakört más-más csoportokban, a képességeiknek megfelelő ütemben dolgoznak fel a tanulók), az önálló munkavégzés, a vitaképesség fejlesztése, ami új tanári hozzáállást is kíván. A témakörök nem évenkénti bontásban következnek, hanem két csoportban, az 5-6. és 7-8. osztály számára: az első csoportra a kevésbé összetett, a másodikra az összetettebb, hipotetikus-deduktív gondolkodási, "kutatási" módszerek alapelemei a jellemzőek. A tananyag radikálisan tevékenységcentrikus: a hagyományos magyar nyelvtan anyagban megszokottnál kevesebb a kötelező verbális fogalmi kategória, verbális definíció, és a definíciók lényege is eltér a hagyományos tananyagétól; az NYKI definíciói elsősorban azt ragadják meg, hogy miképpen lehet az illető kategória által jelölt dolgot létrehozni, vagy mire lehet használni. A hagyományos tananyagtól eltérően az NYKI témafeldolgozása kevésbé tagolt, például a szófajtan és alaktan a mondatot és szöveget építő kombinatorika, a hangtan pedig a helyesejtési és helyesírási tréningek része. Az NYKI elméleti modellként (a Fiatal Nyelvészek Munkaközösségének munkafüzeteit követve) a generatív nyelvtant veszi alapul. A mondatábrázolásban a magyar mondat szórendi viszonyait írja le, elkülöníti az alanyi részt az állítmánytól, és így az alanyt nem tekinti az állítmány vonzatának.

 

Mindkét tananyag elterjedését három azonos körülmény gátolta:

1, nem készült el egyikből sem egy teljes munkafüzet sorozat, azaz 8+4 munkafüzet (általános és középiskola),

2, a középiskolai és felsőoktatási felvételiken, továbbá az érettségin a hagyományos tananyagot kérik számon,

3, nem biztosított a modern tananyagot értően oktatni tudó, új magyartanár-generáció képzése.

 

Természetesen a magyar nyelv tantárgy oktatására több reformtananyag is született, például Hoffmann Ottó (Komplex nyelvi-kommunikációs nevelés)[4] vagy Zsolnai József (NYIK: Nyelvi, irodalmi és kommunikációs nevelés)[5] tankönyvei a 80-as évektől az általános iskolák számára, de ezek elsősorban az oktatás módszertanát reformálták meg, az oktatandó tananyag tartalmát nem, ezért nem is foglalkozom velük részletesen.

 

A modern nyelvészeti eredmények közkinccsé tételére, a magyar szakos kollégákhoz való eljuttatására több kísérlet is történt. 1998-ban jelent meg É. Kiss Katalin – Kiefer Ferenc – Siptár Péter szerkesztésében az Új magyar nyelvtan[6], amit szerzői elsősorban a magyartanároknak szántak. Ennek a Mondattan című fejezetében É. Kiss Katalin általános, bár leegyszerűsített bemutatását adja a transzformációs generatív modell magyar nyelvre való alkalmazásának, és így a magyar nyelv sok részletre kiterjedő leírásának.

 

2002-ben adták ki Alberti Gábor és Medve Anna közös munkáját[7], amelynek az oktatása már évek óta folyik a PTE BTK magyar szakán. A jegyzet célkitűzése az volt, hogy egy egységes keretben (egy némileg átértelmezett chomskyánus modellben) leírja a magyar szintaxist, és ezáltal biztosítsa a leendő magyartanárok számára a közoktatásban nélkülözhetetlennek vélt teljes elemzési tartományt egy modern szemléletű grammatikában.

 

Mindkét segédkönyv felhasználásával kapcsolatban ugyanaz a két probléma merül fel:

1, a magyartanárok számára nem áll rendelkezésre olyan oktatható közoktatási anyag, amellyel a két könyvből megszerzett ismereteket a napi gyakorlatra átfordíthatnák, így a magyartanárok nem is motiváltak a számukra (az előképzettség hiánya miatt) nem egyszerűen feldolgozható munkák értő megismerésére.

