Absztraktok

A konferencián elhangzó előadások, illetve a bemutatandó poszterek rövid, képes összefoglalója az alábbiakban olvasható.

Borbély Anna
MTA Nyelvtudományi Intézet Többnyelvűségi Kutatóközpont

Társadalmi, kulturális és nyelvi tájkép Kétegyházáról a XXI. század elején

Előadásomban egy Békés megyei település társadalmi, kulturális és nyelvi tájképét mutatom be. A képek a Variabilitás és változás: a nyelvcsere vizsgálata látszólagos és valóságos időben – 1990–2010 (OTKA K 81574 – MTA NYTI) című longitudinális kutatás harmadik terepmunkája során digitális fényképezőgéppel készültek. Előadásomban szeretném bemutatni, hogy milyen vizuális megjelenési formái lehetnek egy településen annak, ha különböző társadalmi csoportok és változatos kultúrájú, illetve nyelvű közösségek élnek együtt, egymás mellett. A különböző nyelvű feliratokról (településnév-tábla, intézménynevek stb.) készült képek mellett bemutatásra kerülnek az etnikai hovatartozás mellett a közösség társadalmi rétegződését és vitalitását is tükröző képek. Szó lesz továbbá arról is, hogy a társadalmi és politikai változások hatására miként jelennek meg és férnek meg egymás mellett a hagyományos, valamint a modern és globalizációs rétegek, és miként alakul át egy internacionalista jelkép lokális emlékhellyé.

<<< Vissza a programhoz




Csernicskó István
II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola, Hodinka Antal Intézet

Kárpátalja történetének átmenetisége a nyelvi tájképben

A mai Kárpátalja területe az elmúlt 100 évben több különböző államhoz tartozott. Az államfordulatok egyben nyelvpolitikai változással is jártak. A régió történeti átmenetisége, a politikai és nyelvi fordulatok a nyelvi tájképen is nyomon követhetők. Az előadás a tágabb értelemben vett nyelvi tájkép, illetve ezen belül főként az átmenetiséget rögzítő fotók, dokumentumok révén mutatja be röviden a vidék politikai hovatartozásának és az ezzel együtt járó államnyelvváltásoknak a 20. századi történetét.

A régió állami hovatartozásában bekövetkezett változás és az ezzel összefüggő nyelvi fordulat izgalmas pillanatképe például az a fotó, mely az 1938 novemberi első bécsi döntés nyomán létrejött államfordulat dokumentuma. A képen az ungvári legfőbb közigazgatási épület látható. A kormányzói székház homlokzatán még ott van a cseh(szlovák) és ruszin/ukrán nyelvű felirat, ám az első emeleti ablakból már a magyar trikolort eresztik le.

Legalább ennyire érzékelteti a vidék 20. századi történetének átmenetiségét az a képes levelezőlap, melyen egyszerre három nyelv, illetve egy újabb államfordulat pillanatfelvétele látható. Az eredetileg magyar nyelvű képeslap magyar nyelvű szövegeit (feladó, levelezőlap) orosz nyelven piros színnel felülnyomta az 1944-ben a Magyar Királyságot váltó Kárpátontúli Ukrajna. A postai körbélyegző és a cenzúra láttamozását jelző téglalap alakú pecsét ukrán nyelvű, mindkettőben ott áll az épp berendezkedő állam neve: Закарпатська Україна; a ma is szinte száz százalékban magyarok lakta Nagydobrony település neve már a szlávosított formában (Велика Добронь) szerepel a körpecséten. A postai bélyegen azonban még a Magyarország felirat és a magyar szent korona látható. A levelezőlapon szereplő üzenetet magyarul írták.

A hasonló fotók alapján kirajzolódik a vidék története, illetve az, miként alakult a nyelvi tájkép az elmúlt 100 esztendőben.

<<< Vissza a programhoz




Erőss Ágnes–Tátrai Patrik
MTA CSFK Földrajztudományi Intézet

Küzdelem a láthatóságért: a földrajzi nevek hatalma a Kárpát-medence multietnikus régióiban

A földrajz, mint a térrel, térbeliséggel foglalkozó tudomány, hosszú idő óta foglalkozik a földrajzi nevek kutatásával, igaz a nevek térben való megjelenítésének vizsgálata csak az utóbbi húsz-huszonöt évben vált nemzetközileg is kutatott témává. A földrajztudományon belül elsősorban a politikai földrajz, városföldrajz és az etnikai földrajz foglalkozik a földrajzi névadással, annak indítékaival, ideológiájával, változásaival, illetve a térben (valamint a térképen) való megjelenésével vagy éppen a „nem megjelenésével”, azaz a hiányokkal. Előadásunkban azt kívánjuk bemutatni, hogy a Kárpát-medence egyes többnemzetiségű/többnyelvű tereiben hogyan jelennek meg a földrajzi nevek (főként település- és köztérnevek), és hogy milyen regionális különbségek fedezhetők fel ebben. Szlovákiai, kárpátaljai és romániai példákon igyekszünk megmutatni, hogy milyen folyamatok, háttéralkuk befolyásolják azt, hogy hol milyen feliratok láthatók, azaz hogyan válnak hatalmi–politikai játszmák szereplőivé a földrajzi nevek. Az említett játszmák, küzdelmek a „kié a tér?” kérdése köré szerveződnek, és teljes mértékben beilleszthetők a szimbolikus térfoglalás eszköztárába. A kisebbségek szempontjából e feliratok fontos szerepe a láthatóság, illetve esetenként egy párhuzamos, kisebbségi világ megteremtése. A többnyelvű helység- és köztérnévtáblák megjelenése, a körülöttük kialakult küzdelmek jól jelzik az etnikai csoportoknak a valós földrajzi tér szimbolikus birtoklásáért zajló küzdelmét. A mellékelt kép 2009-ben készült Nagyváradon, ahol az önkormányzat elfogadta a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezéséről szóló javaslatot, majd – miután annak végrehajtási módjáról nem jutottak egyezségre – nem történt semmi. A helyzetet megelégelve az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) városszerte elkezdte kihelyezni az általa eredetinek tartott magyar köztérneveket, ami lényegében egy köztéri „névháborúhoz” vezetett.

<<< Vissza a programhoz




Ferenc Viktória
Nemzetpolitikai Kutatóintézet

Egy felsőoktatási intézmény nyelvi tájképe – esettanulmány a Kárpátaljai Magyar Főiskola vizuális nyelvhasználatáról

A határon túli magyar oktatásban tetten érhető (tan)nyelvhasználatai gyakorlatok megvizsgálása méltán fontos téma a nyelvészeti kutatásokban, hiszen a nyelv tannyelvként alkalmazva közvetíti a tudást: az előadások, témájuktól függetlenül, mindig valamilyen nyelven hangzanak el, az önálló ismeretszerzés folyamatában mindig valamilyen konkrét nyelven lehet hozzáférni a szakirodalomhoz, a vizsgáztatás során is valamely nyelven kérik számon a tudást. Mindemellett az oktatás tannyelvi gyakorlatának fontos része az a fajta nyelvhasználat, ami a szimbolikus teret jellemzi.

