Melyik a helyes: dunafalvai vagy dunafalvi ?  Avagy hogyan képezzük a -falva, -halma, -háza, -földe, - telke stb.  végű településnevek melléknévi alakját?

Ha az -a, -e ( -ja, -je) birtokos személyjeles földrajzi nevekhez  -i melléknévképző járul, a hagyományos nyelvszokás szerint a birtokos személyjeles földrajzi név végső a, e;  ja, je hangja az -i képző előtt kiesik: Dunafalva + -i = dunafalvi;  Pannonhalma + -i = pannonhalmi; Nyíregyháza + -i = nyíregyházi;  Farkaslaka + -i = farkaslaki; Jánostelke + -i = jánostelki;  Abafája + -i = abafáji stb.

Ma azonban egyre gyakoribb, különösen a beszélt nyelvben és a hivatalos, írott nyelvi használatban  a név végi magánhangzót megőrző, teljesebb alak: dunafalvai, mátraházai, pálföldei, jánoshidai  stb. Ennek oka elsősorban az a törekvés, hogy a hallott vagy leírt formából egyértelműen vissza lehessen állítani a helynév eredeti alakját. A kevésbé ismert nevek hangzóhiányos származékai ugyanis félreértést okozhatnak. Például a szabadegyházi melléknévből következhet a valódi név, a Szabadegyháza is, de esetleg a ’Szabadegyház’ is, mert ilyen típusú helyneveink is vannak (veresegyházi - Veresegyház). Ez, a főként közigazgatási azonosítási szempontokat előtérbe állító érvelés erősíti a szabadegyházai típusú képzésformák terjedését.