Az osztály az intézet két korábbi osztályának (Elméleti Nyelvészeti Osztály és Kísérletes Nyelvészeti Osztály) összevonásából jött létre 2008. júniusában. Az összevonás alapját az adja, hogy a formális keretekben kifejlesztett nyelvtani modellek és az emberi agy nyelvi funkcióinak kutatása egyre több kapcsolódást mutatnak. A nyelvtanelméletekben, például a generatív modellekben, az optimalitáselméleti keretekben, a lexikai alapú nyelvtani modelleken vagy a konnekcionista hálózatokban gondolkodó nyelvtanok fejlesztésében is jelentőssé válik az a probléma, hogy mennyiben reálisak, van-e pszicholingvisztikai, illetve neurológiai realitása annak, amit az egyes nyelvtani modellek architektúrája az emberi nyelvről kifejez.

Az ilyen kérdésekre adott válaszok azon is alapulhatnak, hogy az emberi agy nyelvi funkcióival és azok patológiás korlátozódásával foglalkozó, kísérletes, neurolingvisztikai és pszicholingvisztikai vizsgálatok eredményei milyen nyelvtani modell jóslataival kompatibilisek. A számítógépes nyelvészeti kutatásokban fontos téma a nyelvtanulás, nyelvelsajátítás statisztikai, illetve szabályalapú összetevőinek modellálhatósága és ennek kísérleti megerősítése. Mindez megkívánja a kísérletes módszertanok és technikák alkalmazását, a neurológiai információk figyelembe vételét és azt is, hogy a nyert eredmények elméleti modellekben interpretálhatók legyenek.

Fontos kutatási terület a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek nyelveinek leírása és nyelvhasználatuk kutatása is. Ebben az osztályban helyezkedik el a kétnyelvű és a kisebbségi nyelvhasználatot kutató munkacsoport és a roma/cigány nyelvű közösségek nyelveit és nyelvi ideológiáit kutató munkacsoport is.

Az osztály tudományos tevékenységének egyik fontos sajátossága, hogy az egyéni kutatások és a csoportmunka egyaránt jelen vannak benne. Szinte mindennapos intenzív együttgondolkodás és viták sora vezet el a kitűzött kérdések tisztázásához, de az eredmények általában egyéni publikációkban, illetve ilyenekből álló gyűjteményes kötetekben látnak napvilágot.

1. Az osztály fő kutatási területei

1.1. Grammatikai kutatások

A grammatikai kutatásaink markáns ismertető jegye a tág (a generatív irányzatokat is felölelő) értelemben teoretikus megközelítés a szinkrón nyelvi rendszer megismerésében és magyarázatában. Vizsgálódásaink a grammatika minden részrendszerére (fonológia, morfológia, szintaxis, szemantika, lexikon) és azok illeszkedési lehetőségeinek (az interfész-kérdéseknek) a megismerésére kiterjednek – mind elméleti, mind leíró, mind pedig számítógépes nyelvészeti és kísérletes nyelvészeti szempontból. A grammatika határain túl olyan területek vizsgálatára szorítkozunk, amelyek lényegi felismerésekkel kecsegtetnek az előbbi területek vonatkozásában, mint például a pragmatika, a kognitív, a neuro- és pszicholingvisztikai megközelítések, vagy a nyelvtipológia. A leíró munka tárgya, az elméleti újítások forrása zömmel – de nem kizárólag – a magyar nyelv jelenséganyaga. Vizsgálódásaink az emberi nyelv egyetemes tulajdonságai felől közelítik meg a magyar nyelv jellegzetességeit, nyelvtanát.

A jelenlegi, legfontosabb grammatikai kutatásaink:

A fonológiai és morfológiai kutatások:

- A fonológia és a morfológia analógia-alapú formális megközelítése c. (K-49327) OTKA pályázat keretében az analógiás viszonyoknak, a paradigmatikus hiánynak és a jelenségek gradualitásának a vizsgálata folyik Törkenczy Miklós vezetésével, Rebrus Péter, Bárkányi Zsuzsanna, Kálmán László, Kiss Zoltán és Lukács Ágnes közreműködésével. A szakirodalom megvitatásából származó előtanulmányokat és handoutokat folyamatosan gyűjtötték a projektum weboldalán.