Az oktatási intézményekben elhelyezett feliratoknak nem csak funkcionális (információközlő) szerepe van, hanem szimbolikus jelentősége is. Egy-egy magyar, vagy részben magyar nyelvű oktatási intézmény a kisebbségi nyelvű feliratok, iratminták használatával jelzi, ebben az intézményben magyar diákok is tanulnak, magyar oktatók is tanítanak. A magyar nyelv használata a hivatalos nyelv mellett egyrészt lehetőséget teremt a beszélők anyanyelv használatára, másrészt ösztönözheti őket arra, hogy bátran használják anyanyelvüket más hivatalos színtereken is.

Előadásomban egy kárpátaljai magyar tannyelvű felsőoktatási intézmény, a Kárpátaljai Magyar Főiskola nyelvi tájképét mutatom be az épületben készített beltéri és kültéri feliratokról készített fotók alapján. Az összegyűjtött anyag alapján elmondható, hogy az intézmény nyelvi tájképére nagyrészt a magyar-ukrán kétnyelvűség jellemző, ugyanakkor mind a kisebbség, úgy a többség nyelvén egynyelvű feliratokkal is találkozhatunk, valamint idegen nyelvű feliratok is megfigyelhetőek. Előadásomban a nyelvi tájkép elemeit meghatározott szempontok szerint próbálom meg kategorizálni, és arra a kérdésre keresem a választ, hogy a vizuális nyelvhasználat elemei felfűzhetőek-e egy konzekvens intézményi nyelvpolitika fonalára.

<<< Vissza a programhoz




Győriová Baková, Eva
Szlovák Tudományos Akadémia Ľ. Štúr Nyelvtudományi Intézete

Komárno/Komárom

Szlovákia délnyugati részén, a Vág és Duna folyók torkolatában fekszik Komárno/Komárom, egy város, mely két autochton nemzet otthona. Komárno/Komárom Szlovákia egyetlen kerületi városa, melynek magyar nemzetiségű lakossága meghaladja a 60%-os arányt, így az országban kisebbségben lévő magyarok itt a többséget alkotják. A nemzetiségi kisebbségek nyelvének használatáról szóló törvény biztosítja a Szlovák Köztársaság állampolgárának mint nemzetiségi kisebbséghez tartozó személynek az államnyelv használata mellett a nemzetiségi kisebbség nyelvét is használni. Azok településeken, melyeken a kisebbségi lakosság aránya meghaladja a 20%-ot, a jelzőtáblák kétnyelvűek. Komárno/Komárom él a jogaival, ezt a nyelvi tájkép is bizonyítja. Egyes hivatalos jelzőtáblák viszont nem egységesek és a privát szférában megjelennek a helyi tájszólás némely jellegzetességei. A poszter célja bemutatni e sajátosságokat.

<<< Vissza a programhoz




Heltai Borbála Éva
Eötvös Loránd Tudományegyetem

Nyelvi tájkép egy németek, finnek, magyarok és cigányok lakta településen

A hazai nemzetiségek nyelvváltozatainak funkcionális visszaszorulásával párhuzamosan napjainkban Magyarországon is megjelennek a nyelvi és társadalmi sokszínűség újabb elrendeződései. A rendszerváltás óta egyre több külföldi vásárol ingatlant és él magyarországi kistelepüléseken, változásokat indukálva a települések nyelvi, kulturális, gazdasági életében. Ilyen település a többségében német nemzetiségűek, kisebb számban magyarok és cigányok lakta Baranya megyei Geresdlak, ahol németországi németek, illetve finnek vásároltak házakat. A külföldi beszélők évente több hónapot töltve a közösségben a nyelvhasználat egyéb vonatkozásai mellett hatással vannak a település nyelvi tájképének alakulására is. Előadásomban a településen 2009 óta végzett terepmunkám adatait és anyagait használom fel.

A település magyar és nem magyar nyelvű nyilvános feliratainak összetett rendszere számos tanulsággal szolgál a közösség különleges nyelvi helyzetéről. A nem magyar nyelvű feliratok egy része a német nemzetiségűek hagyományaihoz kötődik (német feliratok köztéri szobrokon), míg más részük a németség mai jelenlétének intézményesült formáira utal (feliratok a községházán, az iskolán). Az újabb német nyelvű szövegek gyakorlati funkciókat látnak el (útbaigazító táblák, információs anyagok). A finn nyelv megjelenése az interetnikus kapcsolatok minőségéről árulkodik (kétnyelvű utcatábla, testvértelepülésekre utaló táblák). A külföldiek portáin található magyar nyelvű feliratokon az államnyelv is új funkcióban jelenik meg.

Az itt utalásszerűen felsorakoztatott példák jelzik, hogy a feliratok az egyes nyelvváltozatok eltérő státuszáról, funkcióiról, a hozzájuk tapadó értékekről, valamint az interetnikus kapcsolatokról is árulkodnak. Előadásomban a feliratok rendszerét megvizsgálva arra is keresem a választ, hogy a köztereken található nyelvi sokszínűség miként befolyásolja az egyes beszélők nyelvi tudatosságát és vélekedéseit, ezáltal pedig a mindennapi kommunikációt.

<<< Vissza a programhoz




Hires-László Kornélia
Hodinka Antal Intézet

Beregszász etnikumainak nyelvi tájképe

Több nemzetiségű városként tartják számon Beregszászt, illetve a kárpátaljai magyarság városai közül kiemelkedő szerepet tulajdonítanak eme településnek. A 2001-es népszámlálási adatok szerint a városok közül már csak itt élnek nagy arányban magyarok. Azt szeretném bemutatni, hogy egy ilyen pozíciót betöltő városban miként jelenik meg a magyar nyelv a város nyelvi tájképében, valamint mely etnikumok élnek jelentős számban a településen és ezen népcsoportok nyelvhasználata megjelenik-e különböző nyelvhasználati színtereken. A város rövid bemutatása után egy „pillanatfelvétel” képeinek elemzését láthatjuk a posztereken, a felvételkészítés útvonalának illusztrációját tervezem egy térkép segítségével. Egy 2013 tavaszán készített képgyűjtemény olyan szempontok alapján lesz bemutatva mint: egy-, két és többnyelvű táblák. A nyelvi tájkép ebben a formában minden olyan köztéren megjelenő írás, ami bárki számára olvasható a hétköznapi közlekedés, fogyasztás során. A kategóriák gyakorisági megoszlásának kimutatásánál párhuzamot vonnánk a nyelvhasználat és az etnikumok között, így szemléltetve a város etnikumainak nyelvi tájképeit. A képek a jelenlegi helyzetet és állapotot igyekszenek majd bemutatni (2013), ellenben a nemzetiségi, etnikumok megoszlása a legutóbbi népszámlálás (2001) adataiból származnak, az összegzésnél és természetesen végig az elemzésnél ezt a nagy időeltolódást figyelembe kell venni.

<<< Vissza a programhoz




Horváth István
Nemzeti Kisebbségkutató Intézet; Babeş-Bolyai Tudományegyetem

Tér és hely: a hatalom szemiotikája Erdélyi nyelvi tájképek átrendeződésében.

