Beszédkutatás 2005

 

„A beszédkutatás aktuális eredményei és a jövő kutatási irányai”

 

MTA Nyelvtudományi Intézet (Budapest VI., Benczúr u. 33.)

2005. október 10-11.

 

PROGRAM

 

 

2005. október 10., hétfő

9.45

A konferencia megnyitása: Kenesei István, a Nyelvtudományi Intézet igazgatója

10.00

Első napi nagyelőadás:

Olaszy Gábor: Prozódiai szerkezetek jellemzése a hírfelolvasásban, a mesemondásban, a novella- és a reklámok felolvasásában

10.45

H. Tóth Zsuzsa: Angol elliptikus összetett mellérendelő mondatok intonációs tagolása

11.00

Mády Katalin – Tronka Krisztián: A szótagmetszet fonetikai korrelátumai német és magyar magánhangzókban

11.15-11.25

vita

11.25-11.40

szünet és könyvvásár

11.40

Harman László: A német vokalizált r és a sva akusztikai fonetikai vizsgálata formánsanalízissel

11.55

Péteri Attila: Intonáció a grammatika és a pragmatika határán

12.10

Mihajlik Péter – Fegyó Tibor – Tatai Péter: Új eljárás a gépi beszédfelismerés környezetefüggő beszédhangmodelljeinek kialakítására

12.25 Lendvai Piroska: Beszédfelismerő eredményének hatékony megjelenítése hangzóbeszéd pragma-szemantikai feldolgozásához
12.40 Menyhárt Krisztina: Hiátus és hiátustöltés az akusztikai fonetika szemszögéből
12.55-13.05 vita
13.05-13.45 ebédszünet és könyvvásár
13.45 Lengyel Zsolt: Asszociációs vizsgálatok: egybevető megközelítés
14.00 Lőrik József: Nyelvi fejlettség és diszlexia
14.15 Kovács Magdolna – Gósy Mária: Szóelőhívás gyermekkorban: stratégiai különbségek
14.30 H. Gerendás Ágota: Az e-ë oppozíciói az esztétikum szemszögéből
14.45 Pápay Kinga: A beszélő személy azonosítása fényképpel
15.00-15.10 vita
15.10-15.25 szünet és könyvvásár
15.25 Szépe Judit: Időskori nyelvi devianciák, nyelvbotlások és parafráziák fonológiai szerkezetépítő műveleteinek összevetése
15.40 Gocsál Ákos – Huszár Ágnes: Kísérletileg kiváltott nyelvbotlások tanulságai
15.55 Kaló Zsuzsa: A nyilvános spontán beszéd megakadásjelenségei és médiaszereplők szóaktiválási stratégiái
16.10 Jordanidisz Ágnes: A beszédészlelés szerepe az írott idegen nyelv elsajátításában
16.25 Simon Orsolya: DysLearning - osztálytermi tapasztalatok egy olvasási és helyesírási nehézséggel küzdő gyermekek számára készült számítógépes gyakorlóprogram kapcsán
16.40-16.50 vita

 

2005. október 11., kedd

10.00 Az ülés megnyitása
10.05

Második napi nagyelőadás:

Gósy Mária: A zöngésség

10.50 Csépe Valéria: Hogyan találja meg az agy a hangsúlyt? A szupraszegmentális jellemzők univerzális és nyelvspecifikus mechanizmusai
11.15-11.25 vita
11.25-11.40 szünet és könyvvásár
11.40 Göncz Lajos: Az agyfélteték funkcionális aszimmetriája: elméleti magyarázatok és életkori különbségek verbális ingerek feldolgozásában anyanyelven és idegen nyelven
11.55 Hoffmann Ildikó – Németh Dezső – Kálmán János: A spontán beszéd temporális elemzése – az Alzheimer-kór egy lehetséges korai markere
12.10 Markó Alexandra: A szupraszegmentális szerkezet jellegzetességei eltérő kommunikációs helyzetekben
12.25 Fék Márk – Olaszy Gábor – Németh Géza – Gordos Géza: Érzelem kifejezése gépi beszéddel
12.40-12.50 vita
12.50-13.30 ebédszünet és könyvvásár
13.30-14.15

Új könyvek bemutatója (Osiris Kiadó)

Gósy Mária Pszicholingvisztika (2005. október) és Fonetika, a beszéd tudománya (2004. szeptember) című köteteit ismerteti: Adamikné Jászó Anna, Nyomárkay István, Olaszy Gábor, Siptár Péter. Moderátor: Kiss Jenő.

Kedvezményes vásárlási lehetőség.

14.15-14.30 szünet és könyvvásár
14.30 Adamikné Jászó Anna: Változott-e egy negyedszázad alatt a főiskolások kiejtése és olvasása?
14.45 Horváth Viktória – Kalina Krisztina:  A spontán beszéd megakadásjelenségei óvodás korban
15.00 Bóna Judit: A beszédtempó gyorsulásának hatása az eltérő akusztikai szerkezetű mondatok nyelvi feldolgozására
15.15 Balázs Géza: Mi zavarja leginkább a hallgatót a rádiós nyelvhasználatban?
15.30-15.40 vita
15.40-15.55 szünet és könyvvásár
15.55 Imre Angéla: Különböző életkorú hallgatók hangsúlyélménye és a hangsúly megvalósítási lehetőségei
16.10 Navracsics Judit: A korai és késői kétnyelvű mentális lexikon rendezettségének összehasonlítása
16.25 Bata Sarolta: A meggyőzés hangzása
16.40 Doró Katalin: Hogyan beszélünk a külföldiekhez?
16.55-17.05 vita
17.05

 A konferencia zárása

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

10.00 Első napi nagyelőadás:

Olaszy Gábor: Prozódiai szerkezetek jellemzése a hírfelolvasásban, a mesemondásban, a novella- és a reklámok felolvasásában

 

 A prozódia (a dallam, a ritmus, a tempó, a hangsúlyozás, a hangerő és a hangszínezet változtatása) adja a beszéd kifejező erejét. Érzékeltethetjük vele a mondat fajtáját, a lelki állapotunkat, azt is, hogy mit tartunk fontosnak a mondanivalóból vagy mit nem, valamint, hogy milyen szituációt akarunk hangban a hallgató elé tárni. Ha szöveget olvasunk fel, a szöveg tartalma is befolyásolja a prozódiai megformálást. Az előadásban a címben jelzett szövegtípusok felolvasási formáit elemezzük prozódiai szempontból. A jellemzéseknél és az összehasonlításoknál, ahol lehet a fizikai paraméterekben mérhető különbségeket igyekszünk figyelembe venni. Olyan egységes paraméterrendszert dolgoztunk ki, amelyikkel jellemezni lehet mind a négyféle felolvasást. Ez ad módot arra, hogy számszerű összehasonlításokat is tehessünk az egyes felolvasások prozódiai szerkezetei között. Az eredmények szerint lehetséges számadatokkal is jellemezni az egyes felolvasásokra jellemző prozódiai megformálást. Ez lehetőséget ad a prozódiai formák egyfajta egyszerű, formális leírására, tehát ilyen modellek készíthetők. Megjegyezzük azonban, hogy a legtöbb esetben a szöveg megértése is lényeges eleme a prozódia megvalósításának. A modellezésnél ezzel a komponenssel ma még azonban nem számolhatunk.

