Nyitólap > Osztályok > Elméleti Nyelvészeti Osztály > Analógiás, Laboratóriumi és Formális Fonológia-Alaktan Kutatócsoport (ALFFA) > A kutatásokról részletesen

 

 

 

A kutatásokról részletesen

 

 

 

 

Elméleti háttér

Azt a hipotézist próbáljuk igazolni (vagy cáfolni), hogy a variációnak (ingadozásnak) két fő típusa van: (1) csak “egyformán rossz” kifejezései léteznek egy bizonyos nyelvi (közlési) szándéknak; (2) “egyformán jó” kifejezések versengenek egymással. Az (1) eset sokszor defektivitást eredményez (nincs általánosan elfogadható alak, illetve több olyan alak létezik, amelyeket a nyelvközösség nagy része “furcsának” tart). A (2) eset az, amit szokásosan “szabad váltakozásnak” neveznek. A két eset elkülönítése, azonosítása nem mindig egyszerű. Az (1) eset azonosításához számításba kell venni azokat a fonotaktikai megszorításokat, amelyek a lehetséges megoldásokat egyaránt “furcsává” teszik; a (2) eset azonosításához pedig be kell látni, hogy a nyelv megfelelő mennyiségben tartalmaz olyan mintázatokat, amelyek bármelyik megoldást alátámasztják. A feltételezés az, hogy ha egyik eset sem áll fenn, akkor nem találunk ingadozást, illetve ha ingadozást találunk, akkor valamelyik esetnek fenn kell állnia. A hipotézis vizsgálatához egyaránt szükség van korpusz-alapú statisztikai vizsgálatra és a magyar fonotaktika részletesebb leírására. A variációt az alsó nyelvi szintek két területén vizsgáljuk: a fonetika és a fonológia határterületén és a fonológia és a morfológia határterületén. A magyarra vonatkozó eddigi kutatások mindkét területen hiányosak, mind deskriptív, mind elméleti szempontból.  

Laboratóriumi fonológia

Vizsgálódásaink tárgya a fonetika és a fonológia határterületén megfigyelhető variabilitás és gradualitás, valamint ezek modellezése. Jelenleg folyó kutatások: (1) zöngésség: a zörejhangok zöngésségi szembenállása és neutralizációja; zöngésségi hasonulás; a zöngésséggel kapcsolatos fonotaktikai jelenségek (magyar, szlovák, spanyol vizsgálatok). (2) Szociofonetika: szubfonémikus tényezők szerepe a beszédhangok kategoriális észlelésében és szociális tényezők befolyása (kor, nem, szociális státusz, nyelvi attitűd). (3) Prozódia: a prozódia szerepe a mondattípusok nyelvi és pragmatikai funkciójának jelölésében; a mondatszerkezet prozódiai jelölése, ill. ennek hiánya; az intonációs fonológia és a ToBI annotációs rendszer magyarra való adaptálása. (4) A magánhangzók percepciójának rugalmassága a beszédtől jelentős mértékben eltérő produkciós módokban, mint az éneklés.  

Morfofonológia

A morfofonológia területén három nagyfokú variációt mutató jelenségre összpontosítunk, melyek a magyar morfofonológia nagy részével összefüggenek: (1) magánhangzó-harmónia; (2) a kötőhangzók megjelenése és minősége; (3) a kivételesség és szabályosság szerepe a tőváltakozásokban. A magyar mellett a romani nyelvben is vizsgáljuk a morfológiai variációt, különös tekintettel arra, hogy milyen analógiás hatásokat feltételezünk és bizonyíthatunk az öröklött és kölcsönzött főnevek és igék ragozásában fellelhető, eredendően különösen szigorú, de megbomlani látszó kettősséggel kapcsolatosan. További kutatási témkK: jólformáltság, a fonotaktika gradualitása, valamint a gradualitást mutató fonotaktikai mintázatok és a morfofonológia kölcsönhatása.  

Romani nyelv

A romani nyelv vizsgálata a kutatócsoport társadalmilag is fontos résztevékenysége amellett, hogy mind az elméleti nyelvészet, mind a dialektológia, mind a nyelvi dokumentáció terén kiemelt jelentőséggel bír. A most folyó kutatás keretében a fentebb vázolt elméleti megfontolások mellett előzetes képet igyekszünk nyerni a Magyarországon beszélt nagyobb változatok területi eloszlásáról és az azokon belüli változatosságról, valamint a nyelv jelenleg korszerű módszerrel történő dokumentálásának lehetőségeiről.

 

Hivatkozások

 

 

Módosítva: 2016.11.17.

 
 vissza  

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

 

Elméleti nyelvészet, nyelvtudomány