Nyitólap > Osztályok > Finnugor és Nyelvtörténeti Osztály > Finnugor Kutatócsoport

 

 

 

 

Finnugor Kutatócsoport

 

 

 

A kutatócsoport munkatársai:

Duray Zsuzsa, tudományos munkatárs

Ekaterina Georgieva, tudományos segédmunkatárs

Gugán Katalin, tudományos munkatárs

Horváth Csilla, tudományos segédmunkatárs

Mus Nikolett, tudományos munkatárs

Oszkó Beatrix, tudományos munkatárs

Sipos Mária, tudományos főmunkatárs, osztályvezető

Várnai Zsuzsa, tudományos munkatárs

 

Bakró-Nagy Marianne, prof. emerita

 

A 20. század második feléig az uralisztika elsősorban a nyelvek rokonságának feltárására, valamint etimológiai vizsgálatokra helyezte a hangsúlyt, és ezt hosszú évtizedekig a tudományterület központi feladatának tekintették. Ennek keretében jött létre az MTA Nyelvtudományi Intézet Finnugor osztályán a nemzetközi uralisztika rekonstrukciós eredményeit összefoglaló etimológiai szótár, az Uralisches etymologisches Wörterbuch.

Jóllehet az osztályon továbbra is zajlanak alapnyelvi kutatások, illetve az uráli családfa részleteinek újragondolása, ezek a nyelvtörténeti kutatások azonban elsősorban nem az alapnyelvi szókincs rekonstrukciójára irányulnak, hanem a leánynyelvek példaanyagából kiindulva valamely nyelvi változás alaposabb megismeréséhez járulnak hozzá, illetve az egyes nyelvek történetének részleteit tárják fel. Az elemzések sok esetben a 19-20. századi uráli gyűjtésekből származó nyelvi adatok korszerűbb és körültekintőbb kezelésével, valamint a műfaj, nyelvjárás, és a metaadatok sajátosságainak figyelembe vételével párosulnak.

Az utóbbi évtizedekben a hagyományos történeti-összehasonlító uralisztikai vizsgálatok mellett megjelentek olyan modern nyelvészeti szemléletű kutatások is, amelyek elsősorban az egyes rokon nyelvek szerkezetének leírására, valamint dokumentálására helyezik a hangsúlyt. Így teret hódítottak a nyelvtechnológia módszerei az uráli nyelvek kutatásában. Ennek köszönhetően készültek el osztályunkon azok az adatbázisok, illetve morfológiai elemzők, amelyek révén terjedelmes szó- és szövegmennyiség vált más nyelvészeti ágak művelői számára is módszeresen és komplexen kutathatóvá.

A modern szemléletű nyelvleírás viszonylag új területe az uralisztikának. Az osztályon ez a szamojéd, az obi-ugor és az udmurt nyelvek vonatkozásában jellemzően egyes grammatikai kategóriáknak (pl. kérdőszók, igeneves szerkezetek, aspektus- és akcióminőség-rendszer) elsősorban tipológiai igényű leírására terjed ki.

Az osztályon folynak továbbá szociolingvisztikai kutatások is, amelyek a legveszélyeztetettebb uráli nyelvekre koncentrálnak. Egyrészt a nyelvek vitalitásában kulcsszerepet játszó, mai nyelvhasználati normák és nyelvi attitűdök vizsgálata folyik északi számi, nganaszan és manysi beszélők körében. Ezek közül egyes elemzések a szociolingvisztika és a kultúrantropológia határterületén mozognak. Másrészt szükségessé váltak a nyelvhasználat újabb színtereinek (elsősorban az internetes felületeken történő kommunikáció) nyelvi és társadalmi jellemzőit feltáró kutatások is.

Az uráli nyelvekben ma zajló folyamatok – elsősorban a kiterjedt többnyelvűség következtében – ritkán függetlenek a többségi nyelvek hatásától. A nyelvi kontaktusok következményeinek vizsgálata jelenleg az északi hanti összetett mondatok megformálásának kutatását, valamint a komi-permják szókincs összetételének változására irányuló kutatásokat jelentik.

Mindemellett folyamatos a munkatársak ismeretterjesztő tevékenysége is, amely nemcsak tudománynépszerűsítő előadásokra szorítkozik, hanem a közoktatásban felhasználható anyagok elkészítését is magában foglalja. Ezek egyfelől a nyelvhasonlítás módszereinek szakszerű, ám közérthető bemutatására, másfelől a nyelvi veszélyeztetettséggel, nyelvi sokszínűséggel kapcsolatos fogalmak megismertetésére terjednek ki.

 

 

 

Módosítva: 2017.02.06.

 
 vissza