A v-nek a magyar és a szlovák nyelvben mutatott fonotaktikai és fonológia viselkedését magyarázó aerodinamikai modell kidolgozása, a magyar v zöngésségi tulajdonságainak percepciós vizsgálata is folyik.

A fonotaktikai gradualitást pszicholingvisztikai kísérletben vizsgálják Lukács Ágnes, Törkenczy Miklós és Rebrus Péter.

Siptár Péter résztvevője a Bruce Hayes vezetésével folyó nemzetközi fonológiai kutatási projektumnak (Natural and Unnatural Constraints in Hungarian Vowel Harmony), University of California, Los Angeles, USA.

A mondattani kutatások:

A TS 49873 sz., az adverbiumok mondattani és jelentéstani kérdéseivel foglalkozó OTKA projektumot lezáró angol nyelvű kötet anyaga elkészült; most kezdődik az anyag lektorálása. Az É. Kiss Katalin vezetésével folyó OTKA-projektum a határozók mondattani és jelentéstani kérdéseit kutatja. A projektum fő célja az, hogy leírja és megmagyarázza a határozószónak, a generatív mondattan e legkevésbé ismert és értett grammatikai kategóriájának szórendi, jelentéstani és prozódiai sajátságait. Ehhez a magyar határozószókat és határozókat vetették beható elemzés alá – ezzel megszüntetve az eddigi magyar grammatikák számos fehér foltját. Az eredményeket számos nemzetközi és hazai publikáció és konferencia-előadás mellett egy 15 fejezetből álló angol nyelvű kötetben foglalták össze, melyet Adverbs and adverbial adjuncts at the interfaces címmel a berlini Mouton de Gruyter kiadó Interface Strategies című sorozatában fog megjelenni. Az eredmények részint elméleti jellegűek (pl. a határozók mondatszerkezetbe csatolásának értelmezése, a szerkezetbe csatolás térbeli, tetszés szerinti irányban linearizálható jellemzése mellett érvelnek); részint az egyes határozószófajták sajátos viselkedésére vonatkoznak (a társhatározótól a különféle időhatározókig, a módhatározóktól az episztemikus modálisokig); részint a határozók és a mondatszerkezet egyéb összetevőinek interakciójával foglalkoznak (a fókuszba emelt határozók sajátos jelentésétől az igekötői határozószó-bekebelezésig). A megjelenendő kötet tizenkét szerzője közül öt doktorandusz, kettő a projektum időtartama közben doktorált, egy szerző pedig fiatal posztdoktor.

Kenesei István összegző cikket publikált a szófajelméleti kutatások eredményeiről. A tagadás és a kvantorok viszonyát tárgyaló cikkének megjelenése 2008-ban várható.

Bródy Mihály részt vesz a "A flexible theory of topic and focus movement" projectben, UCL, és a "Directions in Derivations" nemzetközi projektumban.

