fiatal kutatói pályázat

MTA Nyelvtudományi Intézet

 

Domonkosi Ágnes

 

Kutatási terv

 

 

1. A kutatás tárgya

 

Pályázatomat a Normatív nyelvészeti kutatások (a kodifikált nyelvi szabályokhoz való viszonyulás, a nyelvművelés mai helyzetének vizsgálata) témakörben nyújtom be, a Nyelvtudományi Intézet nyelvművelő osztályára.

A nyelvművelő tevékenység megújításának, módszertani felfrissítésének igénye lassan két évtizede jelen van a nyelvhasználatunk helyzetéről való gondolkodásban. A megújulást sürgeti egyrészt a jelentősen megváltozott társadalmi helyzet, másrészt pedig a nyelvszemléletben bekövetkezett változások, így például a szociolingvisztika térnyerése, módszereinek alkalmazása a nyelvhasználat megismerésében.

A fiatal kutatói pályázat keretében elsősorban azzal szeretnék foglalkozni, hogy a nyelv társas szemléletű megközelítéseinek összességeként értelmezett szociolingvisztika (magában foglalva ezáltal az antropológiai nyelvészetet, a dialektológiát, a diskurzuselemzést, a beszélés néprajzát, a nyelvi kontaktusok vizsgálatát és a nyelvi vonatkozású társadalom-lélektan is) szemlélete, eredményei és módszerei hogyan alkalmazhatók a nyelvművelésben. Ennek keretében empirikus vizsgálatokat tervezek:

(1) a nyelvi norma (és a különböző résznormák, csoportnormák) mint a nyelvhasználatot szabályzó szociokulturális szabályrendszer(ek) feltérképezésére;  

(2) a társadalomban a nyelvhasználattal, a kodifikált nyelvi szabályokkal, a sztenderddel és a különböző nyelvváltozatokkal kapcsolatban elő elvárások és attitűdök megismerésére;

(3) a nyelvművelés módszertani lehetőségeinek, hatékonyságának, szerepének, társadalmi megítélésének feltárására.

A normák, értékek, elvárások, attitűdök vizsgálatában a társas nyelvészet empirikus módszerein kívül fel kívánom használni a más társadalomtudományokban, elsősorban a szociológiában a kulturális értékek, normák, minősítési folyamatok vizsgálatára kidolgozott módszereket, mérési eljárásokat is. Mindemellett arra törekszem, hogy a normákhoz való viszonyulásról és a társadalmi egyenlőtlenségek újratermelődéséről a szociológiában született elméletek és kutatási eredmények érvényességét is megvizsgáljam a nyelvi normák, a nyelvi viselkedés tekintetében is.

Doktori disszertációmban a nyelvhasználat egy sajátos részterületét, a megszólítások és a beszédpartnerre utaló elemek használatát vizsgálva, már törekedtem a fönt megjelölt hármasság érvényesítésére, és vizsgálati eredményeim azt mutatják, hogy a működő normák és elvárások empirikus feltárása, és egymásra vonatkoztatott elemzése olyan árnyalt képet képes nyújtani a nyelvhasználat nehezen leírható területeiről is, amely hatékonyan alkalmazható a nyelvművelés gyakorlatában.   

 

 

2. A kutatás jelentősége

 

A szociolingvisztika szemlélete és a nyelvművelés mai gyakorlata sok tekintetben ellentmondásosnak tűnhet: elsősorban azért mert a szociolingvisztika célja a nyelvhasználat rendezett változatosságának leírása, a változatok és változások dinamikájának megragadása, a nyelvművelés, a nyelvstratégia gyakorlata viszont sokszor a minősítést, sőt akár a befolyásolás szándékát is magában foglalhatja.

A szociolingvisztikai kutatások gyarapodása és eredményeik folyamatos közzététele ellenére is hiányoznak a nyelvművelés által hatékonyan felhasználható vizsgálatok, illetve a meglévő eredmények sem mindig épülnek bele a nyelvi tervező tevékenységbe. A magyar nyelvművelést érő kritikákban ráadásul az elmúlt években többször élesen szembeállították egymással a szociolingvisztika szemléletét és a nyelvművelést. A szociolingvisztikai álláspont szerint a nyelvművelés a nyelvi megbélyegzés intézményesítése, vagyis ahelyett, hogy megoldaná a nyelvi konfliktusokat, erősíti őket, hozzájárul ahhoz, hogy a nemsztenderd változatokat beszélők hátrányba kerüljenek, és így a társadalmi egyenlőtlenség fenntartására szolgál, korlátozza a nemsztenderd változatok beszélőinek társadalmi mobilitását.