Az 1990 márciusi marosvásárhelyi magyar-román véres konfliktusok kirobbantó szikrája egy gyógyszertár kétnyelvű feliratozása, pontosabban a magyar feliratnak a már létező román felirathoz történő hozzáadása volt. És azóta is a nyilvános térségen belül a magyar nyelv megjelenítése folyamatos ellenállásba ütközik, így nem véletlen, hogy Erdélyben kiemelten ez lett az etnikai hierarchiák megjelenítésének, újradefiniálási kísérletének egyik meghatározó színtere. Manapság a nyilvános feliratozásokon, és más szimbólumokon keresztül történő jelentésalkotási gyakorlatok a nyelvi (és nemcsak) státuspolitika meghatározó eszközeiként jelennek meg. A bemutató néhány esettanulmányon és adaton keresztül világít rá arra, hogy a nyilvános feliratozási gyakorlatok miként alakulnak át szimbolikus hatalmi küzdelmekké.

A megalapozó empirikus anyag a különböző nyelvi tájkép elemek minőségi elemzése, ezt beleágyazva a nyelvi tájkép kapcsán megfogalmazott reflexiók, vélemények, narratívák, röviden értelmezési keretekbe. Így például már 2000-ben, amikor már körvonalazódott a helyi közigazgatáson belüli kisebbségi nyelvi jogok kiterjesztése olyan román helyi tiszt- és tisztségviselőkkel készítettünk interjúkat, akik olyan román többségű településeken szolgáltak, ahol a magyarok aránya meghaladta a 20% (a közigazgatási nyelvi jogok gyakorlásának demográfiai küszöbértéke). Viszonyulásai a közintézmények feliratozásának előrevetíthető változásai kapcsán már akkor körvonalazták azt a későbbi feszültségfelületet, ami a magyar nyelv és szimbólumhasználat nyilvános jelenlétének a megerősödése kapcsán felerősödött, és ami jelenleg is tart. Számos olyan felmérését végeztünk, amelyen a közigazgatáson belüli kisebbségi nyelvi jogok érvényesülésére vonatkoznak, illetve különböző közvélemény kutatások során rákérdeztünk a kisebbségi nyelveken történő nyilvános feliratozás kérdéskörére is. Mindemellett az utóbbi évek sajtó anyagának a monitorizálása során, számos, a nyelvi tájkép módosítása kapcsán felmerült feszültséggel járó helyzeteket dokumentáltunk le.

Folyamatszerűen elemezve a nyelvi tájkép körül kialakult vitákat bizonyos átrendeződés körvonalazódik. A konfliktus a kilencvenes során és közvetlenül az ezredforduló után a magyar nyelvű nyilvános feliratozás (és szimbólumhasználat) legitimitása kapcsán folyt és abból a premisszából indult ki, hogy a román az egyetlen legitim publikus nyelv. Jelenleg a konfliktusfelületek pluralizálódása a jellemző és a vehemensebb konfliktusok inkább a feliratozás által tükrözött, ezeken keresztül érvényesülő hierarchiák kapcsán folyik. A cél a többség részéről nem annyira a magyar feliratozások teljes visszaszorítása (habár még erre is akad példa), hanem a nyilvános (többnyelvű) feliratozás olyan strukturálódása, amely (a többségi szempontból korrektnek tartott) etnikai hierarchiákat tükrözi, legalábbis nem kérdőjelezi meg azokat. Ez egyrészt annak tudható be, hogy a jogi és az általános politikai környezet változásai okán már nem tartható fent a nyelvi dominancia olyan formája, amely a román nyelvet próbálja a nyilvános feliratozás kizárólagosan legitim nyelveként érvényesíteni. Másrészt a nyilvános feliratozást, a nyelvi tájképet alakító különböző kisebbségi szereplők (önkormányzati tisztségviselők, kereskedők, intézményvezetők, stb.) olyan feliratozási, szimbolikus megjelölési technikákat kezdtek érvényesíteni, amelyek (legalábbis a finom megkülönböztetések szintjén) nem egyértelműen vannak összhangban a nyelvi hierarchia domináns elképzeléseivel.

<<< Vissza a programhoz




Ilić, Marija(1)–Sandra Buljanović(2)
(1) Institute for Balkan Studies Serbian Academy of Science and Arts, Belgrade
(2) Department of Hungarian Language and Literature Philological Faculty, University of Belgrade

Hungarian in the linguistic landscape of Serbia: A comparison between Belgrade, Pančevo and Debeljača

In this paper we would like to present the visibility of the Hungarian language within the linguistic landscape of Serbia by comparing three settlements which are located in close proximity. Namely, we would like to compare the visibility of Hungarian in the Serbian capital Belgrade (0.15% of city’s population claims to be of Hungarian origin), the city of Pančevo in the Banat region (comprising around 4.25% Hungarians, living mainly in Vojlovica – Magy. Hertelendyfalva – part of the city inhabited by Hungarians and Slovaks) and the village of Debeljača also in the Banat region (Magy. Torontálvásárhely; Hungarians make more than 53% of the population). The hypothesis we would like to prove is that in Belgrade the Hungarian language is invisible, in Pančevo it is only marginally represented, while on the other side, in settlements with the majority of Hungarian inhabitants it stands equally alongside Serbian. Our research is based mainly on the results obtained in situ by the method of visual anthropology and combined with participant observation and interviews with members of the local community, i.e. members of the Hungarian minority and/or the users of Hungarian language.

<<< Vissza a programhoz




Ilyés Zoltán
MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont, Kisebbségkutató Intézet

Rések a szlovák nyelvi tájképen Zoborvidéken

A mellékelt Babindol helységnévtábla érdekessége abban van, hogy a magyar név azonos a szlovákkal, holott ezt a magyar helynévírás gyakorlata (Babindál, Bábindal) nem indokolná. A fénykép a Fórum Intézet által gondozott Szlovákiai Magyar Adatbank internetes fotótárából való (http://www.foruminst.sk/images/muem/helysegnevtabla_babindal(10621).jpg). Az „Etnikai egyensúlyhelyzetek, lokális együttélési modellek két vegyes lakosságú kisrégióban (Tövishát, Zobor-vidék)” című OTKA kutatás során sokszor elhaladtunk a helységnévtábla mellett, nyugtázva a kisebb magyar nyelvű tábla meglétét is, de nem találtuk feltűnőnek a szlovákhoz hasonlóan hangzó magyar településnév teljes azonosságát. Csak a helyi kántorral zajlott beszélgetés nyomán vált világossá számunkra, hogy az egynyelvű módon kétnyelvű településtábla egy sajátos kompromisszum eredménye. A magyar névalakkal kitett táblát rendszeresen összefirkálták, a sokadik táblakihelyezésnél az útkezelő vállalat újításaként szlovák névírású táblát tettek ki a magyar helyére, ami már nem zavarta az önkéntes nyelvellenőröket. A történet rámutat a nyelvsziget helyzetű (ma már inkább szórványhelyzetűnek mondott) szlovákiai Zoboralja, tágabb értelemben vett Zoborvidék magyar nyelvhasználati tereinek visszaszorulására, illetve azokra kompromisszumokra, amelyeket a magyar maradék-közösségek a magyar nyelvhasználatot fontosnak érző tagjai kötni kénytelenek. A szlovákiai nyelvtörvény első precedense a szomszédos Kalászon történt, a szintén közeli Nyitracsehin a rendszerváltás óta megosztja a közösséget az elégtelen magyar nyelvű római katolikus pasztoráció. A térség gazdasági és szimbolikus központja Nyitra, a szlovák nemzeti szupremácia és ellenőrzés sűrűsödési pontja. Ez utóbbi – a magyar nyelvi tájkép szempontjából sivatagnak tekinthető ? városról az idősebbek ugyanakkor nemcsak mint magyarul beszélő városról emlékeznek meg, hanem kiemelik a magyar feliratok egykori meglétét is. Az államnemzet türelmetlen nyelvi nacionalizmusa, a zoboraljiak magas szintű szlovák nyelvtudása és modus vivendit kereső habitusa messzemenően befolyásolta a regionális nyelvi tájképet. Áttekintésünkben néhány ellen-nemzetiesítő projekt kapcsán olyan kezdeményezéseket mutatunk be, melyek rést ütöttek a szlovák nemzetállam homogénnek elgondolt nyelvi tájképi szövetén.