 

10.45 H. Tóth Zsuzsa: Angol elliptikus összetett mellérendelő mondatok intonációs tagolása

           

Előadásomban egy 100 megnyilatkozásból álló angol nyelvű korpusz elemzésének eredményeiről szeretnék beszámolni. Két mondattípus intonációs tagolásának az összehasonlítása áll az elemzés középpontjában: (i) a mellérendelő elliptikus űrképzéses (angol nevén Gapping) és (ii) a szintén mellérendelő elliptikus jobboldali kiemeléses (Right Node Raising) szerkezeteké. Pl. a Mary will work today, and may tomorrow mondat az első típust, míg a John likes, but Bill hates, Mary mondat a második szerkezetet illusztrálja. (Megjegyzem, hogy az adatfelvétel során a központozást elhagytam.)

Az angol szakirodalomban e két szerkezet intonációs tagolása azonos módon történik: (i) Mary will work today | and may | tomorrow, ill. (ii) John likes | but Bill hates | Mary. Látható, hogy e feltételezés alapján elsősorban tagmondathatárokon és az elliptálódott elem helyén jelenik meg egy-egy intonációs frázis határ.

Ahhoz, hogy objektív összehasonlítást tudjak végezni, bevezetek szintaktikailag motivált (de nem szintaxis alapú) referencia pontokat (RP) és az intonációs határok megjelenését (ti. ezek különböző megjelenési formáit) ezekhez képest vizsgálom.

Adatelemzésemben (auditorikus + mérések alapján) arra kívánok rámutatni, hogy bár a fenti megoldások is léteznek, a két mondatszerkezet intonációs tagolása teljesen eltérő prozódiai jellegzetességeket mutat.

 

11.00 Mády Katalin – Tronka Krisztián: A szótagmetszet fonetikai korrelátumai német és magyar magánhangzókban

 

A szótagmetszet elmélete olyan nyelvekre támaszkodik (pl. a német), amelyekben a hosszú magánhangzók (mgh) egyben feszesek is, míg a rövid mgh-k az esetek túlnomó részében, hangsúlyos szótagban mindig, laza ejtésűek. A szótagmetszet-elmélet, és főként Spiekermann (2000) mérései, szerint a rövid (ún. éles metszésű) mgh-k energetikai jellemzői lényegesen eltérnek a hosszú (lágy metszésű) magánhangzókéitól: míg a hosszú és feszes mgh-k energiaszintje magas, egyenletes és több energiamaximumot tartalmaz, addig a rövid és laza mgh-kban az energiaszint kevésbé konstans és kevesebb maximumot tartalmaz. Spiekermann vizsgálata szerint a nem szótagmetszet-elvű nyelvekben ez az eltérés nem figyelhető meg.

A jelen vizsgálatban a német és magyar mgh-rendszert vetettük össze. Eredményeink több ponton ellentmondtak az előfeltételezéseknek: (1) a vizsgált jellemzők a magyarban éppúgy különböztek a mgh-hosszúság mentén, mint a németben, (2) az energiaszint a rövid mgh-kban kisebb ingadozást mutatott, mint a hosszú mgh-k esetén, és az energiamaximumok relatív mennyisége is magasabb volt. Ezek az eredmények arra engednek következtetni, hogy a vizsgált energetikai jellemzők elsősorban a mgh-hosszúság függvényei, nem pedig egy feltételezett fölérendelt irányító erő – a szótagmetszet – megnyilvánulásai.

 

11.15-11.25 vita

 

11.25-11.40 szünet és könyvvásár

 

11.40 Harman László: A német vokalizált r és a sva akusztikai fonetikai vizsgálata formánsanalízissel

 

A német nyelv jelentős variabilitást mutat az r-hangok területén. A nyelvjárásonként eltérő mássalhangzó-allofónok ([r], [R] és [¢]) mellett különösen érdekes a vokalizált realizációk ([¨] és [¨&]) megjelenésének lehetséges magyarázata, ezek disztribúciója, valamint a vokalizált r-hangok artikulációs és akusztikai jellemzői. Az artikulációs fonológia redukciós folyamat eredményeként magyarázza a vokalizált r-allofónok megjelenését. A redukció, sok nyelvhez hasonlóan, a németben is gyakran a centrális artikulációjú [‹] hangot eredményezi, ez azonban az r-hangok esetében fonológiai okok miatt sokszor további kérdéseket vet fel (pl.: Verwandte [-‹] ’rokon, férfi’ vs. Verwandter [-¨] ’rokon, nő’).

A vizsgálatot a következő kérdések motiválták:

Lehetséges-e a vokalizált r további centralizálódása (/r/ > [‹])?

Alátámasztja-e az akusztikum az artikulációs fonológia feltételezését?

A kétféle hanganyagot vizsgáltunk: egyrészt összefüggő német internetes rádióból származó szöveget, másrészt egy fonetikatankönyv gyakorlatainak izolált szavait elemeztük.

 

 

A minták akusztikai vizsgálata során a vokalizált r-hangok és a sva formáns-analíziséből kíséreljük meg a két hang közötti akusztikai különbség empirikus bizonyítását, valamint következtetéseket próbálunk meg levonni a redukció mértékéről, illetve az akusztikum és az artikuláció kapcsolatáról.

 

11.55 Péteri Attila: Intonáció a grammatika és a pragmatika határán

 

A szerző germanistaként elsősorban a német nyelvészeti szakirodalomra támaszkodik. A germanisztikában egyes kutatók (pl. Altmann, Oppenrieder) az intonációnak elsődlegesen grammatikai funkciót tulajdonítanak. Szerintük ezek beszélői attitűdöket fejeznek ki, ezáltal mondattípusokat különítenek el egymástól. Mások (pl. Selting, Rabanus) ethnometodológiai konverzációelemzés keretében elemzik a jelenséget, és amellett érvelnek, hogy a beszélő az intonációs elemekkel a megnyilatkozásnak a konverzációban betöltött helyét szabja meg.

Jelen előadásban a két álláspont között köztes pozíciót szeretnék elfoglalni. Egyes német és magyar példák szembeállítása alapján tárgyalom a német és a magyar intonációnak grammatikai és lexikális elemekkel (pl. partikulákkal) való összefüggését, néhány kontrasztív szempontból különösen érdekes grammatikai és pragmatikai funkcióját. 