2, hiányzik a magyar nyelvnek az a leíró bemutatása, a magyar nyelv tulajdonságainak olyan összefoglalása, amely már feldolgozza az utóbbi évtizedek tudományos eredményeit is. Így hiába sajátít el bárki (általános vagy középiskolai magyartanár) egy új nyelvészeti szemléletet, ha a magyar nyelvről az információk csak töredékesen, esetleg számára nehezen érthető szakmai cikkekben állnak rendelkezésére. Ezt a hiányt nemcsak az anyanyelvi nevelésben dolgozók érzik, hanem a magyar mint idegen nyelv oktatásában tevékenykedők is. Pécsett a magyar mint idegen nyelv szakon oktató kollégákkal gyakran próbáltunk közös leíró nyelvészeti órákat tartani, ahol szintén komoly problémákat okozott a közös szakszavak és a magyar nyelvről a közös tudásanyag hiánya.

 

Az Alberti–Medve-féle tankönyv célkitűzése részben éppen ennek a pótlása volt: olyan totális leírását adni a magyar mondattannak a transzformációs generatív keretben, ami bármely mondat elemzését lehetővé teszi, így kiválthatóvá válik vele a „hagyományos” mondattani elemzés, amelyben szintén bármely mondat ágrajzát meg lehet rajzolni. Célja volt továbbá ennek a tankönyvnek az is, hogy egyfajta leírását adja a magyar nyelvnek: elmondva a nyelvről gyakorlatilag mindent, amit mint ismeretanyagot érdemes elsajátítani (beleértve ebbe hangtani, morfológiai, jelentéstani, stilisztikai információkat is). Csakhogy ehhez nagyon nagy technikai apparátust kellett az Aberti–Medve-féle tankönyvnek mozgósítania, ami igen nehézkessé teszi ennek az anyagnak az elsajátítását. Ráadásul számos, a magyar nyelv tulajdonságáról tett megállapítás megkérdőjelezhető, ami a tankönyv szövegéből (a szerzők szándéka ellenére) nem derül ki.

 

A leíró ismeretanyag hiányát próbálta pótolni a Kálmán László szerkesztésében megjelent Magyar leíró nyelvtan első kötete[8]. Ez a mű deklaráltan modellfüggetlenül próbálja megfogalmazni a magyar mondat sajátosságait. Ahogy a harmadik részben részletesebben is kifejtem, számos fogalmat nagyon nehéz, ha nem lehetetlen, modellfüggetlenül értelmezni. 

 

3. Főbb megválaszolandó kérdések, megoldandó problémák, feladatok

 

Ahogy az első részben is utaltam már rá, a magyar nyelvtan tananyagot hármas felosztásúnak tekintem (nyelvi készségfejlesztés, nyelvtudomány, magyar nyelv leírása). A három részből elsősorban a másodikra és a harmadikra koncentrálok, azon belül főleg az alaktan és a szintaxis kérdéseire, így elsősorban ezeknek a tananyagba illeszthetőségét vizsgálom. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a többi tananyagrészt kevésbé fontosnak tekinteném. De a legtöbb kérdést, problémát a kijelölt témával kapcsolatban fogom felvetni.

 

1, modellfüggetlenség

Ahogy az előző fejezetben leírtakból kitűnik, az egyik legfontosabb kérdésnek a modellfüggetlen fogalomhasználatot látom. Ha csak néhány alapfogalmat megvizsgálunk, azonnal látszik, hogy nem lehet őket egy konkrét elméleti keret nélkül alkalmazni. Ilyen pl. a vonzat vagy az alany fogalma, amivel biztosan meg kell ismertetni a magyar nyelv tananyag keretében a tanulókat. A vonzat fogalma nem ugyanazt jelenti egy chomskyánus modellben, mint egy lexikalistában (pl. LFG), ahol megkülönböztetik egymástól a szemantikai argumentumot és a szintaktikai vonzatot. A mondat alanyát sem feltétlenül ugyanúgy jelölné ki mindegyik elmélet például abban az esetben, ha nincsen alanyi pozícióba helyezhető (kiejtett vagy kiejtetlen) NP.