<<< Vissza a programhoz




Karmacsi Zoltán
II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola

Hivatali magyar vizuális nyelvhasználat Kárpátalján

A nyelvi tájkép napjaink igen izgalmas és sok lehetőséget nyújtó kutatási területe. A kisebbségi lakosság megmaradása, a kisebbségi nyelv továbbélése szempontjából fontos, hogy a felnövekvő generációkat milyen nyelvű vizuális élmények érik: anyanyelvű (is), vagy többségi nyelvű.

A Hodinka Antal Intézet munkatársai Látható kétnyelvűség címmel Kárpátalja magyarlakta négy járásában (Beregszászi, Nagyszőlősi, Munkácsi és Ungvári), a minimum 50%-ában magyarok lakta településeken mérték fel e települések nyelvi tájképét. E kutatás keretében jelentős betekintést nyertünk a már említett négy járás hivatali/hivatalos vizuális nyelvhasználatába kezdve a települések névkiírásától az utca-és hivatalok névtábláin, hivatali/hivatalos közleményein, reklámjaikon, hirdetményein keresztül egészen a lakossági hirdetésekig. Előadásomban a hivatali/hivatalos vizuális nyelvhasználat jellegzetességeit szeretném bemutatni a kutatás során készített digitális fényképekből készített válogatás segítségével. Továbbá ki szeretném emelni a nemzeti szimbólumok (magyar és ukrán) megjelenését — mint vizuális kommunikatív eszközök —, a hivatali (név)kommunikációban.

<<< Vissza a programhoz




Laihonen, Petteri
Jyväskyläi Egyetem; Finn Akadémia; MTA NYTI Többnyelvűségi Kutatóközpont (vendégkutató)

Nyelvi tájkép dél-szlovákiai, székelyföldi és kárpátaljai falvakban: a nyelvi helyzetképek kiegészítése és a kódválasztás vizsgálata.

Előadásom hat falu nyelvi tájképének általános jellemzését kínálja, és az eredményeket összehasonlítja a korábbi általános nyelvi helyzetet összefoglaló, többnyire a Termini hálózat tagjai által megjelentett munkákkal. Egy-egy olyan dél-szlovákiai, székelyföldi és kárpátaljai falut mutatok be, ahol a településen belüli szóbeli kommunikáció nyelve egyöntetűen magyar, illetve egy-egy olyan falut, amit szóbeli kétnyelvűség jellemez.

A megvizsgált dél-szlovákiai településeken van legkevésbé jelen a magyar vizuális nyelvhasználat, a magyardomináns faluban is szlovák a feliratok többsége. A magyar nyelv leginkább a kétnyelvű táblákon jelenik meg perifériális kódként, autonóm (egynyelvű) magyar feliratokkal ritkán találkozhatunk, többnyire magánjellegű közléseknél. A kétnyelvű szlovákiai település nyelvcsere állapotában van, a magánemberek feliratai is majdnem kizárólag szlovákul készülnek. Székelyföldön és Kárpátalján magyar többségű vizuális nyelvhasználattal találkozhatunk ott, ahol a szóbeli nyelvválasztás is magyar dominanciát mutat, a kétnyelvű településeken viszont a vizuális nyelvhasználat is stabilabb kétnyelvűséget feltételez. Ez összefügghet avval, hogy esetleg Székelyföldön és Kárpátalján falusi környezetben a magyar nyelvnek jobb helyzete van a nyelvek hierarchiájában és a lakosok nyelvi repertoárjában is. A vizuális nyelvi helyzet valamelyest különbözik az eddigi szociolingvisztikai ismereteinktől, ezért a magyarpárú kisebbségek leírását érdemes a nyelvi tájkép leírásával kiegészíteni.

Előadásom második részében azt elemzem röviden, hogy melyek azok a felirattípusok, amelyek általában nem magyar nyelven jelennek meg, és amelyek leginkább autonóm magyar nyelvű formában találhatók, illetve mely területeket jellemzi leginkább a kétnyelvű táblák használata a megvizsgált falvakban.

Egynyelvű magán-utcaszámtábla fából, Mezőkaszony (Karpátalja, Ukrajna)

<<< Vissza a programhoz




Lastić, Pera(1)–Marija Ilić(2)
(1) Serbian Institute
(2) Institute for Balkan Studies Serbian Academy of Science and Arts

Serbian in the linguistic landscape of Hungary: roads, streets and civic spaces

The paper focuses upon the visibility of Serbian in the linguistic landscape of Hungary, and particularly with regard to roads, streets and civic spaces. For the purpose of the research we used several methods: survey, participant observation, visual anthropology. The survey is a questionnaire-based. Namely, we composed a questionnaire which consists of several sections: settlements in and around, schools, churches and graveyards, administrative language use, newspapers and media. The questionnaire was disseminated to officials in the Serbian local and regional self-governments as well as to local authorities. It aimed at collecting facts and personal attitudes to Serbian language use and its visibility. The survey results are supplemented by photographs and participant observation. In this paper, we attempt to create a relationship between facts, values, and attitudes regarding the visual (and factual) presence of Serbian in Hungary. We would like to emphasize that this research of Serbian in the linguistic landscape of Hungary is the first of its kind.

<<< Vissza a programhoz




Lehocki-Samardžić Anna
Josip Juraj Strossmayer Tudományegyetem

Eszék város és Bellye nyelvi képének összehasonlítása

Eszék és Bellye egymástól öt kilométerre helyezkednek el Eszék-Baranya megyében. Mindkét településen a magyarok kisebbségben vannak, ami a magyar nyelv használatára és helyzetére is kihatott. A magyar nyelv használata a magánszférába szorult, ami a nyelvi képre is erősen hatott. Az Eszéken működő Horvátországi Magyar Oktatási és Művelődési Központban és az eszéki Magyar Nyelv és Irodalom Tanszéken évről évre egyre kevesebb a magyar ajkú diák, mégis a tanszék és az iskola bejáratán kétnyelvű tábla áll. A bellyei horvát tannyelvű általános iskolában működő magyar anyanyelvápolási órákon több a horvát ajkú diák.