 

12.10 Mihajlik Péter – Fegyó Tibor – Tatai Péter: Új eljárás a gépi beszédfelismerés környezetefüggő beszédhangmodelljeinek kialakítására

 

A gépi beszédfelismerés hatásfokát alapvetően befolyásolja az alkalmazott beszédhangmodellek kialakításának módja. Természetesen fontos a tanítás, vagyis a modellparaméterek beállításának mikéntje is, azonban a végeredményként előálló beszédfelismerő hatékonyságát nagymértékben behatárolja az, hogy milyen alapelemekből, hogyan kombináltuk össze a beszédhangmodelleket. A legegyszerűbb minden egyes beszédhang, avagy fonéma számára egy egyszerű modellt létrehozni. Azonban mind empirikus mind fonetikai tapasztalatok alapján hamar egyértelművé vált, hogy összetettebb szerkezetű hangok (úgymint felpattanó zárhangok, zár-rés hangok, stb.) esetén összetettebb – több részmodellből álló – modell használata célszerű. Például a [t] és a [k] hangok esetén indokolt a zöngétlen zár és a felpattanás számára külön részmodelleket képezni, ahol a zár részmodellje lehet egyező is a két hang összetett (2 állapotú) modelljében. Mindezen túl a magánhangzók esetében a 3 részmodellből (3 állapotból) álló modellek váltak be, ami fonetikai szempontból is megokolható.

Azonban az eddig tárgyalt monofón szemlélet, miszerint minden egyes beszédhangnak a fonetikai környezetétől függetlenül csak egy (akár egy, akár többállapotú) modellje lehet, nem adott elfogadható beszédfelismerési hatásfokot. A tanulmányunkban beszámolunk arról, hogy nemzetközi szinten bevált (fonetikai értelemben) környezetfüggő beszédhangmodell-kialakítás miért nem hozott számos esetben megfelelő eredményt magyar nyelvre, bemutatunk egy új módszert mely sikerre vezetett e területen, illetve ismertetjük tapasztalatainkat a modellkialakítás-tanítóadatbázis méret összefüggéssel kapcsolatban.

 

12.25 Lendvai Piroska: Beszédfelismerő eredményének hatékony megjelenítése hangzóbeszéd pragma-szemantikai feldolgozásához

 

Munkánkban egy memóriaalapú gépi tanuló algoritmust alkalmazunk hangzóbeszéd pragma-szemantikai feldolgozásához. A holland nyelvű, ember-gép párbeszédekből álló annotált gyakorlókorpusz tartalmazza a beszedfelismerő szógráf-hipotézis formájú kimeneti eredményeit, amelyet a feldolgozás során öt különböző módon jelenítünk meg az algoritmus számára: (a) a teljes szóhipotézis bináris, strukturálatlan megjelenítése („szóhalmaz”), (b) szóhalmaz megjelenítése a szavak szóláncokban való felismerésének gyakorisága szerint, (c) szóhalmaz megjelenítése a felismert szóláncok diszfluens elemeinek kiszűrésével (d) szóhalmaz megjelenítése csak a leggyakrabban felismert szavak alapján, (e) szóbigramok megjelenítése a szavak szóláncokban való felismerésének gyakorisága szerint. A betanítás a beszédfelismerő eredményein kívül a dialógusmenedzser által tárolt párbeszédelőzmények alapján történik. A részleges értelmezés szintjei a következők: a felhasználó válaszának alapvető kommunikatív aktusa, a felhasználó által megadott tartalmi információ típusa a dialógusrendszer lekérdezési struktúrájában, annak felismerése, hogy a bevitt mondat fog-e problémát okozni az adott párbeszédben, valamint annak azonosítása, hogy amennyiben a diskurzus során probléma merült fel, a felhasználó tudatában van-e ennek. Eredményeink azt mutatják, hogy az adott algoritmussal elvégzett feldolgozás során a leghatékonyabb megjelenítési módszer az egyszerű bináris szóhalmaz, amely azonos eredményt ér el, mint a beszedfelismerő nyelvi modellje által kiválasztott legjobb szósorozat.

 

12.40 Menyhárt Krisztina: Hiátus és hiátustöltés az akusztikai fonetika szemszögéből

 

A jelen előadás témája a két szomszédos szótagmagot alkotó magánhangzók egymásra hatásának – vagyis a hiátus – akusztikai-fonetikai vizsgálata. A magánhangzó–magánhangzó kapcsolatokat a következő felosztás szerint elemezzük: (i) fennmaradó hiátushelyzet, illetve annak feloldása (ii) egy mássalhangzó beszúrásával vagy az egyik magánhangzó felhanggá alakításával. A hiátus, illetve a hiátustöltés eseteit mondatkorpusz segítségével, női és férfi ejtésben vizsgáljuk. A rögzített hangzó anyagot digitális jelfeldolgozó program segítségével analizáljuk. A vizsgálat célja új, objektív adatokat szerezni a magánhangzó–magánhangzó kapcsolatok akusztikai szerkezetéről, hogy alátámasszuk vagy korrigáljuk az eddigi elméleti kutatások eredményeit.

 

12.55-13.05 vita

 

13.05-13.45 ebédszünet és könyvvásár

 

13.45 Lengyel Zsolt: Asszociációs vizsgálatok: egybevető megközelítés

 

Egy 1985-ben és egy 2004-ben végzett szabad asszociációs vizsgálat eredményeinek egybevetésére vállalkozik az előadás. Az egybevetés részben korosztályos szempontokat vesz figyelembe (10-14, illetve 18-22 évesek).

Az egybevetés nyelvi anyaga a melléknevek, ezek közül azok, melyek valamilyen érzékszervi evidencián alapulnak (szinek, tapintás, ízlelés stb.). Külön érdekessége ti. az effajta vizsgálatnak, hogy maga az érzékszervi folyamat konstans (ami édes volt 20 évvel ez előtt, pl. cukor, bizonyára édes lesz 20 év múlva is). Ha ez még sincs így (tehát a válaszszavakban érdemleges változás van), akkor társadalmi vagy egyéb tényezők befolyásolni látszanak elemi perceptuális folyamatokat, szenzoros evidenciákat.

 

 

 

14.00 Lőrik József: Nyelvi fejlettség és diszlexia

           

Az előadás a szerző által összeállított nyelvi képességeket vizsgáló eljárások (álszóismétlés, metanyelvi tudatosság, lexikai fejlettség, verbális emlékezet) eredményei és az olvasási teljesítmény közötti összefüggéseket elemzi.

 

14.15 Kovács Magdolna – Gósy Mária: Szóelőhívás gyermekkorban: stratégiai különbségek

 

A mentális lexikon aktiválása többféle céllal, többféle stratégiával valósítható meg. Az agyi szókincs felépítésének megismerésére vonatkozóan gyakran használt módszer a szóasszociációs vizsgálat. Felmerül a kérdés, hogy a szóasszociációs vizsgálatok eredményeiből következtethetünk-e a spontán beszédben szükséges lexikális hozzáférés sikerére. Ugyanazon stratégia alkalmazásáról van-e szó mindkét helyzetben, avagy a lexikális hozzáférés folyamata alapvetően különbözik a szóasszociációs feladatokban alkalmazott stratégiáktól. Kísérletünkben hatéves óvodások vettek részt; a feladatuk egyfelől szabad szóaszociáció, másfelől pedig egy képsorozat elmesélése volt (mint irányított spontán beszéd). Azt feltételeztük, hogy a hatévesek különböző stratégiákat alkalmaznak: a szóasszociáció esetében nagyobb mértékben támaszkodnak az adott szituációra, míg az irányított spontán beszéd esetében a (tartalmai kötöttségeken túl) elsősorban a grammatikai megformálás mint vezető stratégia irányítja a szóelőhívást. Az adatok összevetése választ ad a mentális lexikon aktiválási stratégiáinak sajátosságaira az anyanyelv-elsajátítás folyamatában.