 

Meglátásom szerint a mondattan oktatása erősen gyakorlatcentrikus kell, hogy legyen, ami azt a további problémát veti fel, hogy szükség van valamilyen ábrázolási módra a mondat szerkezetének egyértelmű bemutatásához. Választani kell tehát valamilyen ábrázolásmódot, vagy alkotni egy újat a modern grammatikai elméletek valamilyen, általánosan elfogadott közös jegyei alapján. Ezt a feladatot mind a Fiatal Nyelvészek Munkaközösségének munkafüzetei, mind a Bánréti-féle NYKI felvállalta, és természetesen egy új tananyagnak szintén meg kell oldania.

 

2, magyar leíró nyelvtan

A második megoldandó probléma, hogy ha tudunk is választani vagy alkotni egy tanítható grammatikai modellt, a tananyag összeállításához előbb konszenzusnak kell kialakulnia legalább néhány alapvető kérdésben. Ez nem azt jelenti, hogy ne tárhatnánk eldöntetlen kérdéseket, problémákat a diákok elé, de a tananyagnak legyen egy olyan magja, amivel mindenki egyetért, és úgy látja, hogy azok igaz és releváns állítások a nyelvtudományról vagy a magyar nyelvről.

 

3, életkori sajátosságok vizsgálata

Természetesen egy tananyag fejlesztéséből nem hagyható ki, hogy meg kell vizsgálni, milyen életkorban mit hogyan érdemes tanítani. Vannak, lehetnek olyan témakörök, amelyekre érdemes többször is visszatérni az oktatás során, újabb és újabb elemekkel gazdagítva az erről való tudást. Ami negatív példaként már előttünk van: biztosan nem úgy kell felépíteni a tananyagot, hogy a hangtan felől halad a szövegtan felé (vagy fordítva), ciklikusan, ahogy felsőbb és felsőbb iskolatípusba kerülnek a hallgatók.  

 

4, információk más országok anyanyelvi nevelési programjáról

Fontos tanulságokat hordozhat, hogy más országokban hogyan végzik az anyanyelvi ismeretek és a nyelvtudomány oktatását, valamint a nyelvi készségfejlesztést. Érdemes megvizsgálni más kultúrák ilyen vonatkozású hagyományait. Az anyanyelvi nevelésnek, az anyanyelv alapos megismerésének, tehát az anyanyelvi ismeretek tudatosításának fontos következménye, hogy mind az idegen nyelvek elsajátítása, mind a többi tárgy tanulása könnyebbé válik. Sajnos ezek az összefüggések ma Magyarországon nem képezik részét a magyar nyelvtan tanításának, míg máshol akár korábban is kezdődhetnek az anyanyelvi foglalkozások a többi tantárgy tanításánál azért, hogy ezekre a készségekre és tudatosított ismeretekre ott már lehessen építeni.

 

4. A kutatás módszerei

 

Az általam tervezett munka négy részből áll (amelyek nem választhatóak el feltétlenül egymástól):

 

1, a modell kiválasztása vagy újraalkotása: a Fiatal Nyelvészek Munkaközösségének munkafüzetei, a Bánréti-program és az azóta megismert tudományos eredmények alapján ki kell alakítani egy olyan modellt, nyelvezetet, amiben az egyes alapfogalmak értelmezhetőek és egyértelműek, valamint ami egy áttekinthető és elsajátítható, ugyanakkor szemléletes módszert ad az alaktan és a szintaxis elsajátításához, és a mondatok ábrázolásához. Nem kell ragaszkodnunk ahhoz, hogy egy ábrában tudjuk elhelyezni a különböző viszonyokat  a mondat szavai között, ezért nem kell ragaszkodnunk a transzformációs modellhez sem. Véleményem szerint hasznosabb a különböző összefüggéseket (pl. szórendi szabályok, régens-argumentum viszonyok) külön megbeszélni és ábrázolni, nem feledkezve meg az összefüggéseikről sem. Természetesen felsőbb iskolai szinteken ismertetni lehet és kell a grammatikai viszonyok ábrázolását a különböző modellekben.