A két településen a magyar nyelvű feliratokon egyre több a helyesírási hiba, az elírás, sokszor horvátul is kiírják a magyar neveket (Eszéken egy reklámtáblán látható utcanév: Šandora Petefija), ami azért is érdekes, mert a horvát helyesírás egyik alapszabálya szerint az idegen nyelvekből származó tulajdonneveket az eredeti helyesírás szerint írják. Ezt a nyelvi helyzetet az okozta, hogy a magyarok egyre kevésbé élnek alkotmányos jogukkal, és egyre kevesebb magyar család választja gyermekének a magyar iskolát. A horvát gráfiát fölhasználó magyar feliratok a nyelvcsere veszélyéről tanúskodnak, ahogy ezt mindkét településen láthatjuk az utcanevek tábláin (Ulica Košuta Lajoša). A magyar nyelv presztízsének csökkenése a horváttal és a világnyelvekkel szemben azt a helyzetet eredményezte, hogy ma már egyre kevesebb ember tud magyarul írni, a szókincs is megkopott a szelektív nyelvhasználat miatt. Például egy eszéki bevásárlóközpont kijáratán Viszont látásra! felirattal búcsúznak.

A fent leírt nyelvi helyzetet szeretném bemutatni Eszéken és Bellyén talált feliratokon és táblákon, és ezeket részletesebben elemezni előadásomban.

<<< Vissza a programhoz




Ljubić Molnár Mónika
Josip Juraj Strossmayer Tudományegyetem

Kopács falu nyelvi tájképe

Dolgozatomban egy horvátországi magyar falu, Kopács nyelvi tájképével kívánok foglalkozni. Kopács település Eszék-Baranya megyében, a régióközponttól 13 kilométerre található. Lakossága még a 600 főt sem éri el, többségében magyarok lakják. Egykoron halászfalu volt, a kopácsiak zöme a halászatból és a mezőgazdaságból élt, azonban ma már csak az utóbbi jellemző. Mint sok más horvátországi magyar falura, Kopácsra is jellemző az elöregedés, a fiatalok elköltözése, melynek különböző okai vannak. A 2011-es népszámlálási adatok szerint a horvátországi magyarok száma 2000 fővel csökkent 10 év leforgása alatt. Kopács a körülötte elterülő Kopácsi-rét Természetvédelmi Területről ismert, mely egykor a lakosoknak a megélhetést jelentette, az elmúlt évek során pedig egyre több turistát és érdeklődőt vonz. Ennek egyik eredménye lett, hogy a településen megüresedett, áruba bocsátott ingatlanok új gazdára találtak, funkciójuk pedig a lakóépületről nyaralóvá, falusi turizmussal foglalkozó egységgé változott. A falu nemzetiségi összetételében ugyan még mindig a magyarok vannak többségben, de az arányok változóban vannak, egyre többen vallják horvátnak magukat, a vegyesházasságban született gyermekek első nyelve sok esetben a horvát lesz, melyre az is hatással van, hogy egyre kevesebb a magyar iskolába íratott diákok száma. A fiatalok bár megtanulják a magyart, barátok között, az iskolában, és sokszor otthon is már csak az ország nyelvén beszélnek. A középkorúak, idősek generációja még minden szintéren őrzi anyanyelvét, így csak a hivatalos helyeken beszélnek horvátul. A településen több kategóriában találhatók feliratok, vannak állami, kereskedelmi, egyházi és civil elnevezések, szövegek is. Érdekes, hogy például, hogy a régi, háborús emléktábla felirata még csak magyarul, a kultúrotthon felirata már két nyelven került kiírásra, az új reklámtáblák és útjelzők már csak horvát nyelvűek. Dolgozatomban természetesen a kisebbségi nyelvhasznatra vonatkozó jogszabályokat is alapul veszem. A kutatásommal szeretném feltárni, hogy vajon a feliratok megfelőlen reprezentálják-e a település nyelvi és nemzeti összetételét, valamint egy változásra is rávilágítanék a feliratok elhelyezési időpontjának tükrében. Az elemzésben elsősorban kategóriánként vizsgálom meg a feliratokat, fő szempontjaim pedig a nyelv és a kihelyezés ideje. A kutatás eredményeképpen pedig reményeim szerint a múlt és a jelen feliratai egy összefogó nyelvi tájképen keresztül megadják majd az egykori kis halászfalu jövőképét.

<<< Vissza a programhoz




Lulić Emil

Újvidék sétálóutcájának nyelvi tájképe

Újvidék (Нови Сад), a Szerb Köztársaság második legnépesebb városa, Vajdaság Autonóm Tartomány központja, egy olyan multikulturális közeg, amely nemcsak földrajzi fekvésének, hanem gazdag történelmének is köszönheti nyelvi sokszínűségét. Az elmúlt 100 évben számos ország városa volt, háborúkat vészelt át és több népcsoportnak vált otthonává. Mindezek a tényezők rányomták bélyegüket a város demográfiai összetételére és nyelvére.

E sokszínűségnek nincsen elragadóbb példája, mint a Duna utca (Дунавска улица), a város egyik sétálóutcája. A város szívén húzódva nap mint nap emberek ezrei sürögnek végig kövein: diákok, egyetemisták, üzletemberek, turisták, nyugdíjasok, koldusok... Bár a felszínen úgy tűnne, a szerben kívül nem is hallani más szót, mégis időnként elhangzik egy-egy angol, német, vagy éppen magyar szó. E sokszínűséget nemcsak az veszi észre, aki figyelmesen hallgat, hanem az is, aki figyelmesen olvas, mert a Duna utca teljes hossza át van szőve a többségi szerb feliratok mellett más nyelvűekkel is.

Követve Rodrigue Landry és Richard Bourhis definícióját, egy szép márciusi délutánon összeírtam a szerintem Újvidéket legszebben képviselő utca összes feliratát és ezeket elemezve próbáltam következtetéseket levonni. A Jovan Jovanović Zmaj utcától követtem a Duna utcát egészen a folyópartig, felölelve ezzel mint a gépjárműforgalomnak zárt sétautcát, mint az utca a Dunapark mellett egészen a Dunáig elhúzódó, szabadforgalmú részét, azaz ezek feliratait.

Kutatásom szerves részét képezi még az Újvidékre vonatkozó nyelvhasználatot, nyelvi jogokat érintő pozitív rendelkezések átvizsgálása, valamint Újvidék történelmének rövid áttekintése, mindezekkel igyekezve átfogó képet festeni Újvidék nyelvi szokásairól.

<<< Vissza a programhoz




Márku Anita
II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola, Hodinka Antal Intézet

„A jószándék kevés! Több kell: – az értelem!” Reklámok, szolgáltatások vizuális kétnyelvűsége Kárpátalján

Poszter-előadásomban a Hodinka Antal Intézet fotógyűjteményéből válogatva mutatom be a vizuális kétnyelvűség láthatóságát/láthatatlanságát, felvillantva a (nyomtatott, köztéri) reklámok, hirdetések (nyelvi) kreativitását. Tipikus kétnyelvűségi hatás például, hogy a nem magyar iskolát végzett vállalkozók, akik ugyan törekszenek szolgáltatásuk kétnyelvű reklámozásához, a kiírásokban gyakran a szláv helyesírásban megszokott módon lágyítanak (pl. nem a g, G hanem a d, D betűből lágyítja a gy, Gy-t (Údyvédek az Ügyvédek helyett).

A poszter-előadás keretében felvillantom egy civil szervezet kezdeményezését is, amely mozgalom feladatának tartja a magyar nyelv népszerűsítését Kárpátalja szolgáltatási hálózataiban, hivatalaiban, intézményeiben (IMI, azaz Itt magyarul is…).