 

14.30 H. Gerendás Ágota: Az e-ë oppozíciói az esztétikum szemszögéből

 

Mint minden tudományterületen, a hangtan területén is számos vitás kérdéssel találkozhat a kutató, sőt az oktató is. Pontosabban ezek a kérdések nem feltétlenül vitát indukáló kérdések, ellenkezőleg nagyon is jól megférnek egymás mellett, hisz több értelmezést is lehetővé tesznek. Míg azonban a kutatás szemszögéből a különböző értelmezések megléte természetes és a tudomány fejlődését segítő tényező, az oktatás területén nem mindig pozitív hatású. E dolgozat a magyar fonémarendszernek a több értelmezési lehetőségét kínáló kérdései közül egyet, az e–ë oppozíciót kívánja kiemelni. Azt vizsgálja, hogy a fonémaértékű ë hang mennyire van jelen a mai fiatal korosztály (a főiskolai hallgatók) beszédében, valamint azt, hogy mennyire kellene számon tartani nyelvünk esztétikai értékei között. Beszámol a dolgozat egy – a főiskolai hallgatók körében végzett – ezirányú felmérés eredményéről. A felmérésre (és tapasztalatokra) támaszkodva szót emel az ë hang használata érdekében.

 

14.45 Pápay Kinga: A beszélő személy azonosítása fényképpel

 

Mindennapi tapasztalat, hogy egy adott embertípushoz egy bizonyos beszédtípust, elvárt hangzást képzelünk el; kevés ismeretünk van azonban arra vonatkozóan, hogy milyen összefüggést mutat a beszéd a beszélő testalkatával, arcával – a vizsgálat ezen összefüggések feltárására irányult. A résztvevők feladata a percepciós tesztelés során az volt, hogy azonosítsák az egyes hanganyagokat a beszélőkről készült digitális fényképekkel. A percepciós kísérletet akusztikai-fonetikai mérésekkel egészítettem ki, melynek során a Praat 4.2-es program segítségével elemeztem a beszélőkre jellemző átlagos alaphangmagasságot, intenzitást, frekvencia-ingadozást, amplitúdó-ingadozást, valamint az átlagos jel-zaj viszonyt. A vizsgálat percepciós és akusztikai-fonetikai adatainak összevetéséből kiderült, hogy a beszéd tartalmaz olyan paramétereket, amelyek a hallgatókban azonos döntést idéznek elő, mégis problémát jelent a nagy hibaszázalék.

15.00-15.10 vita

 

15.10-15.25 szünet és könyvvásár

 

15.25 Szépe Judit: Időskori nyelvi devianciák, nyelvbotlások és parafráziák fonológiai szerkezetépítő műveleteinek összevetése

 

Beszédtévesztések, vagyis szabályszegő nyelvi alakulatok a nyelvhasználat számos te­rületén felbukkannak: a köznapi be­széd  lenizációs folyamataiban és nyelvbotlásaiban, a nyelvi humorban, a költészetben, a patologikus beszédben, a gyermeknyelvben, sőt a nyelv történeti változásának adatsoraiban is. A szabályszegés lehetséges eljárásainak megvannak a maguk irányító szabályai, vagyis a devianciák – látszólagos véletlenszerűségük ellenére is – stratégiakövetők. A deviáns formációk létrejöttét olyan elvek irányítják, amelyek a nyelv működésének kognitív mecha­nizmusaiból ve­zethetők le, továbbá univerzális, illetőleg egyedi rendszer­sajá­tos­sá­gai­ból. A tévesztések fonológiailag értelmezhető szekvenciaszervezési műveletei levezethetők a szóalak/frázis fonológiai szerkezetéből.

Tervezett előadásom célja annak a hipotézisnek az ellenőrzése, hogy az eltérő nyelvi devianciakorpuszok nagy változatosságú adatait egyfelől olyan kis számú, nagy hatókörű és közös működési elvre alapuló közös stratégiák irányítják, amelyek ugyanakkor számos eltérő algoritmussal hozzák létre az ép közlések, illetőleg a diszfunkcióból adódó speciális devianciákat. Közéjük tartoznak többek között a határjegyek megerősítésének zöngétlenség- és zárműveletei, továbbá a szegmentum-, szótag-, illetőleg morfémastruktúrát jegy-, szegmentum-, illetőleg szótagpozíció alapján átrendező vagy ismétlő műveletek.

 

15.40 Gocsál Ákos – Huszár Ágnes: Kísérletileg kiváltott nyelvbotlások tanulságai

 

Bár, mint Wilhelm Wundt százötven évvel ezelőtt megállapította, jóval könnyebb a beszédértés, mint a beszédprodukció folyamatát kísérletileg modellálni, most mégis erre teszünk egy kisérletet. Célunk "a rivális tervek hipotézisének" (Garrett) ellenőrzése a beszédprodukció azon szakaszának modellálásával, amikor a mentális lexikonban való keresés már lezárult, az elemek a munkamemóriában vannak. Ezt úgy érjük el, hogy az általunk megfogalmazott összetett mondatokat egy rövid időre megmutatjuk a kísérleti személyeknek. Ezek után felszólít juk őket arra, hogy hajtsanak végre bizonyos szórendi cseréket bennük.

Ezzel létrehoztunk két tervet:

1. az eredeti sorrendű mondat

2. az utasítás alapján végrehajtott csere következtében létrejövő sorrendű mondat.

Ezzel mesterségesen létrehoztunk egy olyan, a spontán kommunikációban gyakran előforduló helyzetet, amikor millisecundomok alatt kell választani két terv között. A kísérletben a módosított változatot tekintettük a beszédszándéknak megfelelőnek.

A kísérleti szituációt neheziti:

- az idő szorítása,

- a munkamemória pillanatnyi "túlcsordulása". Ez azáltal áll elő, hogy a munkamemóriában meg kell őrizni a kiinduló mondatot, el kell végezni rajta a csere műveletét, s a megváltoztatott mondatot is rögzíteni kell. A kísérletben részt vevők beszédprodukciójának elemzésével választ keresünk arra a két kérdésre, hogy

1. Mely nyelvi tényezők befolyásolják a hibázást,

2. Van-e különbség a férfi és női kísérleti személyek beszédprodukciója között.

 

15.55 Kaló Zsuzsa: A nyilvános spontán beszéd megakadásjelenségei és médiaszereplők szóaktiválási stratégiái

 

Hogyan hat a nyilvánosság a beszédprodukcióra? Hogyan lehet leírni a nyilvánosság előtt beszélők beszédprodukciós stratégiáit? A dolgozat célja, a megakadásjelenségeken keresztül a beszédprodukciós folyamat jobb megismerése, annak bemutatása hogyan hat a nyilvánosság a beszédre illetve a nyilvánosság előtt beszélők egyéni - beszédprodukcióra vonatkozó - sajátosságainak leírása.

