A Magyarországon élők névviselését az anyakönyvekről, a házasságkötési eljárásról és a névviselésről szóló 1982. évi 17. törvényerejű rendelet szabályozza. E rendelet 30.§-ának (5) bekezdése kimondja: „Amennyiben a szülők által választott utónév nem szerepel az utónévjegyzékben, a Magyar Tudományos Akadémia nyilatkozik a kért utónév anyakönyvezhetőségéről.”

Ha magyar állampolgárok olyan nevet szeretnének bejegyeztetni, amely nem található meg az MTA Nyelvtudományi Intézet honlapján levő női és férfiutónevek listájában, ezt a nevet hivatalos eljárásban a lakóhely vagy a születés helye szerinti illetékes anyakönyvvezetőnél vagy az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium Anyakönyvi Osztályán kell kérvényezniük. Ők továbbítják a kérvényt az MTA Nyelvtudományi Intézetéhez. Itt a nyelvész (pl. névtanos, nyelvtörténész, pszicholingvista, szociolingvista) szakemberekből álló Utónévbizottság szakvéleményt készít a kérvényezett név bejegyezhetőségéről.

Az Utónévbizottság – kizárólag az anyakönyvvezető vagy a minisztérium megkeresésére – az alábbi alapelvek figyelembevételével készíti el szakvéleményét az egyes nevek ajánlásáról.

 

Alapelvek a kérvényezett nevek jóváhagyására

 

  1. A névviselésről szóló 1982. évi 17. törvényerejű rendelet 30. §-ának (4) bekezdése kimondja: „Anyakönyvezni a szülők által meghatározott sorrendben legfeljebb két, a gyermek nemének megfelelő utónevet lehet a Magyar Tudományos Akadémia által összeállított utónévjegyzékből.” Erre való hivatkozással fiúgyermek számára csak férfinevet, leánygyermek számára csak női utónevet javasolunk bejegyzésre.

2.      Minden utónevet a kiejtésének megfelelően a mai magyar helyesírás szabályai szerint kell bejegyezni. Erről az 1982. évi 17. törvényerejű rendelet 27.§ (2) bekezdése így rendelkezik: „A név anyakönyvezésénél a magyar helyesírás szabályai az irányadóak.”

3.      Az ősmagyarnak tartott utóneveket csak akkor ajánljuk bejegyzésre, ha hiteles írott források alapján meggyőződünk arról, hogy a név a középkorban valóban használatos volt személynévként, vagy a népköltészetben, illetve a klasszikus irodalmi művekben keresztnévként szerepelt. A név ajánlásakor a név jelentését is figyelembe vesszük. Ha olyan régi névről van szó, amelynek jelentése hátrányos lehet a viselőjére, azt nem javasoljuk (pl. Nemél, Halaldi, Sánta, Nyomorék).

4.      Magyar nyelvű irodalmi, művészeti alkotásokban szereplő írói fantázianevek bejegyzését akkor javasoljuk, ha a név a magyar és az európai névkultúrának megfelelő valamelyik típust képviseli.

5.      Idegen nyelvű irodalmi, művészeti alkotásokban szereplő írói fantázianevek bejegyzéséhez akkor járulunk hozzá, ha a név külföldön már önálló személynévként használatos.

6.      Az idegen nyelvi eredetű újabb utóneveknek a magyarban meglevő, már meghonosodott megfelelőit ajánljuk bejegyzésre, ha vannak ilyenek (pl. Casper helyett Gáspár, Chatarina helyett Katalin).

7.      Ha valamilyen idegen nyelvből vagy kultúrkörből választott névnek nincs magyar megfelelője, abban az esetben javasoljuk a bejegyzést, ha a név valamely nyelvben, kultúrában, vallásban hiteles módon igazolhatóan valóban használatos, és a jelentése a magyarban nem pejoratív és nem sértő (pl. Rima, Dajna). Fontos szempont, hogy a kérvényezett névről egyértelműen el lehessen dönteni, hogy női vagy férfiutónévről van-e szó.

8.      Az újonnan alkotott köznévi eredetű fantázianevek önálló utónévként való bejegyzése akkor jöhet szóba, ha a név a magyar és az európai névkultúrának megfelelő típusokat képviseli (ilyen például a nők esetében az újabb virágnevek női utónévként való használata az ókori hagyományoknak megfelelően).