A fotómontázsokat látva várhatóan kiderül az is, hogy miért választottam mottóul egy Váci Mihály-idézetet: nem elég, ha vannak nyelvi jogaink, de élni is kell velük; nem elég csupán a szándék, hogy éljünk nyelvi jogainkkal, de tegyük ezt kreatívan, nyelvileg igényesen.

<<< Vissza a programhoz




Menyhárt Krisztina(1)–Sztoilova Marija(2)–Dudás Mária(3)
(1) MTA Nyelvtudományi Intézet
(2) ELTE Szláv Filológiai Tanszék; Bolgár Nyelvoktató Nemzetiségi Iskola
(3) ELTE Szláv Filológiai Tanszék

Nyelv és tér – a bolgár nyelvoktatás színterei Budapesten

A jelen előadás témája a bolgár nyelv budapesti oktatási színtereinek elemzése a vizuális megjelenés (nyelvi tájkép), illetve a térhasználók szemszögéből. Bemutatjuk a bolgár óvoda, a bolgár nyelvoktató nemzetiségi iskola és a bolgár szak környezetét, a bolgár nyelvű feliratok megjelenési helyét és arányát, a Bulgáriát és a bolgár kultúrát bemutatni hivatott képeket és a térben betöltött helyüket. A vizsgálat a következő kérdésekre keresi a választ: 1. mennyire figyelemfelhívóak a feliratok és az illusztrációk; 2. relevánsan mutatják-e be a mai bolgár kultúrát; 3. hozzájárulnak-e a magyarországi bolgár közösség identitásának megőrzéséhez, illetve a bolgár nyelv népszerűsítéséhez.

A kutatás második része a térhasználók (iskolások és egyetemi hallgatók) szempontjából vizsgálja a bolgár nyelvi tájkép hatásait. Kérdőíves felmérés keretében, illetve rajzok segítségével próbálunk választ kapni arra, hogy tudatosul-e a tér bolgár jellege annak használóinak körében, mi ragadja meg őket a leginkább, illetve mi az, amin ők szívesen változtatnának. A felmérésben 20 gyermek (3., 4. és 5. osztályos tanulók, 9 és 12 év között), illetve 10 bolgár szakos egyetemi hallgató vesz részt.

A vizsgálat célja a budapesti bolgár nyelvi tájkép leírása, elemzése, annak feltárása, hogyan hat ez a nyelvi környezet annak használóira, illetve az, hogy milyen módon lehetne a kapott eredményeket a gyakorlatban alkalmazni, vagyis a bolgárul tanulók számára hasznosabb, érthetőbb, nyelvi és kulturális identitásukat erősítő nyelvi tájképet kialakítani.

<<< Vissza a programhoz




Misad Katalin
Comenius Egyetem

A magyar nyelv vizuális használata Dunaszerdahelyen

Dunaszerdahely viszonylag stabil magyar többségű dél-szlovákiai település, egyben járási székhely. Nyelvi tájképét az elmúlt két évtizedben többen vizsgálták: a kutatások egy része arra irányult, milyen színtereken jelennek meg a különböző típusú egy- és/vagy kétnyelvű feliratok; másik része pedig a feliratok magyar nyelvű szövegében jelentkező kontaktusjelenségek feltérképezésére helyezte a hangsúlyt.

Jelen előadás a vizuális nyelvhasználat azon tényezőit tekinti át, amelyek a szlovák és a magyar nyelv megoszlását, s ezáltal a magyar mint kisebbségi nyelv státusát jelzik a különféle feliratokban megfigyelhető szemiotikai tulajdonságok alapján. Mivel Szlovákiában a hatályos nyelvtörvények pontosan meghatározzák, hogy a feliratok állam- és kisebbségi nyelvű szövegrészei milyen sorrendben, formában és térben jelenhetnek meg, bemutatok néhány erre vonatkozó – s így a nyelvi tájképet formáló – rendelkezést is, továbbá azt is vizsgálom, hogyan vélekednek vizuális nyelvhasználati jogaikról Dunaszerdahely lakosai.

<<< Vissza a programhoz




Sándor Klára
Szegedi Tudományegyetem

Ősgraffitik középkori templomokban: a székely írás használata Székelyföldön a 13-17. században

A székely írás székelyföldi, feliratokon fennmaradt emlékei kivétel nélkül templomokból kerültek elő. Az eddig ismert legkorábbi emlék a 13. század végén, a két legkésőbbi a 17. század közepén keletkezett. A feliratok egy része jól látható, nagy betűkkel készült, a templom hangsúlyos helyein volt látható, más részüket kicsi betűkkel karcolták vagy rajzolták a templom falképeire.

Előadásomban bemutatom a 13-17. századi székelyföldi székely írásos templomfeliratokat, elterjedési területüket, tipizálom tartalmukat, és arra a kérdésre keresek választ, milyen szerepet tölthetett be a székely írás a középkori-koraújkori Székelyföldön: hogyan magyarázható egy ma „pogánynak” vélt szimbólum templomi megjelenítése, mi volt a feliratok készítésével, illetve a székely írás használatával a feliratok készítőinek célja, s hogy volt-e a székely írásnak információközlő funkciója is, vagy csak szimbolikus célokra használták.

Énlaki felirat

<<< Vissza a programhoz




Satinská, Lucia
Ľ. Štúr Institute of Linguistics of the Slovak Academy of Sciences

Visibility of Hungarian in Today’s Bratislava

How visible is Hungarian in Bratislava? The paper presents current visual representation of Hungarian in the capital of Slovakia, where 14 119 Hungarians live (according to the latest census 2011). Presumably, there are more Hungarians present in the daily life of Bratislava, as many people from Csallóköz commute to Bratislava to study or work. There are several uses of Hungarian in the linguistic landscape of Bratislava. Firstly, there are historically motivated memorial plaques, statue descriptions and other inscriptions on historical buildings etc. Secondly, (non)commercial signs aimed at Hungarians from Slovakia (political and cultural institutions, shops, services…) and thirdly signs in tourist area aimed predominantly at tourists from Hungary. The paper aims not only to map these signs but also to describe the communication strategies behind the signs used for different audiences.

<<< Vissza a programhoz




Szabó Tamás Péter
MTA Nyelvtudományi Intézet

Szempontok magyarországi iskolák nyelvi tájképének vizsgálatához

Az iskolai oktatás nyelvi közegét – az oktatásirányítási dokumentumokon kívül – a nyelvi tájkép is meghatározza. Az iskola homlokzatán és belső tereiben található szövegek, képek és más kulturális szimbólumok – ahogy azt pl. Norris Brock Johnson, Elana Shohamy, Shoshi Waksman és Petteri Laihonen is kimutatta – eszközök, amelyekkel az iskola közössége a nyelvi/kulturális értékek és ideológiák választását befolyásolja.