A nyilvános spontán beszéd leírását két pszicholingvisztikai vizsgálattal végeztem. Vágatlan, spontán dialógusokat tartalmazó rádióműsorokból gyűjtöttem és osztályoztam a megakadásjelenségeket és hasonlítottam össze a „normál” spontán beszéd jellemző adataival. Rádiós műsorvezetők szóaktiválási stratégiáit mértem fel egy mentális lexikont vizsgáló, a szakirodalomban jól ismert módszerrel, majd interjúban kérdeztem őket tudatos stratégiáikról.

A vizsgálataim alapján kiderült, hogy a nyilvános spontán beszédben kevesebb a megakadásjelenség és a rádiós műsorvezetők tudattalan és tudatos szóaktiválási stratégiái egyaránt fejlettebbek.

Eredményeim hozzájárulnak a beszédprodukció folyamatának pontosabb leírásához és a beszédtechnikai ismeretek bővítéséhez.

 

16.10 Jordanidisz Ágnes: A beszédészlelés szerepe az írott idegen nyelv elsajátításában

 

A beszédészlelés jelentős szerepet játszik az idegen nyelvek tanulásában éppúgy, mint az anyanyelv elsajátításában. Nemcsak a verbális kommunikáció sikeressége, hanem az olvasás és írás elsajátítása is függ tőle. Dr. Gósy Mária már 15 éve kimutatta a beszédészlelés és az anyanyelven történő olvasás és írás elsajátítása közti összefüggést (Gósy, 1990), míg a nyelvtanárok nagy többsége mind a mai napig figyelmen kívül hagyja ezt a tényezőt.

Magyar kisiskolásokkal végzett tanulmányom által arra kívántam választ kapni, hogy az angol nyelven történő olvasás és írás elsajátításában milyen szerepet kap a beszédészlelés. Továbbá érdekelt, hogy az anyanyelv percepciós bázisa milyen hatást gyakorol az angol beszédészlelésre, és mennyire szűkült már le a fonémák észlelése az anyanyelv hangzóira 9-10 éves korban.

A tanulmányban 26 fő 9 éves tanuló vett rész két csoportban: az egyik kísérleti csoport heti két alkalommal, az angol órák keretében kapott az angol nyelv sajátosságait figyelembe véve 8-10 perces beszédészlelés-fejlesztést 8 hónapon át, míg a kontrol-csoport csak a hagyományos angol órákon vett részt. A kísérlet előtt és után a magyar és angol GMP egyes résztesztjei, valamint angol olvasás és írás teszt mutatta ki a kísérlet eredményességét.

 

16.25 Simon Orsolya: DysLearning - osztálytermi tapasztalatok egy olvasási és helyesírási nehézséggel küzdő gyermekek számára készült számítógépes gyakorlóprogram kapcsán

 

A DysLearning számítógépes multimédiás program (szerző: Mátrai Rita és Síkné dr. Lányi Cecília, VE, Képfeldolgozás és Neuroszámítógépek Tanszék) osztálytermi kipróbálása a kísérletben kettős célt szolgált: (1) a program tesztelését, (2) diszlexiás és olvasási nehézséggel küzdő gyermekek anyanyelvi és idegen nyelvi olvasási, olvasásértési, vizuális percepciós, irányfelismerési és vizuális térbeli tájékozódó képességének, valamint feladat-megoldási idejének mérését és összehasonlítását.

Az előadásban az eredményeket e második szempont szerint mutatjuk be. A vizsgált gyermekek az általános iskola 5. osztályába járnak, már legalább két éve tanulnak idegen nyelvet. Kontrollcsoportként megfelelően olvasó és író osztálytársaikat használtuk. A programnak ugyanazon 5 feladatát (Térkép, Képvarázs, Szófejtörő, Sorrend, Párosítás) magyar, angol és német nyelvű változatban teszteltük. (A tesztelést a VE Alkalmazott Nyelvészet szakos hallgatóinak egy csoportja végezte.)

Az eredmények lehetőséget adnak egyfelől az olvasási nehézséggel küzdő gyermekek és a kontrollcsoport teljesítményének összehasonlítására a három nyelvi csoportban, másfelől az olvasási nehézséggel küzdők idegen nyelvi és anyanyelvi olvasási, vizuális észlelési teljesítményének összevetésére.

 

16.40-16.50 vita

 

 

2005. október 11.

Kedd

 

10.00 Az ülés megnyitása

10.05 Második napi nagyelőadás:

Gósy Mária: A zöngésség

 

Az előadás a zöngésséget fonetikai és fonológiai megközelítésben, illetőleg összefüggéseikben tárgyalja. A zöngés beszédhangok gyakoriságából indul ki a világ nyelveiben és a magyarban, majd a zöngeképzés sajátosságait mutatja be. Három folyamatot elemez részletesen: az intervokális /h/ realizációit, a szóvégi zöngétlenedést és a zöngésségi hasonulást spontán beszédben. A /h/-nak megfeleltethető beszédhangok esetében arra keressük a választ, hogy milyen kritériumok mentén zöngésedik a mássalhangzó két magánhangzó között, avagy ez a folyamat csupán fonetikatörténeti mítosz. Akusztikai-fonetikai elemzések alapján vizsgáljuk a szóvégi zöngétlenedés jellemzőit, valamint a zöngésségi hasonulás különböző eseteit spontán szövegekben. Az eredmények alapján a zöngésséget a beszédprodukció és a beszédpercepció folyamatában mint nyelvspecifikus jelenséget (és annak típusait) értelmezzük.

 

10.50 Csépe Valéria: Hogyan találja meg az agy a hangsúlyt?
A szupraszegmentális jellemzők univerzális és nyelvspecifikus mechanizmusai

 

Az elmúlt évtizedben a beszédészlelés fejlődésének és fejlődési zavarainak kutatásában különleges figyelem övezte és övezi ma is az akusztikai, fonetikai, fonotaktikai jellemzők feldolgozásának törvényszerűségeit és szerepét a percepcióban és produkcióban. A pszicholingvisztikai kutatások eredményei mind nagyobb hatást gyakoroltak azoknak az új paradigmáknak a kialakulására is, amelyeket ma e jelenségek kutatásában a kognitív fejlődés-idegtudomány használ. A hangkapcsolatokban, morféma- és szóhatárokon érvényesülő komplex átalakulás agykérgi detekciójának tanulmányozásában az eseményhez kötött agyi potenciálok (EKP) módszere igen hasznosnak és gyerekeknél is megbízhatóan alkalmazhatónak bizonyult. Sikerült ennek segítségével kimutatni például, hogy a jó olvasási módszer hatására átalakul a beszédhangok agyi reprezentációja. Bizonyítottuk, hogy a részleges hasonulás kompenzációját olyan elemi és univerzális hallókérgi mechanizmusok biztosítják, amelyet a nyelvi tapasztalat csak formál, de nem újonnan alakít ki.

A beszédészlelés azonban nem fejeződik be, és nem is kezdődik a szegmentális jellemzők feldolgozásánál. Az agy legalábbis egy a globális és lokális feldolgozás dinamikus rutinjában dolgozik belőlük.