A tervezett empirikus vizsgálatok szerepet vállalnak abban, hogy valós képet kaphassunk arról, hogy a magyar beszélőközösségben a nyelvhasználat mekkora hatással van a társadalmi érvényesülésre, miért és mennyire normatív beállítódású a magyar beszélőközösség, illetve hogyan és miért alakult ki, illetve hogyan módosul napjainkban a sztenderd történetileg hagyományozódóan nagy presztízse.

 Korábbi empirikus felmérések is igazolják azt, hogy a magyar népesség a kommunikációs képességeket, vagyis a kifejezőkészséget, a helyesírási készséget, a nyelvtanilag helyes és választékos beszédkészség jelentőségét igen nagyra értékeli a társadalmi érvényesülésben. A nyelvművelésnek tehát alapvetően sztenderdorientált társas környezetben kell kialakítania a stratégiáit.

  A szociolingvisztika álláspontja, mely szerint a sztenderd pozícióját pusztán társadalmi tekintélye biztosítja, valós, azonban azt a tényt is magában foglalja, hogy a nyelvváltozatok között használati értéküket, társadalmi megítélésüket tekintve különbség van. A nyelvművelés a normatív, köznyelvi változatokat előnyben részesítő szemléletével ezt a létező értékrendi különbséget ismeri el. A szociolingvisztika felfogása szerint minden nyelvváltozat azonos értékű, hiszen megfelel a használó közösség kommunikációs elvárásainak; azonban a nyelvi változások és változatok rendszerét vizsgálva ez a szemlélet is elismeri, hogy a sztenderdizált, köznyelvi változattal bíró nyelvek esetében azonban egy változat presztízse történetileg hagyományozódóan nagyobb a többi nyelvváltozaténál, használata segíti a társadalmi érvényesülést, sőt a közösséget összetartó ereje is van. Ez a társadalmi tekintély teszi szükségessé azt, hogy a nyelvművelés vizsgálja a köznyelvi változat szerepét, más nyelvváltozatokhoz való viszonyát.

Tervezett kutatásom tehát a gyakorlatban kísérli meg feloldani a szociolingvisztika és a nyelvművelés ellentétét, azzal a céllal, hogy a társas nyelvészet szemlélete, eredményei és módszerei a nyelvművelés megújulásának egyik forrásává válhassanak, megteremtődhessen a nyelvstratégia empirikus bázisa.

 

3. A kutatás tervezett részterületei

 

A nyelvművelésnek tudományosan megalapozott korpusztervezéssé válásához empirikus kutatásokra több területen, különböző szempontokból is szükség van. Ezért több, egymást kiegészítő szempontból tervezek felméréseket:

(1) képet kapni arról, ami van: a nyelvhasználat jelenlegi állapotának, egyes kiemelt jelentőségű nyelvi változók használatának differenciált, a különböző társadalmi változóktól, kommunikációs színterektől, interakciós szituációktól és stílusszintektől függő leírása, a korpusz dinamikus rajzolata: rétegzett állapotrajz

(2) képet kapni arról, hogy milyennek tartjuk, hogyan értékeljük: a nyelvhasználati jelenségek megítélésének társadalmilag árnyalt leírása; a stílusszintekhez, nyelvhasználati színterekhez kapcsolódó elvárások bemutatása: attitűdvizsgálatok

(3) képet kapni arról, hogy mennyire hatékony a nyelvészeti eredmények alkalmazása: önreflexió, a nyelvészeti eredmények legkülönbözőbb alkalmazásának, a nyelvművelő, korpusztervező tevékenység eredményességének vizsgálata; az eredmények érvényesítése a további cselekvési tervben: hatásvizsgálatok.

 

 3.1. Az empirikus kutatások mindenekelőtt lehetővé teszik tehát azt, hogy érvényes képet kaphassunk a nyelvhasználat jelenlegi állapotáról; a különböző társadalomtudományokban kidolgozott adatgyűjtési módszerek a vizsgálatok megismételhetősége révén ellenőrizhetővé tehetik adatainkat.

 A jelenlegi állapot leírásában azonban nem egyszerűen az egyes nyelvi jelenségek használatának társadalmi megoszlását próbálnám meg feltárni, tervezett kutatásom tekintettel lesz a különböző stílusszintekre, nyelvhasználati színterekre, a kommunikációs helyzet által megkívánt igényességi szintre is.

Az ilyen rétegzett, a nyelvstratégiában valóban felhasználható kutatási eredmények hiányoznak a magyar nyelvtudomány palettájáról, vagyis nem állnak rendelkezésre a nyelvi változatok különböző használati szinteken meglévő értékét feltáró vizsgálati eredmények. A meglévő empirikus szociolingvisztikai kutatások éppen a sztenderd és nem sztenderd formák közötti választás arányait helyezik előtérbe, az ezek eredményeiből kirajzolódó állapotrajz sokszor nem hasznosítható áttételek nélkül a nyelvi tervezésben. A beszédhelyzetnek megfelelő, hatékony kommunikáció eszménye ugyanis nem egyszerűen a sztenderd formák meglétére vagy hiányára kíváncsi, hanem arra, hogy a mai magyar nyelvhasználatban a különböző közléstípusokra milyen kidolgozottsági szint, milyen nyelvi sajátosságok jellemzők.