A vezetőség által elhelyezett (akár dokumentumokban is szabályozott), illetve a tanárok biztatására és/vagy jóváhagyásával a falra kerülő vizuális elemek (pl. faliújságok, tablók) mellett alternatívak (pl. graffitik, padfirkák) is feltűnnek, így egyfajta tárgyak által közvetített normatív egyezkedés zajlik az iskolában tanuló-dolgozó személyek és közösségek között. A normaközvetítés szempontjából kiemelten izgalmasak a didaktikus célú tablók (pl. nyelvtani táblázatok, természettudományos összefoglalók), amelyek az iskola által felkínált tudományos és világnézeti ideológiák summázataként már alsó tagozattól kezdve kiemelt teret és figyelmet kapnak az iskolában zajló tanórai diskurzusok szabályozásában. A csatolt képen látható „Elérendő értékeink” elnevezésű folyosói faliújság például alsó tagozatosokkal végzett foglalkozások tematikáját rögzíti.

2013-ban pilot vizsgálatot végeztem magyarországi általános és középiskolákban. Idegenvezető technikát alkalmaztam: az interjúalany mint idegenvezető magyarázta a megfigyelt tárgyak rendeltetését, szövegeknél a nyelvválasztás, az idézetválasztás okát stb. Az iskola tereinek bejárása közben több száz fényképfelvételt készítettem.

A pilot vizsgálat kimutatta, hogy az idegenvezető technika igen hasznos. E komplex: etnográfiai, didaktikai, illetve nyelvpolitikai tárgyú diskurzusok során az interjúalanyok sokrétűen mutatták be a saját identitásukat, illetve az iskolában központi szerepet játszó, a tárgyakon keresztül (is) megnyilvánuló lokális, nemzeti és globális identitásokat és értékeket.

A gyűjtött interjúkat a diskurzív szociálpszichológia, az ideológiakutatás és a konverzációelemzés elméleti-módszertani keretében elemeztem. Vizsgálatom újdonsága, hogy párhuzamos kép- és interakciós elemzéssel tágabb kontextusba helyezi a vizsgált intézmények nyelv- és kultúrpolitikáját és annak recepcióját.

<<< Vissza a programhoz




Szabó Gilinger Eszter
Szegedi Tudományegyetem

Érdekszövetségek, nyelvpolitika és nyelvi látkép

Egy mára már nyugvópontjára érkezett, 2008 és 2010 között lezajlott kutatás gyakorlati tapasztalatait szeretném jelen előadásomban elemezni. Az eredményeink nagy része ma már elérhető különböző kiadványokban (Sloboda et al. 2012, Szabó Gilinger et al. 2012, és Sloboda et al. 2010), de a kutatómunka gyakorlati, terepmunkához köthető része még nem került feldolgozásra. A nagy részben fényképeket elemző kvanitatív jellegű nyelvi tájképpel foglalkozó írások ma már rendre tartalmazzák a módszer határait el- és beismerő részeket, ezért én a kvalitatív módszertan vizsgálatát szeretném elvégezni a saját tapasztalataink alapján.

A négy helyszínre kiterjedő nyelvi látkép kutatásunk fő motivációja nem a látható nyelv katalogizálása volt (a szakirodalom igen részletesen ismerteti a számlálás, érték/nyelv hozzárendelés kérdéseit), hanem annak szerepének elemzése a helyiek életében. Fő kérdéseinket a nyelvmenedzselés-elmélet szakaszai köré szerveztük: mi föltűnő ill. észrevehető, mi hogyan változtatható, esetleg változtatandó, és mi maradhat úgy ahogy van. Az egyik legjelentősebb eredményünk a kvalitatív-diszkurzív kutatásmódszertan mellett, a különböző érdekszövetségek bevonása az elemzésbe: milyen identitásokra és identitásokat építve kerülnek egy vagy különböző oldalra a nyelvpolitika helyi szereplői ha a nyelvi tájképről van szó.

A kutatásunk tehát kitűnő lehetőséget biztosított a szabadabb adatgyűjtésnek köszönhetően a nyelvi tájkép hatásának feltérképezésére, mélyebb kontextust biztosítva a nyelvpolitika által megengedett vagy előírt helyzet megértésére. A táblák, jelek, feliratok leltározásának hiánya azt az elemző pozíciót hozta létre, amiben a terepmunkások benyomásai, az adatközlőktől kapott válaszok és a nyelvpolitikai lehetőségek metszete a mindennapi „használatot” és (akár pozitív, akár negatív) értékelést helyezte előtérbe.

<<< Vissza a programhoz




Szabómihály Gizella
Konstantin Filozófus Egyetem; Gramma Nyelvi Iroda

A dél-szlovákiai nyelvi tájkép: a tájképet alakító szereplők és a kétnyelvű feliratok típusai

Szlovákia magyarok lakta déli régió nyelvi tájképét hagyományosan a szlovák nyelv dominanciája jellemzi, újabban azonban bővül a magyar feliratok száma. A nyelvi tájképet alakító legfontosabb szereplők: az állam(igazgatás), az önkormányzatok, a vállalkozói és a civil szféra. Az utóbbi időben e szereplők közül leginkább a magyar többségű településeken működő helyi önkormányzatok azok, amelyek törekednek arra, hogy a jogszabályok adta lehetőségeken belül (sőt olykor azokon túl is) biztosítsák a magyar nyelvű feliratozást. Az önkormányzatok tevékenységének köszönhetően számos új kétnyelvű felirattípus jelent meg: pl. a fontosabb tájékozódási pontok, intézmények elhelyezkedését mutató irányjelző táblák, az autóbusz-megállókon a településnév (olykor az utcanév feltüntetése) stb.

A magyar nyelvű feliratok másik nagy csoportját a helyi kisvállalkozók üzletfeliratai alkotják (élelmiszerbolt, vegyeskereskedés, fodrászat, virágbolt stb.), ezeken gyakran a két nyelv sajátos kombinációja jelenik meg: az üzletnév magyar–szlovák szempontból semleges szó (pl. idegen név, a két nyelvben azonos írásmódú utónév), a típusnév (pl. cukrászda, élelmiszer) viszont mindkét nyelven fel van tüntetve.

Az államnak a nyelvi tájképre gyakorolt hatása a jogszabályi háttér kialakításában jelentkezik, az államigazgatási szervek egyébként e tekintetben passzív magatartást tanúsítanak: csak azt tüntetik fel magyarul, amire törvény kötelezi őket. Ami a civil szférát illeti, az utóbbi egy-két évben egy új jelenséggel találkozhatunk: megjelent a szlovákiai magyarság körében eddig teljesen marginális aktivizmus. A civil aktivisták különböző atipikus módszerekkel hívják fel a figyelmet a magyar nyelv vizuális jelenlétének a hiányára.

Az utóbbi években a magyar nyelvű feliratok érezhetően növekedett Dél-Szlovákiában, sajnálatos azonban, hogy ez elsősorban a magyar többségű településekre jellemző.

Irányjelző tábla, Bős (Gabčíkovo). A kép a Fórum Kisebbségkutató Intézet adabázisából származik

<<< Vissza a programhoz




Szoták Szilvia
Imre Samu Nyelvi Intézet

Nyelvi tájképek egy őrvidéki magyarlakta településen

A nyilvánosan kihelyezett táblák tükrözhetik egy nyelv erejét és státuszát, és befolyással lehetnek a nyelvi viselkedésre, illetve a nyelvhasználatra (Cenoz & Gorter 2006: 68). Különösen érdekes a nyelvi tájkép vizsgálata többnyelvű kontextusban, de úgy is mondhatnánk, hogy többségi−kisebbségi relációban.