A globális folyamatok erőteljesen támaszkodnak a szupraszegmentális jellemzőkből származó információkra. Ennek agyi mechanizmusairól azonban elég keveset tudunk. Bár a szintaktikai határok komplex akusztikai jelzéseinek agyi feldolgozásáról vannak már EKP adatok, a hangsúly kérdése még ma is viszonylag kevés agykutatót érdekel. Nem izgalmas kérdés, hogy az agy miként képes a hangsúly akusztikus összetevőiből perceptuális támpontot alkotni? Tudjuk-e, hogy az eltérő beszédritmusú nyelvekben, a hangsúlyalapú angolban és a szótagalapú magyarban, franciában az észlelő rendszer ugyanúgy különíti-e el a szavakat? A nyelvészeknek már rég feltűnt, hogy a hangsúly akusztikai összetevőinek (F0, amplitúdó-elérési idő, intenzitás, hanghossz, amplitúdó-moduláció és modulációs mélység) perceptuális súlya eltér az egyes nyelvekben és ez a beszédészlelésben jellegzetes eltéréseket eredményez. Az előadás ezeket az eltéréseket veszi sorba, mégpedig úgy, hogy bemutatja, milyen valójában a felnőttek és gyerekek hangsúlypercepciója a magyar nyelvben. Ezt legújabb EKP eredményeink illusztrálják majd.

 

11.15-11.25 vita

 

11.25-11.40 szünet és könyvvásár

 

11.40 Göncz Lajos: Az agyfélteték funkcionális aszimmetriája: elméleti magyarázatok és életkori különbségek verbális ingerek feldolgozásában anyanyelven és idegen nyelven

 

Az előadás első részében az agyféltekék funkcionális aszimmetriáját értelmező strukturális és dinamikus elméleteket, valamint az elméletcsoportok közötti és az ugyanahhoz a csoporthoz sorolható elméleteken belüli eltérő elképzeléseket mutatjuk be. Ismertetjük az agyi aszimmetria kutatásaiban alkalmazott fiziológiai és behaviorális eljárásokat, külön az auditív ingerek feldolgozásában használatos dichotikus hallástesztet.

Az előadás második részében áttekintjük azoknak a dichotikus hallásteszttel végzett kezdeti kutatásoknak az eredményeit, amelyekben különböző anyanyelvű általános iskolai tanulók és középiskolások vettek részt, a feldolgozásra kerülő nyelvi ingerek pedig anyanyelvükből vagy az iskolában tanult idegen nyelvekből erednek.

 

11.55 Hoffmann Ildikó – Németh Dezső – Kálmán János: A spontán beszéd temporális elemzése – az Alzheimer-kór egy lehetséges korai markere

 

Célkitűzés: A kutatás célja az Alzheimer-kóros (AD) beszéd temporális mutatóinak vizsgálata spontán beszédben és teszthelyzetben a beszédprodukció és a beszédpercepció tekintetében; olyan nyelvi mutató keresése, mely jól elkülöníti az AD-s betegeket az ép, idős kontrolltól, továbbá a különböző stádiumban lévő AD-s betegeket egymástól.

Módszer: A vizsgálati személyek különböző stádiumban lévő Alzheimer-kóros betegek. Az eredményeket életkor alapján illesztett kontroll csoport jellemzőivel vetettük össze. A mért temporális változók a spontán beszédben, a szó- és mondatismétlés során: beszédtempó, artikulációs tempó, kitöltött és kitöltetlen szünetek száma, időtartama, elhelyezkedése.

Főbb eredmények: A szünetidő/jel mutatóban szignifikáns különbség van az ép idős kontroll és az enyhe Alzheimer-kórban szenvedő betegek között.

Ugyanez a mutató jól differenciál az enyhe AD és a középsúlyos AD között. Az artikulációs- és a beszédtempó mutatóiban nincs eltérés a kontroll, az enyhe és a középsúlyos és súlyos AD között. 

Konklúzió: Számos nyelvi mutató utal az Alzheimer-kór súlyosságának fokára. A felhasznált módszereknek és nyelvi mutatóknak komoly diagnosztikus jelentősége lehet és általuk tovább finomítható az Alzheimer-kór heterogenitása.

 

12.10 Markó Alexandra: A szupraszegmentális szerkezet jellegzetességei eltérő kommunikációs helyzetekben

 

Hipotézisünk szerint a spontán beszéd szupraszegmentális jellegzetességei nemcsak a félspontán és felolvasott/nem spontán beszéd szupraszegmentális sajátosságaitól térnek el, hanem a spontán beszéd körén belül is feltárhatók olyan jellemzők, esetleg szabályosságok, amelyek a spontán beszéd szupraszegmentális szerkezetének szituációs meghatározottságáról árulkodnak. A dolgozat célja ezeknek a szituációhoz kötött szupraszegmentális jegyeknek a meghatározása.

A szupraszegmentális szerkezetre irányuló kísérleti fonetikai elemzéseket monologikus és társalgási szituáció(k)ban négy adatközlővel rögzített hanganyagon végeztem el. A monologikus szituációban háromféle szöveget rögzítettünk: a) természetes, „szabad” spontán narratíva, b) „kont­rol­lált” spontán narratíva; c) félspontán beszéd – képsorozat hangzó leírása; az ezekben kapott eredményeket vetettük össze egymással és az egyes beszélőknek egy közel két órás társalgásban való részvételéről kapott adatokkal. Az előadásban az eredményeket és az azokból levonható konklúziókat mutatom be.

 

12.25 Fék Márk – Olaszy Gábor – Németh Géza – Gordos Géza: Érzelem kifejezése gépi beszéddel

 

A gépi beszédkeltés egyik aktuális problémája az előállított beszéd kifejezőbbé tétele. Ennek során el szeretnénk érni, hogy a gép által keltett beszéd az elsődleges, tartalmi információn kívül képes legyen másodlagos információk, például érzelmi állapot közvetítésére.

Ez olyan előrelépést jelentene a mesterséges beszéd természetessé tételében, amely várhatóan növelné a gépi beszéddel kommunikáló rendszerek elfogadottságát, és elősegítené azok szélesebb körű elterjedését. A fenti cél elérésének érdekében egyrészt meg kell határozni, hogy a természetes beszédben milyen akusztikai jellemzők hordozzák az egyes érzelmeket, másrészt a mesterségesen előállított beszédet el kell látni ezekkel az akusztikai jellemzőkkel.

Első lépésként érzelmileg semleges tartalmú mondatok 10 különböző érzelmet kifejező felolvasásával létrehoztunk egy adatbázist. Ezt követően meghallgatásos tesztekkel feltártuk, hogy mennyire lehet pusztán az akusztikai információ alapján azonosítani az egyes érzelmeket.

Második lépésben prozódia transzplantáció segítségével az érzelmet kifejező mondatok hangidőtartamait és alapfrekvencia-menetét semleges mondatokra másoltuk át. A módosított felvételek meghallgatása során azt vizsgáltuk, hogy pusztán a hangidőtartamok és az alapfrekvencia-menet mennyire fejezi ki a különböző érzelmi tartalmakat.

A cikk röviden összefoglalja a tématerületen korábban végzett hazai és nemzetközi kutatásokat, ismerteti az érzelmi adatbázis felépítését, a prozódia transzplantáció lépéseit, a meghallgatásos tesztek módszertanát, illetve azok eredményeit.

