Fedezze fel utóneveinket az Utónévkeresővel!

A Magyarországon élők névviselését az anyakönyvekről, a házasságkötési eljárásról és a névviselésről szóló 1982. évi 17. törvényerejű rendelet szabályozza. E rendelet 30.§-ának (5) bekezdése kimondja: „Amennyiben a szülők által választott utónév nem szerepel az utónévjegyzékben, a Magyar Tudományos Akadémia nyilatkozik a kért utónév anyakönyvezhetőségéről.

Ha magyar állampolgár olyan utónevet (másként: keresztnevet) szeretne bejegyeztetni, amely nem található meg az MTA Nyelvtudományi Intézet honlapján levő női és férfiutónevek listájában, akkor ezt a nevet hivatalos eljárásban a lakóhely vagy a születés helye szerinti illetékes anyakönyvvezetőnél vagy a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Anyakönyvi Osztályán (levélcímük: 1357 Budapest, Pf. 2.) kell kérvényeznie. A minisztérium továbbítja a kérvényt az MTA Nyelvtudományi Intézetéhez. Itt a nyelvész (névkutató, nyelvtörténész, pszicholingvista, szociolingvista) szakemberekből álló Utónévbizottság szakvéleményt készít a kérvényezett névről.

Az Utónévbizottság – kizárólag a minisztérium megkeresésére – az alábbi alapelvek figyelembevételével készíti el szakvéleményét az egyes nevekről.

Alapelvek a kérvényezett nevek szakvéleményének elkészítéséhez

  1. A névviselésről szóló 1982. évi 17. törvényerejű rendelet 30. §-ának (4) bekezdése kimondja: „Anyakönyvezni a szülők által meghatározott sorrendben legfeljebb két, a gyermek nemének megfelelő utónevet lehet a Magyar Tudományos Akadémia által összeállított utónévjegyzékből.” Erre való hivatkozással a magyar névhagyományok alapján fiúgyermek számára csak férfinevet, leánygyermek számára csak női utónevet javasolunk bejegyzésre. Amennyiben egy fantázianevet már az egyik nemnek javasoltuk, azt a későbbiekben a másik nem részére nem javasoljuk.

  2. Az újonnan kérvényezett utónevet minden esetben a mai köznyelvi kiejtésének megfelelően, a mai magyar helyesírás szabályai szerint kell bejegyezni (pl. Maya helyett Maja; Gerald helyett Dzserald, Claudia helyett Klaudia). Erről az 1982. évi 17. törvényerejű rendelet 27.§ (2) bekezdése így rendelkezik: „A név anyakönyvezésénél a magyar helyesírás szabályai az irányadóak.”

  3. Az ősi magyarnak tartott utóneveket csak akkor ajánljuk bejegyzésre, ha hiteles, írott források alapján tudományosan bizonyítható, hogy a nevet a középkorban személynévként használták. A szakvélemény elkészítésekor a név jelentését is figyelembe vesszük. Ha olyan régi névről van szó, amelynek jelentése hátrányos lehet a viselőjére, bejegyzését nem javasoljuk (pl. Nemél, Halaldi, Sánta).

  4. Elismert, maradandó értéket képviselő klasszikus vagy mai ismert magyar nyelvű irodalmi, művészeti alkotásokban szereplő írói fantázianevek bejegyzését akkor javasoljuk, ha a név a magyar vagy az európai névkultúra valamelyik típusát képviseli, és az nem hátrányos a névviselőre.

  5. Idegen nyelvű klasszikus vagy mai ismert irodalmi, művészeti alkotásokban szereplő írói fantázianevek bejegyzését akkor javasoljuk, ha a név külföldön már önálló és elterjedt személynévként használatos.

  6. Az idegen nyelvi eredetű újabb utóneveknek a magyarban meglevő, tehát már meghonosodott megfelelőit ajánljuk bejegyzésre, ha vannak ilyenek (pl. Casper helyett Gáspár, Deniel helyett Dániel, Catharina helyett Katalin).