A nyelvi tájkép információt nyújt a szociolingvisztikai kontextusról: különböző nyelvek táblákon való használata összehasonlításra ad lehetőséget az adott ország/terület hivatalos nyelvpolitikája és a felmérésekben tapasztaltak, azaz a gyakorlat között. A nyelvi tájkép tanulmányozása arról is informál, hogy a hivatalos nyelvpolitika és a nyelvvel kapcsolatos ideológiák milyen hatással vannak az egyénre és magára a kisebbségi közösségekre. Kutatásomat egy dél-burgenlandi településen, Alsóőrben végeztem 2013 tavaszán. A táblákat egyrészt az ország nyelvpolitikai intézkedéseinek és a magyar kisebbség történetének, vitalitásának kontextusában vizsgáltam, másrészt a legújabb áramlatot követve – a nyelvi ideológiákat kutatva – próbáltam magyarázatot keresni a táblák nyelvválasztására. Előadásomban a terepmunka tapasztalatairól számolok majd be.


Cenoz, Jasone & Durk Gorter: Linguistic landscape and minority languages. In: Durk Gorter (ed.), Linguistic Landscape: A New Approach to Multilingualism. Multilingual Matters, Clevedon, 2006. 67–80.

<<< Vissza a programhoz




Takács Izabella–Vukov Raffai Éva
Újvidéki Egyetem Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar

A nyelvi tájkép kutatásának témái Szabadkán

Előadásunkban a nyelvi tájkép kutatásának vajdasági magyar vonatkozásaival foglalkozunk. A szerbiai hivatalos nyelv- és íráshasználatról szóló törvény 19. szakasza szerint azokon a területeken, ahol a nemzeti kisebbségi nyelvek is közhasználatban vannak, mindezeket a közfeliratokat a nemzeti kisebbségek nyelvén is ki kell írni, mindennek magyar nyelvű megvalósulását a Magyar Nemzeti Tanács Nyelvhasználati Bizottsága segíti és ellenőrzi.

A téma tekintetében a régió különleges helyzetben van, hiszen a közfeliratok több szempontból is sokfélék: több nyelven és legalább két írásfajta (ábécé) használatával jelennek meg. A köztér a cirill és latin betűs szerb feliratok mellett helyet ad, a horvát, a magyar, valamint helyenként az angol feliratoknak is. A nyelvi tájkép vizsgálata lehetőséget ad a feliratok célja és kódolási módja közötti kapcsolat elemzésére, a feladó és az általa vizualizált címzett behatárolására, az írásmód-, illetve a nyelvválasztásba kódolt identitás és világlátás kérdéseinek megfogalmazására.

A közfeliratok egy-, illetve többnyelvűsége jelentős mutatója a közösség nyelvi egyensúlyának, emellett használata sajátos nyelvi döntéseket és viszonyulásokat eredményez többek között a feliratok felületmegosztásában is. A kétnyelvűség, illetve az aszimmetrikus kétnyelvűség, valamint a „kettő az egyben” féle egynyelvűség jelenségeire összpontosítva egyik célunk a szabadkai szűkebb és tágabb városközpont, ezzel együtt az idetartozó közigazgatási szervek, magán- és állami cégek közterületi tábláinak vizsgálata. Kutatásunk figyelmet fordít a hivatalos és egyéni (tájékoztató jellegű) kiírások arányára, szerepére és a helyesírási megoldások vizsgálatára.

A szerb griz jelentése: ’harap’

<<< Vissza a programhoz




Tódor Erika-Mária
Sapientia EMTE

Iskolai nyelvi tájkép és kétnyelvű lét

Iskolai nyelvi tájképen mindazokat a vizuális nyelvi megnyilvánulásokat értjük (hirdetőtábla, tabló, táblakép, szemléltetőeszközök, stb.), amelyek egy adott oktatási intézmény kommunikációs terében találhatóak, illetve a térben élő és erre hatással bíró társadalom igényeit tükrözi, egy adott korra jellemző alapvonásokkal.

Az iskolai tér dinamikusan változó, interaktív rendszer, a vizuálisan megjelenő nyelvhasználat éppen ezért a megélt együttlétezés egyik megjelenítési formája. Az oktatás színterének nyelvi elrendeződése lényegében az adott oktatási tér rejtett tantervének része, ugyanakkor híven tükrözi az intézmény és fenntartója többé-kevésbé tudatos nyelvi ideológiáját. A kisebbségi tannyelvű iskolák nyelvi tájképe sokarcú és sokszínű, hiszen a nyelvválasztás, a kivitelezés több tényezős, történetileg, kulturálisan, politikailag beágyazott összefüggésekben értelmezhető.

Előadásomban, egy 2013 januárjában elkezdett kutatás részeredményeit fogom bemutatni, melynek célja egy elsődlegesen szóbeli egynyelvűséggel jellemezhető település oktatási életterei nyelvi tájképének leírása. A kutatást Csíkszentdomokos község iskoláiban végeztem, a minél átfogóbb megértés céljából fókusz-csoportos beszélgetést, interjúk készítését, óralátogatást és a tulajdonképpeni nyelvi tájkép dokumentálását választottam. A terepmunka során nyert adatokra alapozva előadásomban az iskolai vizuális nyelvi tájkép főbb jellemzőit kívánom bemutatni, körvonalazva a helyi/regionális identitástudatot az anyanyelvi tájkép rendszerén belül. Előadásom második részében az iskolai ügyintézésben megnyilvánuló nyelvhasználati szokások bemutatására és értelmezésére vállalkozom, szemléltetve, miként lehetséges a kétnyelvűség egynyelvű környezetben, mennyire tudatosak ezek a nyelvhasználati helyzetek, hogyan viszonyulnak, hogyan élik meg a beszélők ezeket a beszédhelyzeteket.

„A tanulás gyökerei keserűek, de gyümölcsei édesek”

<<< Vissza a programhoz




Tóth Judit Gabriella
Budapesti Corvinus Egyetem

A vend nyelvi tájkép reprezentációja Kétvölgyön

Kétvölgy a szentgotthárdi kistérség részét képezi és lakosságát tekintve mintegy 122 főt számlál, melynek megközelítőleg 90%-a szlovén nemzetiségűnek vallja magát (2012-ben rögzített saját cenzus alapján) és beszéli a szlovén nyelv helyi dialektusát, a vend nyelvet. A települést Permise (Verica) és Ritkaháza (Ritakrovci) egyesítése óta jegyzik, melyeket először Vashegyalja néven 1944-ben vontak össze, és 1951-től viseli jelenlegi nevét.

A Kétvölgyön élő vendek azon kevés nemzetiség közé tartoznak, amelyek nem közömbösek a kultúrájukat érintő asszimilációs hatásokkal szemben, és az endogámia mellett olyan túlélési stratégiákat is kidolgoztak, amellyel identitásuk fenntartható. A települést alapvetően a szlovén nyelv használata jellemzi, amely nem csak verbális értelemben, hanem a közösségi terek minden szintjén megjelenik. A családi szocializáció támogató hatásán kívül a fiatal generációk szlovén nyelvű oktatásában és a szakrális kommunikációban megjelenő anyanyelviségben látják a garanciát a nyelv és a közösség fennmaradására.

<<< Vissza a programhoz