Az empirikus kutatásokban is gyakran érvényesülő helyes : nem helyes kettősséget tehát mindenképpen finomítani szándékozom azért, hogy a nyelvművelésben hasznosítható eredményeket kaphassunk. Véleményem szerint a szociolingvisztika, a stilisztika és a nyelvi tervezés együttműködésének éppen olyan skáláknak a kidolgozása lenne az egyik leglényegesebb feladata, amelyek  stílusszinthez, szövegtípushoz, beszédhelyzethez igazítotva lennének képesek értékelni az egyes nyelvhasználati jelenségeket. Kutatásom fontos feladatának tekintem ezért a létező stílusszintek és szituációtípusok feltérképezését, és azoknak megfelelő, nyelvi értékelési skálák kialakítását.

A tervezett rétegzett állapotrajz természetesen nem lehet átfogó jellegű, nem terjedhet ki a nyelvhasználat minden egyes változatokban létező jelenségére. Ezért elsődlegesen, előkészítő kutatások során arra törekszem, hogy megállapítsam, hogy melyek azok a nyelvi változók, amelyeknek a mai magyar nyelvhasználat strukturálásában ténylegesen releváns szerepe van, amelyek stigmatizáltak, illetve presztízsértékűek,  és amelyek lehetővé egyes csoportnormák, résznormák elkülönülését.

 

3.2. Tervezett munkám során a másik fő terület, azt vizsgálná, hogy az egyes társadalmi rétegek, csoportok hogyan ítélik meg a különböző nyelvhasználati jelenségeket, milyen stílusértéket, igényességi szintet rendelnek hozzájuk, még ha esetleg helyesnek, grammatikailag elfogadhatónak ítélik is azokat. Empirikus kutatásokat tervezek ezért annak feltárására is, hogy van-e, létezik-e a mai magyar társadalomban olyan csoport, amelynek nyelvhasználata és nyelvi értékítélete, elvárásai  a többi társadalmi csoport számára is presztízsértékűek, illetve van-e presztízse, és ha igen, mekkora az igényes nyelvhasználatnak. Ezek az attitűdvizsgálatok azért is lennének, lehetnek fontosak, mert a szociolingvisztika nemzetközi eredményei éppen azt mutatják, hogy a nyelvtervezési lépések a nyelvi viselkedést kevésbé változtatják meg, hatásuk első szinten, első lépésben a nyelvi attitűdökre van.

 

3.3. Az empirikus kutatások mindezek mellett hozzájárulhatnak a nyelvstratégia, a nyelvművelő tevékenység önreflexiójához is, hiszen hatásvizsgálatokra minden a társadalmi folyamatokba beavatkozni szándékozó tevékenységben szükség van.

 A hatékonyság mérése csak akkor lehet eredményes, ha a beavatkozás előtti állapotról is érvényes adataink vannak,  van összehasonlítási alapunk. Alkalmas lehet például a hatásvizsgálat arra, hogy összevethessük a nyelvhasználati ajánlások terjesztésének módszereinek; s az eredményesebb eljárásokat érvényesíthessük a további cselekvési tervben.

 

4. A kutatás módszerei

Az szociolingvisztikában elfogadott konvergencia elvét mely szerint az egyes nyelvi adatok annál értékesebbek, minél több módszerű gyűjtés támasztja őket alá, és különösen hasznosak azok a nyelvi adatok, amelyeket más tudományok kutatási területein szükséges eljárásokkal gyűjtöttek egységes kutatási folyamaton belül próbálom megérvényesíteni.

4.1. Elsődleges, átfogó képet nyújtó módszeremnek a kérdőíves adatgyűjtést tekintem, olyan kérdéstípusok kidolgozását is tervezem azonban, amelyeket eddig nem használtak a magyar nyelvhasználat leírásában. A legáltalánosabban alkalmazott adatgyűjtési módszer gyakran használt kérdéstípusai olyan döntési helyzetbe hozzák az adatközlőt, amely igen távol esik a nyelvhasználat valós közegétől: a helyes formát, a természetesebbnek tartott formát kell kiválasztania akkor is, ha esetleg ő maga is több változatot is használ. A helyességet mérlegelő nyelvi adatokból csak ún. nominális változót képezhetünk, nincs lehetőség a fokozatok, árnyalatok érzékeltetésére, az eredmények így nem jelenítik a nyelvhasználatnak az egyénre is jellemző sokszínűségét.