  7. Ha az idegen névnek nincs magyar megfelelője, abban az esetben javasoljuk a bejegyzést, ha a név valamely nyelvben, kultúrában, vallásban hiteles módon igazolhatóan névként használatos, jelentése a magyarban nem pejoratív (nem rosszalló hangulatú) és nem sértő. Fontos szempont, hogy a kérvényezett névről egyértelműen el lehessen dönteni, hogy női vagy férfiutónévről van-e szó.

  8. Az újonnan alkotott köznévi eredetű fantázianevek önálló utónévként való bejegyzését akkor javasoljuk, ha a név beilleszthető a magyar és az európai névkultúra típusainak valamelyikébe (ilyen például a nők esetében az újabb virágnevek női utónévként való használata).

  9. Az utónévlistán szereplő nevek becéző változatai abban az esetben javasolhatók bejegyzésre, ha az általuk képviselt típusnak már vannak hagyományai a névkincsünkben. A nevek túlzott, többszörös becéző formáit a bizottság nem javasolja (pl. Icuska, Katácska, Loncika, Gyuszkó, Misike). A férfinevek becéző formáit csak akkor támogatja a bizottság anyakönyvezésre, ha személynévi használatuk a középkorra nyúlik vissza, és ez hitelesen bizonyítható is (pl. Gergő, Janó).

  10. Nem javasolunk bejegyzésre földrajzi névként, márkanévként és művésznévként, valamint csak családnévként használt alakokat (pl. Gyimes, Benetton, Zséda, Károlyi). Ez alól kivétel, ha a ma használatos földrajzi név bizonyíthatóan személynévi eredetű (pl. Abony, Apaj, Mizse), vagy a ma családnévként használt nevet a középkorban bizonyíthatóan egyelemű személynévként használták (pl. Benke, Gorda, Pető).

  11. A köznévi eredetű és jelentésű fantázianevek esetében csak akkor javasoljuk a név bejegyzését, ha a név jelentése feltehetően nem lehet hátrányos a név viselőjére (pl. Csibécske, Felhő, Zápor), illetve ha a köznévi alak történetileg beleilleszthető névkultúránkba.

  12. Ha egy már anyakönyvezett név bejegyzését kérik más helyesírással:

    1. a már bejegyezhető, idegen eredetű, más nyelvekben is több alakváltozatban létező nevek esetében akkor javasoljuk a név újabb írásváltozatát, ha a jelenségre találunk példát más nevek esetében (Annabel – Annabell, Bora – Bóra, Izabel – Izabell)
    2. ha a kért bejegyzési forma megfelel a magyar kiejtésnek, illetve az alakváltozat bizonyíthatóan levezethető egy alapnévből (Milla – Mila, Heni – Henni).
  13. A női-férfi rokon nevek esetében támogatjuk annak a névalaknak a bejegyzését, amelyik a névpár tagjai közül nem szerepel a bejegyezhető nevek listáján, de más nyelvekben megtalálható, illetve megfelel a magyar névalkotási szabályoknak is.

  14. Nem javasoljuk az olyan név bejegyzését, amely hangzásában, jelentésében a gyerek személyiségfejlődésére nézve a későbbiekben vélhetően káros lehet, amely miatt például csúfolhatják, kiközösíthetik őt.

 

A fenti alapelvek kizárólag a Magyarországon született, itt élő magyar nemzetiségű állampolgárok névkérelmeire vonatkoznak. Ezek a szabályok nem érvényesek az olyan esetekre, ha valamelyik szülő nem magyar állampolgár, illetve ha a szülők vagy a névkérelmező valamelyik, hazánkban nyilvántartott nemzeti-etnikai kisebbséghez tartozik.

Ez utóbbi esetekre az alábbi szabályok vonatkoznak:

 

A megfogalmazott alapelveket az MTA Nyelvtudományi Intézetének Utónévbizottsága 2010. március 1-jétől alkalmazza a szakvélemények elkészítésekor. Ezzel egy időben az ajánlható női és férfiutónevek listáját felülvizsgálta, és folyamatosan, havi rendszerességgel frissíti. A lista így folyamatosan változik. Mindig a honlapon megtalálható, aktuális utónévlista érvényes, amely tartalmazza a bejegyezhető utóneveket.

Az alapelveket 2014. május 7-én az Utónévbizottság kiegészítette és javította.