2, egy leíró nyelvészeti anyag megalkotása az érintett modellben: akár tanári segédkönyvként, akár külön, független kötetként.

3, meghatározni annak a mértékét, és annak a körét, hogy az egyes oktatási szinteken milyen ismeretek és milyen képességek elsajátítása a cél

4, tananyag készítése a különböző oktatási szintekre

 

Ez a négy lépcsős munkaterv természetesen nem egy kutató hároméves munkaterve. Ahogy már írtam, a Nyelvtudományi Intézetben Kálmán László által vezetett projektbe szeretnék bekapcsolódni, az ő csapatmunkájukat erősíteni, és ezen belül elsősorban a szintaxissal kapcsolatos feladatokat ellátni. Úgy vélem, hogy egy grammatika tananyag fejlesztése ebből a négy lépésből kell, hogy álljon, de nem gondolom, hogy például a tananyag elkészítése minden oktatási szintre egy ember feladata lehetne.

 

A munkamódszer természetesen elsősorban a konzultálás a szakemberekkel: nyelvészekkel, pszichológusokkal, gyakorló tanárokkal, valamint a szakirodalom és a hasonló fejlesztésekben máshol, más országokban szerzett tapasztalatok feldolgozása. Feltételezem, hogy a munka elsősorban csapatmunka keretében zajlik majd, ahol az egyes találkozókra mindenkinek megvan az önálló feladata, amiről az általa elkészített anyagot a találkozó előtt átolvasásra mindenkinek megküldi, és a megbeszélésen alaposan megvitatjuk.

 

Terveim szerint a munka részét képezi az egyes témakörökben kialakított koncepciók azonnali megvitatása más bevonható szakemberekkel, és egy-egy tesztelésre kifejlesztett mini-tananyag tesztelése iskolai körökben. Így elkerülhetőnek tartom, hogy csak a többéves munka végére derüljön ki, ha irreális, túlzottan nehéz vagy túl kevéssé érdekfeszítő tananyag-koncepciót alakítanánk ki.

 

5. Várható eredmények

 

A három éves alkalmazás során természetesen a tananyagfejlesztés minden témakörében szívesen részt veszek, ám elsősorban a szintaxis és az alaktan témaköreire szeretnék összpontosítani. A várható eredményeket a 3. fejezetben bemutatott kérdések, problémák sorszámára hivatkozva foglalom össze.

 

1-2. keretmodell kialakítása és leíró nyelvtan készítése

Ezekben a témakörökben a három év alatt megvalósíthatónak látom az alkalmazandó szakszókincs kialakítását és definiálását, a keretmodell kidolgozását és abban a magyar mondat jellegzetességeinek leírását, természetesen támaszkodva az eddigi eredményekre és az eddig kifejlesztett tananyagok megoldásaira.

 

3-4. kísérleti tananyag készítése mások tapasztalatainak felhasználásával

A leíró anyag elkészítésével párhuzamosan alakul a tananyag fejlesztése is: a három éves alkalmazás alatt elkészül az első négy év (általános iskola) tananyagainak kísérleti változata, és a további évek anyagainak tartalomjegyzéke a mondattan és az alaktan köréből, építve a gyakorló szakemberek (tanárok, pszichológusok) valamint a más országokban folytatott anyanyelvi képzés tapasztalataira.