Surányi Balázs 2008 áprilisától vezeti az A Minimalist Approach to Syntactic Locality (A Szintaktikai lokalitás minimalista megközelítésben) című OTKA projektumot (NF-73537), mely azokat a fő lokalitási megszorításokat vizsgálja, melyek a szintaktikai mozgatás és a polaritás-elemek engedélyezése területén figyelhetők meg a nyelvekben. A projekt közreműködői: Bartos Huba a Tükörelvnek látszólag ellentmondó affixumsorrendek lehetséges magyarázatát kutatja, illetve a szomszédos szintaktikai fejek között fennálló morfológiai viszonyok lehetőségét vizsgálja, Bende Farkas Ágnes (2009-ig) a fókusz-intervenció összehasonlító elemzését végzi, beleértve egyes fókusz-partikulák szerepét is, Abrusán Márta (2009-től) a kérdésbeli preszuppozíció projekciót valamint a gyenge szigeteket vizsgálja, illetve a különféle kvantor-típusok eltérő viselkedését elemzi intervenciót tartalmazó kontextusokban, Ürögdi Barbara disszertációjának befejezése után az információszerkezetnek, a főnévi specifikusságnak és a főige jelentésének a lokalitás-feltételekre gyakorolt hatását tanulmányozza alárendelő szerkezetes összetett mondatokban, Shinichiro Ishihara (Potsdam) és Radó Janina (Tübingen) prozódiai, illetve pszicholingvisztikai kísérleteket végeznek feltárandó, hogy az intonáció illetve a feldolgozás különböző paraméterei hogyan befolyásolják a mozgatások lokalitási feltételeit. Surányi Balázs saját kutatásai az alanyi kifejezések áthatolhatatlanságát mutató nyelvek és konstrukciók közti különbségek magyarázatára, a szintaktikai fejmozgatási jelenségek derivációs alapú kezelésére, valamint a magyar mondatszerkezet egy abszolút hierarchikus pozíciókat nem tételező modelljének kidolgozására irányulnak.

A szemantikai kutatások:

Az Interpretáció, diskurzusszerkezet és interpretáció c. OTKA-pályázat Gyuris Beáta vezetésével a magyar mondat különböző pozícióiban elhelyezkedő kvantoros kifejezések interpretációját (hatókörét) abból a szempontból vizsgálja, hogy azt mennyiben befolyásolják a mondat prozódiája (kontrasztív topik illetve fókusz intonáció), illetve a mondatot tartalmazó diskurzus sajátosságai. A jelentéskülönbségek formális megragadására törekszik.

Gyuris Beáta vizsgálja a diskurzusszerkezet és a mondatok interpretációjának kölcsönhatásait befolyásoló ún. diskurzus-partikulák (részletesebben a vajon és a hangsúlyos csak) természetét. Elkészített egy áttekintő fejezetet a diskurzus-partikulák formális elemzésének lehetőségeiről a Strukturális magyar nyelvtan IV. kötete számára.

Számítógépes nyelvészeti kutatások:

A Nyelvbányász (NKFP 2/051/2004) c projektumban konzorcium keretében Kálmán László vezetésével az intézet munkatársai közül Lukács Ágnes és Rebrus Péter vesz részt. Az első változatban elkészült, korpuszon alapuló önszervező elemző modell fejlesztése folyik. Kísérleteket végeznek arra vonatkozóan, hogy az elképzelések mennyire illeszkednek az emberi tanulásra vonatkozó eredményekhez és arra vonatkozóan is, hogy hogyan célszerű tanítókorpuszokat programmal generálni, és kidolgoznak ilyen programokat.

Kálmán László vezeti a Tudásmenedzsment eszköz kifejlesztése az európai bűnüldöző szervek számára c. Jedlik-projektumban (MONLINGV: NKFP-00024/2005) az intézeti konzorciumi tag munkáját. A kutatásban az intézet munkatársai közül Lukács Ágnes és Rebrus Péter vesz részt. A projektumban az analógiás hasonlóság nyelvi modelljeit vizsgálják és formalizálják.

Az iskolai nyelvi nevelés:

A Szövegértés– szövegalkotás integrált anyanyelvi tananyag nyelvi részének vezető fejlesztője Kálmán László, az intézetből közreműködő még Bánréti Zoltán. A HEFOP-pályázat és a Sulinova Kht kereteiben elkészült a teljes tananyag, amit már 800 iskolában próbálnak ki.

