A helyesírási szótárakban hol a beíratkozik, hol a  beiratkozik forma található. Akkor most melyik a helyes?

 

A beiratkozik szót az 1999-ben megjelent akadémiai helyesírási szótár (fehér) hosszú í-vel írta. Ezt a nyilvánvaló tévedést a 2003. évi lenyomatban javították először, ide  rövid i-vel került be. Ugyancsak helyesen, rövid i-vel írja az Osiris-helyesírás is, amely minden ellenkező híresztelés ellenére hiteles (nemcsak azért, de azért is, mert az akadémiai kiadás szerzői lektorálták). Hogy hiba maradhat bármely kiadványban, sajnos előfordul, különösen olyankor, ha az adott írásmódot pontos szabállyal nem is tudjuk alátámasztani.

Ez a helyzet ugyanis az ír–írat–iratkozik  változatokkal is.  Szabályt sehol sem találni rá, de hasonló egy szótagú szavak viselkednek hasonlóan. A nyír–nyírat–nyiratkozik, hív–hívat–hivatkozik teljesen azonosan viselkedik, mint az ír–írat–iratkozik  . A további példák már kicsit más típusú igék képzett változatai, de viselkedésük még mindig hasonló: húz–húzat, de huzakodik, fú–fúrat, de furakodik, fúj–fúvat, de fuvalkodik, rúg–rúgat, de rugaszkodik, rí–ríkat, de rimánkodik.  Ebből levonható  az a következtetés, hogy a visszaható képző  (-kodik/-kedik/-ködik, -kozik/-kezik/-közik) előtt az egy szótagú ige hosszú magánhangzója megrövidül. Igaz ez a következő igékre is, bár ezeknél már a második alak (a műveltető) is megrövidül: bíz—biztat—bizakodik, sír—sirat—sivalkodik, nem rövidül meg azonban pl. az óv–óvakodik, húz–húzódzkodik, nyújt–nyújtózkodik. Emiatt tehát azt, hogy az egy szótagú igék visszaható képző előtt megrövidülnek, nem tarthatjuk kizárólagos szabálynak, csak tendenciának.