 

 

 

 

Szakmai önéletrajz:

 

 

 

Név:      Viszket Anita

Foglalkozás: egyetemi tanársegéd, PTE BTK Nyelvtudományi Tanszék

E-mail: anita@maya.btk.pte.hu

 

 

Tanulmányok:

PhD – folyamatban: Elméleti Nyelvészet Doktori Program, ELTE BTK, Budapest

PhD szigorlat: 2001. június, summa cum laude

PhD abszolutórium: 2000. június

egyetemi diploma – 1995 Magyar: nyelvészet és irodalom szakos bölcsész, általános és középiskolai tanár, általános nyelvészeti specializációval, PTE BTK, Pécs

egyéb:                        Kommunikáció szak, 10 szemeszter, PTE BTK, Pécs

                        Matematika szak, 2 szemeszter, ELTE TTK, Budapest

                       

 

Munka, projektek:

 

2003 – MTA Nyelvtudományi Intézet: fiatal kutató

2002 –  Kproject: a bölcsész-szakok új tantervi struktúrájának kidolgozására létrehozott projekt a PTE BTK-n. Projektvezető: Lengvárszky Attila osztályvezető. Az én feladatom: a struktúra formális definiálása, a formális struktúra közérthető fordításának elkészítése (XSL), az adatbázis továbbfejlesztése és SQL-lekérdezések írása.

2001 – Nyelwwwforum.hu: nyelvészeti projekt egy nyelvészeti honlap létrehozására és működtetésére, a Széchenyi-terv támogatásával. A konzorciumon belül a PTE-n a projekt vezetője: Burányi Péter. Az én feladatom: rendszerterv készítése, azon belül adatbázis-tervezés, user-interfész tervezése; adatrögzítői munkacsoport szervezése.

2001 – GeLexi: nyelvészeti projekt egy lexikon alapú szövegfeldolgozó program létrehozására, projektvezető: dr. Alberti Gábor, PTE BTK Nyelvtudományi Tanszék, Pécs. Az én feladatom: részvétel a grammatikai modell fejlesztésében; relációs adatbázis-terv készítése

1998 –  A PTE BTK Nyelvészeti Szakkönyvtárának irányítása:

                        - szervezeti és működési szabályzat kialakítása

                        - munkacsoport létrehozása, betanítása és irányítása

                        - nyilvántartó rendszer tervezése

                        - adatrögzítés irányítása

1998 –  Egyetemi tanársegéd, PTE BTK Nyelvtudományi Tanszék

(2003-tól másodállásban) oktatott kurzusok:

- Bevezetés a nyelvtudományba szeminárium

- Mondattan szeminárium, 2 féléves

- Bevezetés a kormányzás és kötés elméletébe szeminárium

- Matematikai bevezető nyelvészeknek szeminárium

- Az igenevek argumentumszerkezete szeminárium

- Az argumentumstruktúra ábrázolása különböző szintaktikai keretekben szeminárium (2 féléves)

1998 – 2000 SZÉP-projekt [Szövegértelmező program]: nyelvészeti projekt a magyar szövegek gépi értelmezésére, fordítására, projektvezető: Bujdosó István, PTE BTK Nyelvtudományi Tanszék, Pécs. Az én feladatom: kidolgozni a nem-finit predikátumok megtalálásának algoritmusát.

1998 szekcióvezető és moderátor, Fiatal Magyar Kutatók Második Találkozója, Gödöllő, Nyelvtudományi szekció

1997 szekcióvezető és moderátor, Fiatal Magyar Kutatók Első Találkozója, Gödöllő, Nyelvtudományi szekció

1995 – 1998 ügyvivő szakértő, a tanrendkészítő csoport vezetője, PTE BTK Tanulmányi Osztály. Az én feladatom: egy Dbase-Foxpro alapú adatgyűjtő rendszer működtetése; Oracle adatbázis: rendszertervezés; a rendszer használatának elindítása 30 tanszéken; folyamatos működtetés; az adatgyűjtési folyamat szervezése; SQL-nyelvű lekérdezések, adatmódosítások és archiválás

1994 demonstrátor, PTE BTK Kommunikációs Tanszék. Az én feladataim: óratartás, adminisztratív feladatok.