A lexikon projektum:

A Strukturális magyar nyelvtani kutatások című projektumsorozat 1979-ben indult meg – teljesítményeinek gerincét mindmáig az osztály munkatársainak a tevékenysége képezi. A mondattani, a hangtani és az alaktani kötetek elkészülte után a Kiefer Ferenc vezetésével folyó munkálat jelenleg a nyelvtan lexikai rendszerének, az ún. lexikonnak a leírásával foglalkozik. A osztályról résztvevő munkatársak: Bánréti Zoltán, Gyuris Beáta, Kenesei István, Lukács Ágnes, Rebrus Péter, Siptár Péter és Törkenczy Miklós.

1.2. Kísérletes nyelvészeti kutatások

Neurolingvisztikai vizsgálatok

A neurolingvisztikai kutatásaink alapvető kérdésfeltevései a következők. Milyen architektúrájú a nyelvtan reprezentációja az agyban? Milyen kapcsolat van a nyelvtan moduljai (lexikon, szintaxis, fonológia) és az agy szerkezete között? Milyen sajátosságokkal rendelkeznek azok a neuropszichológiai mechanizmusok, amelyek a nyelvtani reprezentációkat aktiválják a beszédprodukció és beszédértés folyamatai számára?

A kutatásainkban egészséges emberek nyelvi teljesítményét és afáziás (agyi sérülés miatti, szerzett nyelvi korlátozottságokat mutató) személyek nyelvi teljesítményeit vizsgáljuk különböző kísérletes helyzetekben, tesztekben. Az agyi sérülés elhelyezkedése és kiterjedése szerint, szelektív károsodások figyelhetők meg a vizsgálati személy nyelvhasználatában, pl. a hangalakokat, a ragozott szóformákat vagy a szószerkezeteket kombináló műveletekben, illetve a mondat jelentésének megértésében. A vizsgálatok nem pusztán az egyes afáziatípusok nyelvi tüneteire irányulnak, hanem a nyelvtan architektúrájára vonatkozó belátásokra is.

A jelenlegi legfontosabb neurolingvisztikai kutatásaink

A nyelvi rekurzió műveletei ép és afáziás személyeknél

A kutatás célja a természetes nyelvi rekurzív (szerkezet-beágyazó) műveletek lehetséges korlátozódásainak tesztelése ép személyeknél és agrammatikus afáziásoknál. A rekurzív nyelvi műveletek lehetséges szétválásait, sérüléseit az időjeles (finit) igéket tartalmazó szerkezetek, az infinit, valamint ige nélküli szerkezetek produkálásában, megértésében és jól formáltságuk megítélésében vizsgáljuk. A kutatás keretét A rekurzió interdiszciplináris vizsgálata a nyelvben: neurolingvisztikai alapok című OTKA-témában folyik, Bánréti Zoltán vezetésével, Mészáros Éva közreműködésével, együttműködésben az MTA Pszichológiai Kutatóintézetével (Csépe Valéria és Honbolygó Ferenc) és a Debreceni Tudományegyetem Általános nyelvészeti tanszékével (Hunyadi László).

A mondatfeldolgozás és -produkció vizsgálata

A nyelvi téri és idői relációk feldolgozásának és produkciójának összehasonlító vizsgálatát végzi Mészáros Éva a különböző afázia szindrómáknál és egészséges kontroll személyeknél. A kutatás centrumában a morfoszintaktikai és diskurzus szintű egyeztető folyamatok működésének reakcióidő méréses vizsgálata áll a non-fluens és fluens afáziásoknál.

Szentkuti-Kiss Katalin a szintaxis-szemantika interfész szinten működő "argumentum-hierarchia konstruálási" folyamatok szerveződését vizsgálja anterior-agrammatikus, valamint subcortikalis és posterior afáziás személyek auditoros mondatmegértési teljesítményeinek elemzésével. A vizsgálatok célja, hogy a pszichológiai igét, valamint az ágentív igét tartalmazó tárgyas mondatok megértési mintázatainak egybevetésével a felszíni szerkezeti szórendek és az igeosztályok interakciójából adódó hatásokat tárjon fel.