Ennél finomabb, árnyaltabb megfigyeléseket tennének lehetővé a stilisztikai-nyelvhelyességi ítéleteket mérő kérdések, amelyekben nem egyszerűen arról kell dönteni, hogy helyes vagy nem az adott forma, hanem arról, hogy milyen helyzetben megfelelő, illetve milyen mértékben elfogadható. Ez a kérdéstípus jobban megeleveníthetné a nyelvhasználat egy-egy beszélőre is érvényes változatosságát, ordinális mérési szintet téve lehetővé. Stilisztikai, regiszter szerinti ítéletet kérő adatgyűjtésre szinte egyáltalán nincs példa a magyar nyelvhasználat empirikus vizsgálatában. Ezért az ilyen típusú kérdések kidolgozását és alkalmazását kutatásom egyik elsődleges célkitűzésének tekintem.

4.2. A kérdőíves adatgyűjtést kiegészíti és árnyalja a szociolingvisztikai interjúk készítése: a kérdőívezéssel nagyobb számú adatközlőtől juthatunk kisebb számú, a nyelvhasználatukra jellemző adathoz, a kisebb mintán elvégezhető interjúzás pedig az ezekről a viszonyokról a társadalmi tudatban élő vélekedések bemutatásához és magyarázatához nyújthat több támaszpontot.

4.3. Az értékítéletek és elvárások vizsgálatára reakciótesztek alkalmazását tervezem, ugyanis ebben a feladattípusban az adatközlőnek nyelvhasználati formák alapján véleményt kell alkotnia vagy a beszélőről, vagy az adott helyzetről, vagy pedig a megnyilatkozás stílusáról. Ez a vizsgálati módszer tűnik a leghatékonyabbnak annak megállapítására, hogy milyen sztereotípiák élnek bennünk a nyelvhasználatra vonatkozóan.

4.4. A kérdőívekkel, interjúkkal szerzett adatok mellett, ahhoz hogy hiteles képet kaphassunk a nyelvhasználatról, mindenképpen szükség van más, beavatkozásmentes, passzív módszerekkel szerzett adatokra is. A hagyományos nyelvművelés nyelvi adatai folyamatos, strukturálatlan résztvevő megfigyelésből származnak, így mivel a nyelvhasználati jelenségeket természetes közegükben vizsgálják, sokszor életszerűbbek, hitelesebbek lehetnek, mint a kérdőívvel gyűjtött adatok. Nem tudatosan közölt nyelvi adatokra minden ilyen kutatás érvényességéhez szükség van, a nyelvhasználat reflektálatlan teljessége valójában csak így fogható meg, ezért terveim szerint egyes kiemelt változók vizsgálata során megfigyelések eredményeire is építeni fogok

4.5. Passzív adatgyűjtési módszerként tervezem a különböző szöveg-és stílustípusokból rögzített szövegek elemzését, értékelését is.

4.6. A kutatás kivitelezhetősége érdekében az adatközlők kiválasztását kvótás mintavétellel tervezem. A doktori disszertációm készítése során bevált, és elégséges adatmennyiséget biztosító módszerrel dolgozom, vagyis vizsgálok adatközlőket mindkét nemből, négy elkülönített korcsoportból, három lakóhelytípusból, és a három végzettség szerint megállapított csoportból egyaránt.

A különböző módszerekkel gyűjtött adatok egymásra vonatkoztatása révén kaphatunk olyan összetett és árnyalt képet a nyelvhasználat állapotáról és megítéléséről, amely kiindulási alapot jelenthet a nyelvművelés számára is.

 

5. A kutatás várható eredményei

A nyelvművelés módszertani megújítása, szociolingvisztikai megalapozása ma még szinte utópisztikusnak tűnő, összehangolt kutatásokra épülő, hosszú távú folyamat. Tervezett kutatásom ennek a folyamatnak egy kísérleti részét, a nyelvművelés szempontjából releváns társadalmi és nyelvi változókat vizsgáló empirikus kutatások alkalmazását, módszertani kipróbálását tűzi ki céljául. Ennek nyomán, a nyelvi jelenségek rétegzett feltérképezése, a nyelvi elvárások és attitűdök megismerése révén, ha csak bizonyos nyelvi jelenségek, nyelvi változók tekintetében is, de olyan dinamikus nyelvhasználati állapotrajz jöhet létre, amely a nyelvművelés számára érdemben is hasznosíthatóvá válhat. Másrészt mivel kevés nyelvstratégiai indíttatású empirikus kutatás született eddig a magyar nyelvhasználatról, az alkalmazott módszerek sikeressége vagy sikertelensége a további, szükséges vizsgálatok számára is irányt adhat.    

 

 

Eger, 2003. július 16.