1992 demonstrátor, PTE BTK Nyelvtudományi Tanszék. Az én feladataim: a Szakkönyvtár működtetése; óratartás; középiskolai tananyagok számítógépes rögzítése

 

Tanulmányutak, ösztöndíjak:

2000                        Németország, 5 hónap

1996 – 1999                        PhD-ösztöndíj, ELTE BTK

1997 GLOW, Hollandia

1996 European Summer School of Logic, Language and Information (ESSLLI96), Prága, 2 hét

1996 Prága, Vilém Mathesius nyelvészeti kurzus, 2 hét

1996                        köztársasági ösztöndíj

1995                        köztársasági ösztöndíj

1994 Prága, Vilém Mathesius nyelvészeti kurzus, 2 hét

1992 Semmering (Ausztria) kulturális, nyelvészeti és irodalmi tanulmányok, 3 hét

 

Nyelvtudás:

német : állami nyelvvizsga, középfok C

angol: szaknyelvi vizsga, ELTE BTK, középfok

 

 

Számítógépes ismeretek:

adatbázisok:                        Oracle, MsSql

programnyelvek:                        Delphi (Pascal), Prolog

 

Publikációs lista:

 

Konferencia-előadások, -poszterek

 

  1997. május Alkalmazott nyelvészeti konferencia, Balatonalmádi, téma: a referenciális egyedítés problémája afáziás beszélők mondataiban

  1997. május Fiatal magyar kutatók I. találkozója, Gödöllő, Nyelvtudományok szekció szervezése és moderálása, téma: a szintaxis szerepe a nyelvtudományban

  1997. november Doktoranduszok I. nyelvészeti konferenciája, Szeged, téma: mondatismétléses tesztek és unifikációs eljárások

  1998. május Fiatal magyar kutatók II. találkozója, Gödöllő, Nyelvtudományok szekció szervezése és moderálása, téma: a számítógépes nyelvészet

  1999. május Doktorandusz-szimpózium, ELTE BTK Elméleti Nyelvészet, téma: a melléknévi igenevek és azok határozói, igenévi vonzatkeretek

  1999. november Doktoranduszok III. nyelvészeti konferenciája, Szeged, téma: egymás fölé rendelt VP-k argumentumai

  2001. szeptember A mai magyar nyelv leírásának újabb módszerei V. konferencia, Szeged, téma: az argumentumazonosítás alapelvei

  2001. szeptember A mai magyar nyelv leírásának újabb módszerei V. konferencia, Szeged, téma: a totális lexikalizmus elve és a GASG nyelvtan-modell. Társszerzők: Alberti Gábor, Balogh Kata, Kleiber Judit

  2001. november Doktoranduszok V. nyelvészeti konferenciája, Szeged, téma: hányféle ‘van’ van a magyarban?

  2002. március XII. Magyar Alkalmazott Nyelvészeti Kongresszus: “Nyelvek és kultúrák találkozása”, Szeged, 2002. március 27-29., téma: az argumentumstruktúra és a lexikon kapcsolata.

  2002. március XII. Magyar Alkalmazott Nyelvészeti Kongresszus: “Nyelvek és kultúrák találkozása”, Szeged, 2002. március 27-29., Poszter témája: nyelvi fórum az Interneten. Társszerzők: Burányi Péter, Csatay Richárd.

  2002. március XII. Magyar Alkalmazott Nyelvészeti Kongresszus: “Nyelvek és kultúrák találkozása”, Szeged, 2002. március 27-29.,  téma: Egy lexikalista nyelvtan Prolog-implementációja. Társszerzők: Alberti Gábor, Balogh Kata, Kleiber Judit.

  2002. szeptember 6^th International Conference on the Structure of Hungarian (ICSH6), 2002. szeptember 12-13., Heinrich-Heine-Universität, Düsseldorf, Germany. Téma: Towards a totally lexicalist morphology. Társszerzők: Alberti Gábor, Balogh Kata, Kleiber Judit.

  2003. február Total Lexicalism and GASGrammars: A Direct Way to Semantics, accepted paper in A. Gelbukh (ed.): Conference Volume at Springer-Verlag; accepted talk: 4th International Conference on Intelligent Text Processing and Computational Linguistics, Mexico City, Mexico, 16-22 February 2003. Társszerzők: Alberti Gábor, Balogh Kata, Kleiber Judit.