Szépe Judit az afáziában, a nyelvbotlásokban és az időskori tévesztésekben található fonológiai szekvenciaszervezési devianciákat tartalmazó adatokból épít korpuszt, számítógépes adatbázist. Kvantitatív vizsgálatokat végez spontán beszédbeli nyelvbotlás-korpuszon. A fonológiai devianciákat produkáló műveletek kategorizációján dolgozik.

Pszicholingvisztikai vizsgálatok

A pszicholingvisztika alapvetően a nyelvi viselkedés hátterében meghúzódó pszichológiai folyamatokat vizsgálja. A legfontosabb és legáltalánosabb kérdései közé a következők tartoznak: Hogyan sajátítjuk el az anyanyelvünket? Hogyan lehetséges, hogy beszédként azonosítjuk, szavakra bontjuk és megértjük, amit mások mondanak? Mi történik az elménkben, amikor beszélünk? Az egyes vizsgálatok során a kutatók természetesen speciális témákat, problémákat vizsgálnak.

A jelenlegi legfontosabb pszicholingvisztikai kutatásaink

A nyelvfejlődési zavar feltérképezése a magyarban

A kutatást Lukács Ágnes vezeti, közreműködő kutató: Kas Bence. A különböző szórendű mondatok megértésének képkiválasztásos vizsgálata elmaradást mutatott ki 8 és 11 év közötti nyelvi zavarral diagnosztizált gyereknél még a szókincsméretben illesztett kontrollcsoporthoz képest is. A szórend megértésre gyakorolt hatásának vizsgálatát kiterjesztik fiatalabb, óvodáskorú nyelvfejlődési zavart mutató csoportra, az eredmények összehasonlítjuk a szókincsméretben és életkorban illesztett kontrollcsoportokkal. A nyelvtani szabályok elsajátításának hátterében álló implicit folyamatokat befolyásoló tényezőket is vizsgálják. A sztringhossz szerint rendezett bemutatás és a véletlenszerű bemutatás melletti tanulás összehasonlítása folyik mesterséges nyelvtan paradigmával felnőtteknél, tipikus fejlődésű és nyelvfejlődési zavart mutató gyerekeknél.

Az analógiás hatások tesztelése

A fonológia és a morfológia analógia-alapú formális megközelítése c. OTKA-projektumban pszicholingvisztikai kísérletben tesztelték a defektív tövek különböző alakjaira vonatkozó jólformáltsági ítéleteket. A defektivitás kísérleti vizsgálata alátámasztotta a kiindulásként szolgáló nyelvészeti modellben megfogalmazott analógiás nyomásokat, megszorításokat és kategóriákat.

1.3. A kétnyelvűség és a kisebbségi nyelvek kutatása

A kutatások fontosságát egyrészt a nyelvi változások természetére, lezajlására vonatkozó elméleti eredményeik adják. Másrészt nagyon jelentős a társadalmi hasznosságuk. Az utóbbi a kisebbségi nyelvet beszélő közösségek nyelvének, kultúrájának és jogainak támogatásában rejlik. A kisebbségek által beszélt nyelvek nyelvtanának tudományosan korszerű leírása segíti az érintett közösség nyelvhasználatának kodifikációját, magának a nyelvnek a megtartását is.

A jelenlegi legfontosabb kétnyelvűségi és kisebbségi nyelvi kutatási témáink

A nyelvcsere és nyelvi revitalizáció vizsgálata Kelet-Közép-Európában

2008-ban lezárul a Dimensions of Linguistic Otherness FP6 SSA, európai uniós projektum, melyet Bartha Csilla vezet. Az intézetben közreműködő kutatók: Borbély Anna és Pintér Tibor. A projekt egésze nyolc közép-kelet-európai ország együttműködését öleli fel. Multidiszciplináris megközelítésből feltérképezik a régió nyelvi kisebbségeinek helyzetét. Hangsúlyt kap a nyelvi változás, a nyelvcsere, nyelvmegtartás, ill. a nyelvi revitalizáció tudományos és nyelvpolitikailag releváns szempontjainak vizsgálata is. Angol nyelvű kötet készül, amely tartalmazza a nemzetközi tanácsadó-szakértői testület tagjainak tanulmányait és az országtanulmányokat. A nyelvi másság dimenziói: a kisebbségi nyelvek megőrzésének lehetőségei című lezárult NKFP-projektum adatai alapján átfogó tanulmány készült, amely a társadalmi érintkezési formákkal, a kétnyelvűséggel, a kisebbségi és többségi attitűdökkel, és a magyarországi nyelvi közösségekben észlelhető előítéletekkel foglalkozik.