 

12.40-12.50 vita

12.50-13.30 ebédszünet és könyvvásár

 

13.30-14.15 Új könyvek bemutatója (Osiris Kiadó)

Gósy Mária Pszicholingvisztika (2005. október) és Fonetika, a beszéd tudománya (2004. szeptember) című köteteit ismerteti: Adamikné Jászó Anna, Nyomárkay István, Olaszy Gábor, Siptár Péter. Moderátor: Kiss Jenő.

Kedvezményes vásárlási lehetőség.

 

14.15-14.30 szünet és könyvvásár

 

14.30 Adamikné Jászó Anna: Változott-e egy negyedszázad alatt a főiskolások kiejtése és olvasása?

 

Egy 1978-ban, 1989-ben és 2000-ben végzett felmérést szeretnék megismételni, azonos anyaggal, hasonló populációval és azonos módszerrel.

A 2000-es felmérés következtetése ez volt: „Változott-e húsz év alatt a főiskolások kiejtése? A feltett kérdésre igennel válaszolhatunk. Gyorsabb a beszéd, rövidek a magánhangzók, és gyakoriak az enyhébb artikulációs hibák. A kiejtés ilyen jellegű változásai már húsz évvel ezelőtt elkezdődtek, az ezredfordulóra felerősödtek. Felmérésem erre a felerősödésre hívja fel a figyelmet. Az olvasás színvonala nagyon sokat romlott, az olvasási hibák nemcsak a felolvasók gyakorlatlanságát jelzik, hanem azt is, hogy távol állnak a míves szövegtől és a szöveg mögött meghúzódó valóságtól. […] Elszomorító az a tény, hogy pedagógusok lesznek, s hibáik ily módon újratermelődnek.”

Kérdéses tehát, hogy öt év alatt történt-e változás. Azt feltételezem, hogy a régebben regisztrált folyamatok még inkább felerősödtek. Megpróbálok az okok rendszerére is rámutatni. Az okok megállapítása magába foglalja a javítás lehetőségét.

 

14.45 Horváth Viktória – Kalina Krisztina:  A spontán beszéd megakadásjelenségei óvodás korban

 

A spontán beszéd megakadásjelenségeinek elemzése lehetővé teszi a beszédtervezés bonyolult működésének pontosabb megismerését: a beszédprodukció hibáinak vizsgálatával nyomon követhetjük az egyes részfolyamatok normál működését. A közelmúltban több kutatás foglalkozott a beszédben előforduló produkciós és percepciós megakadásjelenségek elemzésével, megszületett az első magyar nyelvbotlás-korpusz is.

A jelen kutatás egy olyan korcsoport spontán beszédét elemzi, amellyel magyar nyelven célzott kutatás még nem foglalkozott. Óvodás gyermekek beszédében vizsgáltuk a megakadásjelenségek előfordulási gyakoriságát és típusait. A 6-7 éves gyermekekkel készített interjúkat - az óvodásokat családjukról, lakhelyükről, szabadidős tevékenységeikről kérdeztük - digitális felvevővel rögzítettük, a korpuszon akusztikai-fonetikai elemzéseket is végeztünk.

Hipotéziseink szerint a gyerekek kevesebb megakadást produkálnak a felnőtteknél.
A szakirodalmi adatoknak megfelelően a gyermekektől kevesebb hezitálást várunk, mint a felnőttektől; a még nem teljesen stabil nyelvtani szabályrendszer azonban várhatóan több agrammatikus formát és kontaminációt eredményez az óvodásoknál. A felnőttekre vonatkozó vizsgálatok eredményei azt mutatták, hogy a nők általában jobb verbális készséggel rendelkeznek a férfiaknál, kevesebb hiba szakítja meg beszédük folyamatosságát. A jelen kutatás arra is keresi a választ, hogy ez a különbség megjelenik-e az anyanyelv-elsajátításnak ebben a szakaszában is.

 

15.00 Bóna Judit: A beszédtempó gyorsulásának hatása az eltérő akusztikai szerkezetű mondatok nyelvi feldolgozására

 

Az előadásban a mesterségesen felgyorsított természetes és szintetizált beszéd percepcióját vizsgáljuk a magyar nyelvben. A percepciósan korrekt beszédtempó-értékek meghatározása fontos mind a fonetika, a beszédtechnológia, mind a beszédpercepciós zavarok diagnosztikája és terápiája szempontjából. A jelen kísérletsorozat célja annak meghatározása, hogy melyik az a leggyorsabb beszédtempó, amelynél még viszonylag jók a beszédmegértési folyamatok. A hipotézisünk az volt, hogy az eltérő akusztikai szerkezetű mondatok eltérő percepciós működéseket igényelnek ugyanazon beszédtempó esetén is.

Tartalmukat tekintve különböző igazságértékű, eltérő sebességű, természetes ejtésű és szintetizált mondatok adták a kísérleti anyagot.  A magyar anyanyelvű alanyok feladata az volt, hogy a különböző igazságértékű mondatok esetében eldöntsék azok igaz-hamis voltát. Elemeztük a válaszok helyességét és a reakcióidőt a beszédtempó és a beszéd akusztikai szerkezetének függvényében. Az eredmények egyfelől (i) újabb adalékot jelentenek a beszédpercepciós folyamatok és a beszéd temporális változásainak összefüggéseire irányuló kutatásokban, másfelől (ii) rámutattak a természetes és a szintetizált beszéd percepciójának különbözőségére, ennek pedig közvetlen gyakorlati felhasználása van a beszédtechnológia több területén.

 

15.15 Balázs Géza: Mi zavarja leginkább a hallgatót a rádiós nyelvhasználatban?

 

A Magyar Rádió fölkérésére a Magyar Gallup Intézet rendszeresen „méri” a rádióműsorok hallgatottságát. A fölmérések szerint a Magyar Rádió elvesztette a fiatal hallgatókat. Tíz évvel ezelőtt a 30, most már inkább a 40 alatti korosztály alig hallgatja a közszolgálati rádiót. Az okok nyilván összetettek.

Felmérésem és előadásom egyetlen szempontra összpontosít: milyen hangzásbeli elvárások fogalmazódnak meg a fiatalokban a rádiós nyelvhasználattal kapcsolatban? 2004 őszén nyelviattitűd-felmérést készítettem főiskolások, egyetemisták között. Többek között a következő kérdésekre kértem választ adatközlőimtől: Férfi vagy női beszélőt hallgat-e szívesebben a rádióban? El tud-e képzelni a rádióban nyelvjárási beszédmódot? Milyen nyelvi jelenségek zavarják–nem zavarják (osztályozás alapján)? Milyen közéleti, rádiós, televíziós szereplőnek a hangját kedveli a legjobban?

A felmérés első eredményeit 2004 decemberében már bemutattam a Magyar Rádió IV: Anyanyelvi Konferenciáján. Ennek az előadásnak a folytatását, adatainak kiegészítését ígéri a most következő bemutató.