  2003. április XIII. MANYE Kongresszus, Győr, 2003. április 14-16. Téma: Specifikussági kérdések és a lexikon. Társszerző: Szilágyi Éva

  2003. április XIII. MANYE Kongresszus, Győr, 2003. április 14-16. Téma: A fordítás totálisan lexikalista megközelítése. Társszerzők: Alberti Gábor, Balogh Kata, Kleiber Judit.

  2003. december I. Magyar Számítógépes Nyelvészeti Konferencia, Szeged 2003. december  10-11. Téma: GeLexi-projekt: GEneratív LEXIkonon alapuló mondatelemezés. Társszerzők: Alberti Gábor, Kleiber Judit.

  2003. december I. Magyar Számítógépes Nyelvészeti Konferencia, Szeged 2003. december  10-11. Téma: Leíró nyelvtan – adatbázisból. Társszerzők: Bódis Zoltán, Kleiber Judit, Szilágyi Éva.

 

 

Tanulmányok

 

  1998 A referenciális egyedítés problémája afáziás beszélők mondataiban

  In: Lengyel Zsolt - Navracsics Judit (szerk.):

  Alkalmazott Nyelvészeti Tanulmányok II. kötet

  Veszprémi Egyetem

  1999 A few remarks on adjectival participles and their adverbial adjuncts.

  Argument structure.

  In: Doximp 4 - Working Papers in the Theory of Grammar, Bp.

  ELTE BTK Elméleti Nyelvészet Program

  2000 Egymás fölé rendelt VP-k argumentumairól In: Szécsényi Tibor (szerk.): LingDok1. Nyelvész-doktoranduszok dolgozatai Szegedi Tudományegyetem Elméleti nyelvészet doktori program

  2001 Hogyan lehet kiértékelni a szintaktikai modelleket? In: Andor József – Szűcs Tibor – Terts István (szerk.): Színes eszmék nem alszanak… Szépe György 70. születésnapjára, PTE, Pécs

  2001 ’generatív nyelvészet’ [Bartos Hubával közösen] - In: Révai Új Lexikona 8. kötet, Babits Kiadó, Szekszárd, 276-278. old.

2003                          A totális lexikalizmus elve és a GASG nyelvtan modell [Alberti Gáborral, Balogh Katával és Kleiber Judittal közösen] In: Büky László és Maleczki Márta szerk.: A mai magyar nyelv leírásának újabb módszerei V. SZTE, Szeged, 193-219. p.

2003                          Az argumentumazonosítás alapelvei In: Büky László és Maleczki Márta (szerk.): A mai magyar nyelv leírásának újabb módszerei V. SZTE, Szeged, 151-169. p.

2003                          GeLexi-projekt: GEneratív LEXIkonon alapuló mondatelemezés [Alberti Gáborral és Kleiber Judittal közösen] In: Magyar Számítógépes Nyelvészeti Konferencia MSZNY2003 Szeged 2003 december 10-11 konferenciakötet, SZTE, 79-86. p.

2003                          Leíró nyelvtan – adatbázisból [Bódis Zoltánnal, Kleiber Judittal és Szilágyi Évával közösen] In: Magyar Számítógépes Nyelvészeti Konferencia MSZNY2003 Szeged 2003 december 10-11 konferenciakötet, SZTE,

300-302. p.

 

Publikálatlan tanulmányok

 

1998                          Mondatismétléses tesztek és unifikációs eljárások (konferencia-előadás kézirata, Doktoranduszok első nyelvészeti konferenciája, Szeged)

1999                          A melléknévi igenevek és azok határozói, igenévi vonzatkeretek (konferencia-előadás kézirata, Doktorandusz-szimpózium, ELTE BTK Elméleti Nyelvészet)

2000                          Elhagyható vonzatok a magyarban (leíró nyelvészeti cikk, kb. 10 oldal)

2002                          Hányféle ‘van’? LingDok3. Nyelvész-doktoranduszok konferenciája. Konferencia-előadás kézirata. (kb. 20 oldal)