Folyik egy új nemzetközi projekt előkészítése, európai-uniós, országonkénti és regionális nyelvpolitikai stratégiákra vonatkozó ajánlások kifejlesztésére.

Cigány nyelvészeti kutatások

A beás nyelv leíró nyelvtanának (hangtan, alaktan, mondattan) befejező munkálatai zajlanak. Ez lesz az első, korszerű tudományos leíró nyelvtana ennek a nyelvnek. A szerzők: Kálmán László és Pálmainé Orsós Anna. Az új nyelvtan elősegítheti a beás nyelvi változatok kodifikációját és stabilitását, ezzel támogatja a nyelvet beszélő kisebbségi közösséget.

Egy erdélyi roma közösség nyelvi ideológiája rendszerének leírását végzi Szalai Andrea. A témakörben készítette el Átok és eskü egy erdélyi roma közösség nyelvi ideológiájában és gyakorlatában című PhD disszertációját. A kutatás centrumában a roma közösség nyelvi ideológiájának a társadalmi nem és a diskurzuspozíciók rendszerére vonatkozó sajátosságai állnak.

Bartha Csilla szerkesztésében megjelent a Cigány nyelvek és közösségek a Kárpát-medencében (Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó) című kötet.

Pintér Tibor: egy szlovákiai kisváros (Dunaszerdahely/Dunajská Streda) és cigánytelep (Malomhely/Malý Háj) cigány közösségének nyelvhasználatát elemzi. A Dunaszerdahely nyelvi helyzete című PhD-disszertációja összegzi az eredményeket, melyek a két közösség nyelvhasználatára, az azokat érintő másodnyelvi befolyásra, az esetleges nyelvcserére és a szlovák, illetve magyar nyelv romanit érintő hatására vonatkoznak. Foglalkozik a két közösség oktatási helyzetével is.

2. A kutató nyelvész utánpótlás képzése

Az osztály kutatógárdája hozta létre és működteti az MTA–ELTE Elméleti Nyelvészeti Intézeti Tanszéket, azaz munkatársaink látják el az egyetemi BA és MA szak, az arra épülő doktori program és a nem szakos hallgatók által látogatott önálló programok oktatói teendőit. Az Elméleti nyelvészet szakon 2007/2008-as tanévben 63 diák, a doktori programon pedig 17 hallgató tanult. A doktori programon egy sikeres PhD-védés volt.

3. Periodikák szerkesztése

Az osztály munkatársai több, fontos periodika, illetve időszakos kiadvány szerkesztésében vesznek részt. Így az Acta Linguistics Hungarica c. nemzetközi folyóirat társszerkesztője Siptár Péter, aki az Általános Nyelvészeti Tanulmányok sorozatának technikai szerkesztője és a Magyar Nyelv szerkesztőbizottsági tagja is. Az Acta Linguistica Hungarica recenziós szerkesztője Gyuris Beáta. Az Approaches to Hungarian sorozat szerkesztője Kenesei István, aki vendégszerkesztőket hív meg az egyes kötetek szerkesztéséhez. A sorozat a kétévenként megrendezett International Conference on the Structure of Hungarian (ICSH) előadásaira épül, legutóbb 2007-ben, New Yorkban tartották a konferenciát. Bánréti Zoltán és Komlósy András a Nyelvtudományi Közlemények szerkesztésében vesz részt.

Módosítva: 2008.09.12.

vissza

Elméleti nyelvészet, nyelvtudomány