9.      A névrendszerben meglévő nevek különböző alakváltozatai (pl. becéző formái, rövidült alakjai) abban az esetben javasolhatók bejegyzésre, ha annak már vannak hagyományai a névkincsünkben. A meglévő nevek túlzott becéző formáit a bizottság nem javasolja (pl. Icuska, Katácska, Loncika, Misike, Gyuszkó).

10.  Nem javasolunk bejegyzésre földrajzi névként, márkanévként és művésznévként használt alakokat (pl. Gyimes, Milka, Zséda).

11.  A köznévi eredetű és jelentésű fantázianevek esetében csak akkor javasoljuk a név bejegyzését, ha annak jelentése később nem lehet hátrányos a név viselőjére (pl. Felhő, Zápor, Csibécske), illetve ha a köznévi alak történetileg beleilleszthető névkultúránkba.

12.  Ha egy már anyakönyvezett név bejegyzését kérik más helyesírással:

a)      a már bejegyezhető nevek esetében akkor javasoljuk a név újabb írásváltozatát, ha arra találunk analógiát más nevek esetében (Bora – Bóra, Zora – Zóra, Annabel – Annabell, Izabel – Izabell);

b)      ha a kért bejegyzési forma megfelel a magyar kiejtésnek, illetve az alakváltozat bizonyíthatóan levezethető egy alapnévből (Milla – Mila).

  1. A női – férfi rokon nevek esetében támogatjuk annak a névalaknak a bejegyzését, amelyik a névpár közül nem szerepel a bejegyezhető nevek listáján.
  2. Nem javasoljuk az olyan név bejegyzését, amely hangzásában, jelentésében a gyerek személyiségfejlődésére nézve a későbbiekben káros lehet, amely miatt később csúfolhatják, kiközösíthetik őt.

 

A fenti alapelvek kizárólag a Magyarországon született, itt élő magyar állampolgárok névkérelmeire vonatkoznak. Ezek a szabályok nem érvényesek az olyan esetekre, ha valamelyik szülő nem magyar állampolgár, illetve ha a szülők vagy a névkérelmező valamelyik, hazánkban nyilvántartott nemzeti-etnikai kisebbséghez tartozik.

Ez utóbbi esetekre az alábbi szabályok vonatkoznak:

·      A nem magyar állampolgárságú szülők esetén a nevek anyakönyvezésére az 1982. évi 17. törvényerejű rendelet 30.§ (7) bekezdése vonatkozik: „Amennyiben a szülők vagy azok egyike nem magyar állampolgár, az anyakönyvvezető a gyermek utónevét a születési anyakönyvbe az érintett nem magyar állampolgárra irányadó szabályok szerint is bejegyezheti.”

·       A nemzeti-etnikai kisebbséghez tartozók névválasztását az 1982. évi 17. törvényerejű rendelet az alábbiakban szabályozza:

30/A. § (1) A nemzeti-etnikai kisebbséghez tartozó személyek gyermeküknek nemzetiségüknek megfelelő utónevet is adhatnak, valamint kérhetik saját utónevüknek a megfelelő nemzetiségi utónévre történő javítását, továbbá joguk van családi és utónevüknek anyanyelvük szabályai szerinti anyakönyvezéséhez.

 (4) Az érintett kérésére a név anyakönyvezése két nyelven történik.

30/B. § (1) A választható nemzetiségi utóneveket az érintett országos kisebbségi önkormányzatok által összeállított nemzetiségi utónévjegyzék tartalmazza.

(2) Az utónévjegyzékben nem szereplő nemzetiségi utónév anyakönyvezhetőségéről az érintett országos kisebbségi önkormányzat – a megkereséstől számított 15 napon belül kiadott  – állásfoglalása az irányadó.

 

A megfogalmazott alapelveket az MTA Nyelvtudományi Intézetének Utónévbizottsága 2010. március 1-jétől alkalmazza a szakvélemények elkészítésekor. Ezzel egy időben az ajánlható női és férfiutónevek listája felülvizsgálatra kerül, majd rendszeresen frissül.