 

15.30-15.40 vita

 

15.40-15.55  szünet és könyvvásár

 

15.55 Imre Angéla: Különböző életkorú hallgatók hangsúlyélménye és a hangsúly megvalósítási lehetőségei

 

A fonetikai szerkezetek definiálásában (az intonáció mellett, illetőleg gyakran azzal együttesen) meghatározó a hangsúly, valamint a szünet. A beszédprodukciós lehetőségek közül az egyes nyelvek eltérően „válogatnak” a hangsúly létrehozásának módozataiban, aminek következtében a hallgató hangsúlyélménye is eltérő.

A magyarban elsősorban a megnövekedett intenzitás kelt hangsúlyélményt; de a percepciós döntést egyéb tényezők is befolyásolják, mint az alaphangmagasság (és változása), szemantikai tényezők, szünethelyek, sőt a beszédtempó is. A hangsúly a monotónia megtörése mellett többek között szintagmatikai határjegyként működik, és jelöli, jelölheti a szó összetételi viszonyait. (Szende) A szavak hangsúlyhelyzete háromféle lehet. A hangsúlyviselés azonban nem elsősorban a szónak, hanem annak a szerkezetnek a sajátja, melyben a szó megjelenik. (Kálmán-Nádasdy)

De mi határozza meg a hangsúlyt? Mi dönti el, hogy egy szó főhangsúlyt visel-e vagy sem?

Percepciós kísérletünkben arra keressük a választ, mennyiben fogja meghatározni vagy befolyásolni egy adott mondat jelentéstartalmát az egyedi szóhangsúly-jelölés, a szófajhangsúly, a mondatrészhangsúly, valamint a szerkezet. A kísérletben résztvevő 3 csoport életkori összetétele (általános iskolás diákok, felnőttek, idős személyek) lehetőséget nyújt arra is, hogy megvizsgáljuk: az anyanyelv-elsajátítás mikorra sajátítottuk el anyanyelvünk szupraszegmentális szerkezetének összetevőit (jelen esetben konkrétan a hangsúlyozási szabályokat). Feltételezésünk szerint ugyanis a fiatalabb diákoknál időnként még problémát okoz az azonos szintaktikai szerkezettel rendelkező, de különböző hangsúllyal megvalósított (tag)mondatok értelmezése.

A percepciós kísérlet kiegészül egy produkciós kísérlettel is, ahol azt vizsgáljuk, hogy (nem nyelvész) kísérleti személyek felismerik-e egy adott szövegben a megfelelő „hangsúlyhelyeket” és ott mely beszédprodukciós lehetőség segítségével hozzák létre a hangsúlyt. Hipotéziseink szerint olyan produkciós megvalósítással is fogunk találkozni, amelyek újabb példái a mai magyar nyelvben mostanában megjelent sajátos hangsúly-eltolódásnak. (Gósy)

 

16.10 Navracsics Judit: A korai és késői kétnyelvű mentális lexikon rendezettségének összehasonlítása

 

A kétnyelvű mentális lexikon eddigi vizsgálata alapján ismertté vált, hogy – hasonlóan az egynyelvű lexikon kutatásakor kapott eredményekhez – a lexikonban tárolt információ (szavak) között a paradigmatikus a domináns kapcsolat, hiszen 60-70%-ban kimutatható a szemantikai alapú tárolás.

Mégis, a paradigmatikus kapcsolat kisebb mértékben jelenik meg a kétnyelvű, mint az egynyelvű lexikonban. Ezzel együtt lényegesen nagyobb arányban mutatnak fel szintagmatikus kapcsolatokat a kétnyelvűek szóasszociációs tesztben adott válaszai a hívó szavakkal. Előadásomban azt vizsgálom, hogy vajon a második nyelv elsajátításának kezdete és az életkor között van-e összefüggés annak tekintetében, hogy miként tárolják a kétnyelvűek a lexikai egységeket. A mentális lexikon nem változatlan, állandó összetételű. A változás oka többek között a nyelvek használatának gyakorisága, a nyelvtudás tökéletesedése. A magasabb szintű nyelvtudás, a folyékonyság elérésekor a kétnyelvűek mentális lexikona nagyon hasonlóan működik az egynyelvűekéhez (Kroll és Stewart 1994). Mégis, ha a szavak közötti kapcsolatokat vizsgáljuk, eltérést találunk a kétnyelvű és az egynyelvű mentális lexikon között. A kérdés az, hogy vajon a különböző életkorban megkezdett második nyelvelsajátítás hatással van-e a tárolás módjára a későbbiek során is, még akkor is, ha a vizsgálatban részt vevő személyek már fluens kétnyelvűek.

 

16.25 Bata Sarolta: A meggyőzés hangzása

 

Egyes munkakörökben a legfontosabb feladat a meggyőzés. A reklámszakmában például a siker egyik titka a meggyőző kommunikáció. Kísérletünkben azt vizsgáljuk, hogy a mindennapi emberek (tehát a meggyőzéssel nem szakmaként foglalkozók) milyen eszközökkel próbálják meg beszédüket meggyőzőbbé tenni.

Arra keressük a választ, hogy az egyes szupraszegmentális sajátosságokon hogyan változtatnak a hallgatóság megnyerése érdekében.

A kísérleti személyeknek fel kell olvasniuk egy szöveget, amelyben egy külföldi utat ajánlanak, majd egy olyan szituációban kell megismételniük a felolvasást, amelyben nagyon fontos szerepe van a meggyőzésnek (el kell hitetniük hallgatóságukkal, hogy az ő ajánlatuk a legkedvezőbb). Az egyes beszélők két felolvasását beszédelemző program segítségével hasonlítjuk össze. Vizsgáljuk, hogy milyen eltérések tapasztalhatók a felolvasások között szünettartási jellegzetességek, hangsúlyviszonyok, temporális szerkezet és dallammenet tekintetében. Felmerül a kérdés, hogy beszélhetünk-e közös „meggyőzési stratégiákról”, tehát a beszélők azonos módon változtatják-e meg a második felolvasás szupraszegmentális jellemzőit.

 

16.40 Doró Katalin: Hogyan beszélünk a külföldiekhez?

 

Mind a különböző felmérések, mind a mindennapi tapasztalatok azt mutatják, hogy a magyar lakosság csak töredéke rendelkezik használható nyelvtudással, s a legegyszerűbb kommunikációs helyzetek is problémát okozhatnak. Külföldiekkel való szóbeli információcserénk nagyban függ attól, hogy értjük-e egymás nyelvét vagy egy másik közös nyelvet. 

A kutatás azon mindennapi helyzetet vizsgálja, hogy mi történik akkor, ha egy külföldi Magyarországon angolul nem beszélő személytől kér útbaigazítást. Feltevésünk az, hogy a megkérdezett anyanyelvét a nonverbális kommunikációs jegyeken (szemkontaktus, gesztusok, mimika), valamint egyszerűbb szókincs és szóismétlésen túl jellemezni fogja a hangosabb és lassúbb tempójú beszéd. A felmérés kitér arra, hogy hogyan változnak meg ezek a jegyek akkor, amikor a külföldi az elhangzott információ megismétlését kéri „túlélő szintű”, erősen akcentusos magyar nyelven.

 

16.55-17.05 vita

 

17.05 A konferencia zárása